Lenyűgöző a történelmi Magyarország földrajza. A Kárpátok ívét megkoronázó Tátra – a világ legkisebb alapterületű magashegysége – kopár sziklacsúcsaitól szinte kőhajításnyira délre végtelen erdőrengeteg borította, változatos hegyvidék kezdődik. Az Alacsony-Tátra lábai lenyúlnak a mai magyar határig, a Szepes-Gömöri Érchegység déli széléig, az aggteleki karsztig. Fönt erednek a Duna és a Tisza északi mellékvizei: a Liptóújvár melletti, 1946 méter magas Király-hegy bőven fakadó forrásaitól indul hosszú útjának nyugat felé a Vág és a Garam, keleti irányba a Hernád és a Gölnic, délnek a Sajó. E folyók völgyeiben a tatárjárás évszázadában letelepedtek a hegyek színes- és nemes érceit kitermelő bányászok, a feldolgozóiparosok és kereskedők, akik azután fallal kerített városokat, szabályos piactereket, emeletes polgárházakat, pompás középkori templomokat építettek.
A Hernád az Alacsony-Tátra Nemzeti Park felől, Poprád város közelében Hranovnicánál (Szepesvéghely) lép be a történelmi Szepes vármegye területére, ahol ötven kilométeres szakaszon tör magának meredek utat az érchegység északi sziklaképződményei között. A legmagasabb fokozatú természetvédelmet élvező, Szlovák paradicsomnak (Slovensky raj) nevezett nemzeti park az egyik legnagyszerűbb turisztikai célpont Közép-Európában. Nyugati határa a Rozsnyóról északnak vezető 67-es számú főútvonal, amely gyorsan elérhető a somoskőújfalui, bánrévei vagy aggteleki, légies határpontok felől. Igazán festői út, erdős hegyek közt kanyarog, azonban az élénk forgalom, a meredek szerpentineken erőlködő teherautók és buszok veszélyei miatt érdemesebb egy még látványosabb és kényelmesebb útvonalat választanunk. A híres Betlér (Betliar) után Gemerska Poloma (Veszverés) falunál térjünk le a jobbra, s elhagyva a Sajó völgyét jó ötven kilométeres, végig hegyes-völgyes, fenyőerdős tájon kanyargó, jó minőségű aszfaltúton közelíthetjük meg a Hernád-áttörést.
Egy tágas, az osztrák Alpokéra emlékeztető völgyön és a Gölnic (Hnilec) folyó menti vasútvonalon áthaladva, még egy jókora hegymenet után feltűnik a Hernád partján fekvő Igló gótikus plébániatemplomának 84 méteres tornya. Az 1940-es évekig Krúdy-regényekbe illő, ódon felvidéki bányavároskát is jól elintézte a modern idők buldózeres „rendezése”, fél évszázad egymást követő lakótelep-építési divatjait követhetjük végig, egészen a legújabb bevásárló-parkoló zónákig. Azonban – amint Kassán, Eperjesen vagy Besztercebányán – valami lazaság folytán megmenekült Igló régi főtere is, amelyet feltétlenül érdemes megnéznünk. A XIII. századi, német alapítású Zipser Neudorf (ma Spisská Nová Ves) közepén áthaladó, orsó formában kiszélesedő ősi kereskedőút két oldalát pár száz méter hosszan két-három emeletes, változatos korú, stílusú, színű és állapotú polgárházak szegélyezik, köztük nem egy reneszánsz, sőt eredeti csúcsíves részleteket is mutató homlokzattal. Középütt tágas, szépen gondozott park és sétatér, valamint a IV. Béla király által 1268-ban városi rangra emelt település – Villa Nova – katedrális méretű temploma. Csúcsos harangtornya a legmagasabb Szlovákiában, déli kapujának faragott szobordíszei magyar szenteket és uralkodókat ábrázolnak a XIV. századból. Az előző századfordulón szecessziós stílusában épült Vigadóban sokáig állandó magyar színház működött. De már rég nem hallani magyar szót sem az egykor Mikszáth által is elbeszélt diákvárosban. Mégsem érezzük magunkat elárvultnak: Iglón, a házsor előtti csinos korzóra kitelepült vendéglők asztalainál szinte nemzetközi élet pezseg, zörögnek az evőeszközök, habzik a frissen csapolt sör, illatozik a kitűnő kávé. Az 1777-ben épült szepesi tartományi székház melletti palotában (az OTP ottani fiókjában) váltunk pénzt, amit azonmód cseppfolyósítunk az előtte lévő teraszon, minden idők legjobb spenótos pizzáját öblítjük a pilsenivel, miután felfedeztük a belső udvaron a kemencébe való száraz bükkfahasábokat.
Ami pedig ama „Paradicsomot” illeti, Iglótól 5-10 kilométeren belül elérhető mindegyik, a Hernád áttöréséhez vezető turisztikai központ. A szlovák hatóságok szigorúan óvják a tájat a járműforgalomtól, ezért minden autót, motort a tamásfalvi (Tomasovce) látogatóközpont parkolójában vagy a csingói (Cingov) kemping-faháztábornál kell hagyni. A gyalogtúrákat hibátlanul jelzett, angolul is olvasható ismertető szövegekkel ellátott utakon tehetjük meg, a könnyű sétáktól a legnehezebb fokozatú mászógyakorlatokig. A szűk hasadékokban lezúduló, járhatatlan szurdokok mélyén kanyargó-zúgó folyó mentén sok helyütt a sziklafalra erősített kapaszkodóláncok, vashágcsók, létrák, a meder fölé nyúló rácsos konzolok segítségével haladunk felfelé, a térképek és jelzések szerint előírt irányban. Visszafordulás nincs, lefelé másik út vezet. Csak erős idegzetűeknek ajánljuk – és komolyra fordítva a szót – azoknak a természetbarátoknak, akik igazán vadregényes, attraktív túraprogramra vágynak. Fölkapaszkodhatunk a Klástorisko nevű sziklafennsíkra, ahová az első szepesi szász telepesek menekültek a tatárok elől. Akkor hagyták el a menedéket (Lapis Refugii), amikor a Görgeyk őse, Jordán ispán vezetésével újraépítették és várfallal övezték Lőcsét. Az egykor cipszerek lakta közeli falvakban mindenütt találunk középkori templomokat, ódon várkastélyokat, s háttérnek minden napszakban más-más arcát mutatja a fenséges Tátra.
mankó. Szállás után az iglói főtéren lévő információs irodában és az említett látogatóközpontokban érdeklődhetünk. Privát faházban lévő, tusolós-konyhás-étkezős szobáért napi 3000 forintnak megfelelő koronát fizettünk két személyre, ettől olcsóbb és drágább árakkal is lehet számolni. Falusi turizmus jelei sok helyütt láthatók, a bakancsos-sátras-bringás turisták pedig valóban a paradicsomban találják magukat.
Leáll az internet, erre készülhetnek az emberek
