A díj odaítélésében fontos szerepet játszott a kastélyban létrehozott Épített Örökség-felújító Szakképző Központ, amelynek alapelve a „felújítás szakképzésen keresztül – szakképzés felújításon keresztül”. A XV. századból származó kastély felújítását a Transylvania Trust Alapítvány végzi, amely 1996-ban jött létre az erdélyi épített örökség védelme céljából. A zsűri fő érdemükként a kiemelkedő minőségű helyreállítást, valamint az épületekkel kapcsolatos kutatási és oktatási tevékenységet jelölte meg. Az alapítvány, amely az épületegyüttest 49 évre koncesszióba vette a Marokkóban élő Bánffy Katinkától, Bánffy Miklós lányától, évek óta szervez nyári, szakmai táborokat, amelyeken elsősorban építészhallgatók, építőmérnökök, tájépítészek, művészettörténészek, illetve régész hallgatók végzik szakmai gyakorlatukat angliai és romániai mesterek irányításával. A kastély újjáépítése közben tanulhatják meg a régi építési technikák elméletét és gyakorlatát.
Ha valaki tíz évvel ezelőtt betévedt a Kolozsvártól néhány kilométerre fekvő Bonchidára, olyan látvány tárult a szeme elé, amelyet aligha bírt ki könnyek nélkül. Az egykor szép napokat látott, romjaiban is impozáns Bánffy-kastély beomlott teteje, a falak repedéseiben megtelepedett bokrok, a boltíveken zöldellő fű, indák, kidőlni készülő óratorony látványa elkeserítő volt.
Erdély egyik legszebb főúri kastélya, amelyet fénykorában az erdélyi Versailles-ként emlegettek, a XVI. századtól fokozatosan épült, végleges formáját a XIX. század közepén nyerte el. Ennek köszönhető, hogy több korstílus jegyeit hordja magán. A főépület emeleti ablakait az erdélyi reneszánszra jellemző háromszögletes szemöldökpárkány zárja, a kastély patkó alakú főbejárata fölött valaha harminchat szobor állt, amelyeket a XVIII. század közepén végzett nagy barokk átépítések idején készített Johann Nachtigall. Ma egy szobor áll még a helyén, a Héliosz, a többi részben a kolozsvári Történelmi Múzeum középkori kőtárában, részben a Gyűjtemények Múzeumának udvarában, szabad ég alatt, többé-kevésbé csonka állapotban található. A kastély nagyjából négyszögű udvarát körülvevő, sarkain körbástyákkal ellátott, kétszintes, négyszárnyú épület az erdélyi reneszánsz belső udvaros várépítészet egyik kiváló példája. A keleti szárny visszafogottabb, klasszicista stílusban épült.
A kastély korábbi urai gróf Bánffy Dénes vagy Bánffy György, Erdély gubernátora kitűnő államférfiak voltak, nemkülönben a kastély utolsó kiválósága, gróf Bánffy Miklós, aki Kisbán néven remek darabok és regények írója, a budapesti Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa, a Bethlen-kormány külügyminisztere és az utolsó magyar király, IV. Károly koronázási ünnepségének megszervezője. A Nagyúr, ahogy őt szólították, 1926-ban visszavonult Erdélybe, román állampolgárságot kért, irodalomszervező lett, nem utolsósorban nagyszerű grafikus és könyvillusztrátor is volt.
A kastélyt a második világháborúban érte a legnagyobb csapás. A visszavonuló németek felgyújtották, bármely közkönyvtárral vetekedő könyvállománya, valamint híres portrégalériája megsemmisült, értékes berendezése is a tűz martalékává vált, hatalmas parkjának fáiból tűzifa lett. A hatvanas években a román műemléki igazgatóság a romos főépületet megerősítette, de a helyreállítási munkákra nem volt anyagi fedezet, ezért leállították. Később a kastélyt építőanyag-raktárként használták. 1999-ben következett be a fordulat, amikor a kastély bekerült a világ száz legveszélyeztetettebb műemléke közé. A Transylvania Trust Alapítvány tizenkét éves ötletes és áldozatos tevékenységének köszönhetően a kastélyba mára visszatért az élet. A mai kor igényeihez igazodva az épületegyüttes új funkciót kap. Az eredeti kastély belső rekonstruálása elméletileg lehetséges lenne, mert elég jól dokumentált, több fotó őrzi a barokk pompát, de mivel szinte az összes berendezés megsemmisült, rengeteg pénzbe kerülne a helyreállítás, és nem is lenne sok értelme. A régi ebédlő tetőterében vendégszobákat alakítottak ki, az épületben konferenciaterem, könyvtár működik. A jövőben elsősorban oktatási feladatokat látnak el benne. Az alapítvány egyik munkatársa elmondta, hogy igyekeznek a helyieket is bevonni a kastély életébe, elsősorban nekik rendezik meg minden év augusztusában a bonchidai kastélynapokat, amelyen barokk muzsikával, lovasbemutatóval és hatalmas középkori lakomával idézik meg a kastély régi hangulatát, de farsangot és kisebb ünnepségeket is tartanak, amelyekkel azt szeretnék elérni, hogy a helyi lakosok bejárjanak, és természetes közegükké váljon a Bánffy-birtok. Az épületegyüttes felújítása befejezésének időpontját megjósolni sem merik. Minden attól függ, hogy milyen európai uniós támogatásokhoz jutnak, valamint mekkora öszszegekkel támogatja őket a magyar, illetve a román állam. A támogatók közt van a magyar és a román kulturális minisztérium, továbbá számos alapítvány, például Károly walesi herceg alapítványa, a The Prince of Wales Foundation is. Az Europa Nostra-díj összesen tízezer euróval jár. Ez nem túl nagy összeg, ha azt vesszük, hogy az alapítvány eddig kétmillió eurót költött a munkálatokra, és a teljes felújításra további hétmillió euróra van szükség. Talán nem is annyira a díjjal járó jutalom nagysága érdekes, hanem az, hogy Európában írnak és beszélnek a bonchidai Bánffy-kastélyról, és ez a megkülönböztetett figyelem megkönnyítheti a következő lépések megtételét. Ha a Nagyúr szelleme a kolozsvári Házsongárdi temetőből átsétál régi birtokára, végiglépeget a kastély udvarán, majd leül a sarokbástya előtti padra, talán nem gondolja annyira tékozlónak az utókort.
Leáll az internet, erre készülhetnek az emberek
