Luxusbordély álhonleányokkal

Mint a legtöbb csatorna, a Duna tévé is ismétel nyáron, de inkább dokumentumfilmeket ad, hétfőn este egymás után hármat is vetítettek. A Kitty Szalon című német dokumentumfilm, amely egy nemzeti szocialista honleányok részvételével a náci Berlin szívében létrehozott legendás luxusbordélyról szól, nem csak ígérte a nyár esti tartalmas szórakozást.
Kitty Schmidt Kathleen nevű leányával nevelőnőként dolgozott Angliában, amikor nővére azt táviratozta neki: jöjjön sürgősen Berlinbe, mert ott a pénz az utcán hever. Nem sokkal ezután nyílt a Kitty panzió a Gieselbrecht strasse 11.-ben. Egy titokzatos hirdetésben korábban nemzeti elkötelezettségű, intelligens, elegáns, több nyelven beszélő hölgyeket toboroztak valamilyen közelebbről meg nem nevezett feladatra. A náci Németország titkosszolgálatának főnöke szerint – aki az ötvenes években jelentette meg emlékiratait, amelyben foglalkozott a legendás műintézet történetével is – ezek a többnyire férjes, több gyermeket nevelő fiatalaszszonyok az állam javára kémkedtek és konzumáltak. A ház gondnoka még a nagyapjától hallott arról, hogy a belső udvar be volt drótozva, s a kis szobákban elhangzó beszélgetéseket titkosszolgálati tisztek hallgatták le, és vették nyomban viaszlemezre. A hivatalnokokat azért ellenőrizték, hogy folyamatosan meggyőződjenek lojalitásukról, a külföldieket, különösen a diplomatákat pedig azért, hogy Németország vezetői hasznos információkhoz jussanak. Mulatságos és kínos titkok derültek ki így, amin nincs is mit csodálkozni, ha ismerjük a weimari és a weimari köztársaság utáni Berlin végtelenül frivol és morbid arcát, amely mindent elmond arról, mire képes az ember nyomorúságában és végletes szabadságában. Kitudódott az is, hogy az egyik szobalány egy álnéven dolgozó zsidó lány volt, aki a legendás Félix Luczker gróf segítségével kerülte el az auschwitzi deportálást. A Kitty Szalon a háborús évek alatt megszerzett felsőbb kapcsolatokra és bizalmi tőkére alapozva tovább működhetett a szocializmus idején is. Kitty asszony halála után leánya, Kathleen vette át a panzió irányítását. Őt azonban a kilencvenes években már nem látszólag decens honleányok, hanem Afrikából, Ázsiából érkező panziólakók kísérték utolsó útjára.
A szalon legendája azért is maradt fenn, mert a németek úgy gondolták, nem tartozik a náci történelem véres fejezeteihez. Inkább az a régi mondás jutott róla a berliniek eszébe, hogy „Élvezd a háborút, mert a béke borzalmas lesz!”
(Kitty Szalon, Duna TV – július 7. – 23.20.)