Ki védi a polgárt?

Valós lehet az a megállapítás, amely szerint a magyaroknak mint többségnek állandó lelkifurdalása kell hogy legyen a cigány kisebbség iránt.
Nekem semmiféle lelki görcsöm nincsen, nem hiszek abban, hogy puszta létével az ember rosszat tesz a másiknak. Sőt. Úgy tűnik, hogy a magyar társadalom erején és lehetőségein felül próbálja, civilizálandó, segíteni a cigányokat. Hogy ez forintban miképpen fejezhető ki, azt nem tudni, mivel egyesek már attól bevadulnak, ha a magyarok megemlítik, hogy ez bizony százmilliárdokban mérhető. Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy a magyar adófizetők befizetett forintjainak tetemes része fordítódik a cigányok felzárkóztatására. Ha megkérdeznek egy jámbor magyart, mit ért ezen, hát nem mond akkora horderejű dolgokat, hogy egy zsebkendőben kellene hegyeket elhordani. Igyekezzenek cigány polgártársaink a többséghez alkalmazkodni, mert ugye azt senki nem állítja, hogy a putriban lakás, a hiányos táplálkozás, az egyéni higiénia hiánya a kisebbség megőrzendő hagyománya. Ha kapnak, vesznek lakást, becsüljék meg, tartsák tisztán, a gyerekek tanuljanak meg fogat, kezet mosni, tanulni, törekedni egy másfajta, jobb életre.
Aki azt mondja, hogy ezek teljesíthetetlen, kirekesztő kérések, az egy ősember agyával gondolkodik vagy hibbant, és konzerválni akarja azt az állapotot, ami a huszonegyedik században éppen rezervátumba kényszerítené be ezeket az embereket.
A cigányok segélyezése neuralgikus problémává nőtte ki magát, és némileg viszolyogtató olvasni olyan véleményeket, amelyek megalázónak tartják, hogy a segélyért munkát kérnek cserébe. Ezt lehet, hogy nem értem. Hogyan? Egészséges felnőtt emberek, akiknek semmi testi, lelki bajuk nincs, normális életvitelnek tartanák a segélyért kuncsorgást? Sőt, ez jár nekik. Szeretném tudni, csak úgy öszszehasonlításképpen, hogy ismerőseik családtagjaik közül ki kap kisebb-nagyobb összeget a magyar államtól azért, hogy ne csináljon semmit? Állítólag az emberi értéket az minősíti, hogy ki mennyit tesz le a köz asztalára. Ha semmit, akkor…? Azzal érvelnek a jogvédők, hogy nincs munka. Tényleg? A televízióban bemutatott telepeken évekre összegyűlt munkamennyiséget látni: vályogot vetni, házat bevakolni, kéményt helyreállítani, kutat ásni, az udvart, kertet felszántani, és ha büdös és csúnya a paradicsom, akkor lehet telepíteni gyümölcsfát, zöldséget, nem utolsósorban uborkát és krumplit, aminek nagy keletje van a romák körében.
Kolompár Orbán és néhány kollégája addig uszítanak, addig hergelik a magyarokat és a cigányokat egymás ellen, hogy végül még valóban kitör egy polgárháború. De akkor oda lesz a segély meg a lakásprogram meg az integráció, sőt a szocpol is, mert akkor már a magyar kormány sem szeretne szembemenni megtámadott választóival.
Hogy mindez miért jutott eszembe? Hetek óta várom valamelyik oldaltól, egy fajsúlyos cigány embertől vagy magyar közszereplőtől, hogy magyarázná meg nekem ezeket a mondatokat: „Öld a magyart! Száz magyart megölök! Ha a roma társadalom tettleg válaszol, akkor ennek az országnak vége!” Szóval egy romavezér felfedi a szándékát: öld a magyart! És ennek nincs súlya? Nem veszi komolyan az a média, amelyik összerándul, ha csak annyit hall, hogy zsidó. Mi ez a nyílt fenyegetés, hogy az országnak vége, ha a cigányok tettlegességre ragadtatják magukat. Hol a kormány, amely megvédje polgárait? Sehol, mert a kormány arra vár, hogy ki döfi hamarabb a másikba a kést, addig sincs dolga. Ezt, ha kérhetném, ne várjuk meg!