A hazai netes világ június tizenhatodika óta forrong. Budai Bernadett kormányszóvivő akkor jelentette be, hogy elindult a Kormanyszovivo.hu és a Sajto.kormanyszovivo.hu weboldal, és ezeket az „ár-érték arányban legmegfelelőbb” ajánlattal élve kétszázmillióból hozták létre. A honlapon – regisztráció után – például élőben nyomon követhetők lesznek a kormányszóvivői tájékoztatók, lesznek friss hírek, és kérdezni is lehet, így a vidéki újságírók elszigeteltsége megszűnik.
Az ár sokakat meghökkentett, így elemezni kezdték az ilyenkor felmerülő költségeket. Különösen annak fényében, hogy a célnak megfelelő honlap már eddig is létezett a Miniszterelnöki Hivatal oldalán. Az újdonság iránti fékezhetetlen érdeklődést jól jelzi a kormányszóvivő sikerpropagandája: az indulást követő három napban „több mint százötven újságíró regisztrált a rendszerbe”, miközben egy közepes forgalmú webáruház hírlevelére ennyi idő alatt több ezren is feliratkozhatnak. Sokan arcátlan lopást, mások indokolatlan pénzpazarlást emlegettek. Egy internetes vállalkozó egy éjszaka alatt, nulla forintból, összerakott egy hasonló (de kétségkívül döcögősebb) oldalt – igaz, az eredeti, méregdrága változat sem működött rendesen az összes böngészővel. A Reakcio.hu kiderítette, hogy az ilyenkor elvárható közbeszerzés helyett egy tizenkét–tizenöt milliárd forintos (!) keretszerződés alapján fizették ki a jelentős összeget. A legextrémebb esetben is alig néhány ezer újságírót kiszolgáló oldalt olyan szerverekkel (összesen tizennyolc darabbal) és háttértárolókkal szerelték fel, hogy azok napi több millió látogatót és a tervezettnél nagyságrendekkel nagyobb adatforgalmat is elbírnának – az Index internetes újság ezért elemzésének címében az „atomrakétával verébre” kifejezést használta.
Megszólalt több szakértő is a témában, és még a legelrugaszkodottabb ajánlatot tevő is azt mondta, már negyvenmillió forintból is profi honlapot lehetett volna létrehozni úgy, hogy a készítő is nagyon jól jár vele. Az erdélyi Transindex internetes újság eközben jó hírrel is szolgált: a „rohadt drága” kormányzati honlapok versenyében Románia jóval előttünk jár, ott két és fél millió euróból hoztak létre egy oldalt a kis- és középvállalkozások működésének támogatására, amelyet naponta alig nyolcvanan látogatnak. Igaz, ebben az esetben nem a román adófizetők állták a cechet, hanem uniós pénzből, PHARE-támogatásból fizették ki az igen borsos számlát. Hoppá: mivel négy éve tagja vagyunk az uniónak, a mi adóforintjaink is benne vannak az Esimplu.ro-umbuldában.
Az internetes fórumokra azóta több ezer hozzászólás érkezett a témában – az informatikusokra nem jellemző a politizálás, ők elsősorban szakmai alapon kritizálják a döntést, és azon sértődtek meg, hogy a kormány hülyének nézte őket. Azóta létrejött, civil kezdeményezésre, a Kormanybeszerzo.org oldal – mint „hosszú idő óta felgyülemlő frusztráció eredménye, amely elsősorban a magyar állam informatikai jellegű beszerzéseivel kapcsolatos”. Az oldal létrehozói szerint „eljön egy pont, amikor a frusztráció tenni akarásba fordul. Ebben az esetben ez a Kormanyszovivo.hu erősen túlárazott beszerzése volt. A tenni akarás pedig arról szól, hogy próbáljuk meg egy hathatós folyamat keretében véghezvinni az egyértelműt: egy túlárazott, alulteljesített állami beszerzés semmissé tételét.”
Napról napra egyre több magánember és szervezet csatlakozik a kezdeményezéshez, és nem hagyják annyiban a dolgot: a Társaság a Szabadságjogokért elnevezésű jogvédő szervezet segítségével összeállítottak egy információkérő levelet, és részletes adatokat kértek a Miniszterelnöki Hivataltól és a Központi Szolgáltatási Főigazgatóságtól.
A nulla forintból elkészült Kormanyszovivo.g-art.hu eközben pompásan működik. Létrehozója, Nagy Gábor videós sajtótájékoztatót tartott, amelyben elmondta, hétfő éjjel négy óra alatt rakta össze az oldalt felháborodásában, hisz egy webfejlesztő „ennyi pénzt kétszáz év alatt sem tudna keresni, mint amennyit szétszórtak erre a honlapra”.
Az eredeti Kormanyszovivo.hu különben nem sokra használható. Legalábbis egyes vidékiek szerint: a Szegedma.hu oldalon például az Arccal a pénzmosás felé című cikkben így fogalmaznak: „Hogy nem sül le a képükről a bőr! A potom kétszázmillió forint összköltségű kormányszóvivői portál életre hívását és létjogosultságát azzal indokolják a kormányszóvivők, hogy így a fontos kormányzati információkat közelebb tudják hozni a vidéki újságírókhoz. Ezek a vidékiek, azaz mi pedig keressük a beígért anyagokat, de semmi olyat nem találunk, amit másutt ne lelhetnénk fel. Szóval ahelyett, hogy ablakot nyitott volna a világra, a MEH egy vakablak mögé bújik, és onnan próbálja tagadni az értelmetlen, megmagyarázhatatlan, haveri zsebekbe juttatott közadakozás tényét. […] Ebben a sehogyan nem magyarázható kétszázmilliós síbolásban benne van mindaz a cinizmus, mellyel Gyurcsány és csapata naponta átvág minket a palánkon. A »portál« galériája üres, a videók helyén nem találni semmit, nem véletlen, hogy a hivatkozott oldal ingyen létrehozott paródiája egy nap alatt elkészült!” A cikk írója megemlíti a szegedi Honti Pál felbukkanását a honlap körül (a férfi vállalkozása, a Digital Natives Kft. kilencmilliós szeletet kapott a tortából), aki egyike a rendszerváltást követő eredeti tőkefelhalmozás strómanjainak. Az írás végkövetkeztetése is érdekes: „A portálépítő tevékenység akár társadalmi munkában is bevállalható lett volna néhány lelkes, jó szándékú baloldali amatőr bevonásával. Utóbbiakból, mint az ábra is mutatja, a MEH közelében egyre kevesebb van, Honti Pálokból meg egyre több!”
E sorok írója – újságíróként, valós adatokkal – tizenegy napja regisztrálta magát a Kormanyszovivo.hu oldalon, gondosan kitöltve az összes rubrikát. Akkor a következő választ kaptam: „Köszönjük regisztrációját! Néhány napon belül ellenőrizzük a megadott adatok helyességét, és e-mailben értesítjük a regisztráció elfogadásáról, illetve nem valós adatok esetén a regisztrációs kérelem elutasításáról.” Tizenegy napja kétségek között őrlődöm, méltónak találnak-e a tagságra a kétszázmilliós klubban.
béke
A béke esélyét ismét Brüsszel torpedózza
