Pacsamama

Egyiptomi arab szukokban ókori falfestményekről ismerős arcok néznek ránk? Bizony, a datolyaárusok ereiben egyiptomiak vére folyik, akik a VII–VIII. században asszimilálódtak a bevándorolt arabokhoz. A majákról gyakran olvashatjuk, hogy a XVI. században kiirtották őket a spanyol gyarmatosítók. Valójában több mint egymillió maja ma is él Közép-Amerika államaiban, ugyanis a földbirtokosoknál rabszolgaként dolgozók megmenekültek, megőrizve nyelvüket és hétköznapi szokásaikat. Nem is olyan könnyű meghúzni a határvonalat „kihalt” és „élő” nép között!
„Akkor mondhatjuk, hogy egy nép letűnt, ha utódai más népektől elkülönülve már nem képeznek politikai, kulturális és nyelvi egységet” – e pragmatikus definícióval dolgozik a lexikont író Harald Haarmann nyelvész; a „nép” fogalmat pedig elsősorban kulturális és nyelvi tekintetben használja. Nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy számba vegye a vizsgált nép nevét és névváltozatait, elterjedtségi területét, társadalmi-demográfiai fejlődését, gazdasági formáit, politikai berendezkedését és történelmét, valamint kulturális sajátosságait, nyelvét, irodalmát és természetesen bukása körülményeit. „Minden ideológiai elfogultságon felülemelkedve tömören és megbízhatóan” kíván ismertetni, ami azért is tiszteletre méltó szándék, mert a történelem során nemegyszer fordult elő, hogy kihalt népeket nemzeti mítoszok szolgálatába állítottak: például a románság dák eredetének glorifikálása Ceausescu Romániájában groteszk vonásokat öltött; de a nemzetiszocialisták kultuszában is rögeszmévé vált a gótok dicsőítése.
Már a bevezető tanulmány miatt érdemes a polcunkon tudni a kötetet, hiszen olyan alapkérdések tisztázásában segít, mint hogy mi a különbség a genetikai és a nyelvi rokonság között; ugyanakkor felhívja a figyelmet az érdekes egybeesésekre, amelyekből a vándorlásokra vonatkozó következtetéseket lehet levonni. Egy-egy kulturális örökség a régmúlt kommunikációjára világíthat rá: a keleti szlávok finnugor kapcsolatainak bizonyítéka az a Novgorodban talált XIII. századi nyírfakéregszöveg – átokformula –, amely a finn nyelv karéliai dialektusában íródott. A szakrális hagyományok továbbélését mutatja, hogy már az inka kor előtti kultúra kerámiáin ábrázolták az isteni származású Földanyát; az Andok lakói ma is rituálisan tisztelik Pacsamamát: italáldozatot mutatnak be neki, szólnak hozzá, és azonosítják Máriával.
A Corvina kiadásában, Tarnói Judit fordításában, Komoróczy Géza magyar nyelvű bibliográfiájával és szakmai lektorálásával igényes könyv született. Kétszáz izgalmas szócikk – fekete-fehér térképekkel – az abodritáktól Zimbabwéig.
(Harald Haarmann: Letűnt népek lexikona. Az akkádoktól a vikingekig. Corvina Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 3990 forint)