Sikerült megfejteni Stradivari titkát?

Az új kutatási eredmények szerint a hegedűkészítéshez használt fák anyagának egyenletes sűrűsége adja a Stradivarik különleges hangzását – adta hírül a BBC. A holland Berend Stoel, a Leideni Egyetem orvosi központjának kutatója egy amerikai hangszerkészítővel, Terry Bormannal összefogva jutott a meglepő eredményre. A páros egy gyógyászati célokat szolgáló számítógépes tomográffal vizsgált meg néhány, a cremonai műhelyben készült mesterhegedűt, s azt találta, hogy azok faanyagának egyenletes tömörsége kelti azokat a rezgéseket, amelyek máig utolérhetetlenné teszik a Stradivarik hangzását.
A háromszáz évvel ezelőtt alkotott mesterhegedűk készítőinek nem volt módjuk a fákat ilyen vizsgálatoknak alávetni, de Stoel szerint erre nem is lett volna szükségük. Hangszereik csodálatos hangzását azért nem sikerült eddig senkinek felülmúlnia, mert ők az úgynevezett mini jégkorszak idején növekvő fákat használhatták fel. A nap csökkenő aktivitása ugyanis a klímakutatók szerint az 1700-as évek elején Nyugat-Európában több fokkal lehűtötte az átlagos hőmérsékletet. Ez hatással volt a fák növekedésére is, azok anyaga egyenletesen tömörré vált.
A holland kutató mindazonáltal elismeri, hogy azért a hangszerkészítők is tudhattak valamit, s a fa kezelési módja, vagy eddig meg nem fejtett gyártási titok alkalmazása is hozzájárulhatott a mesterhegedűk gyönyörű hangjához.
A cremonai hegedűkészítők – elsősorban Antonio Stradivari, Niccoló Amati és Giuseppe Guarneri del Gesú – műhelyeiben előállított páratlan hegedűk és gitárok közül nagyjából hatszáz maradt fenn, s ha valamelyik nagy ritkán felbukkan az aukciókon, horribilis összegekért cserél gazdát. Akik hangzásuk titkát keresik, szintén nem könnyen kaptak kölcsön ilyen hangszereket. Csak azzal a feltétellel láthattak munkához, hogy garantálni tudták: az általuk alkalmazott módszer nem tesz kárt a Stradivarikban.