Minden úgy történt, ahogy leírta

Nem lehet mást írni, mást elképzelni, minden úgy történt, ahogy azt Alekszandr Szolzsenyicin az Ivan Gyenyiszovics egy napja című művében leírta, előtte senki nem jelenítette meg azokat a borzalmakat, amelyek a kommunizmus jelszava alatt a Szovjetunióban működő munkatáborokban történtek – közölte lapunkkal Menczer Gusztáv, a Szovjetunióban volt Magyar Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezete (Szorakész) elnöke, aki maga is tíz évig szenvedett Kolimán, a Gulagként ismert táborcsoportok egyikén. A Szovjetunióban raboskodók alig öt százaléka volt börtönben, és a becslések szerint több tíz millió embert, közülük 750 ezernyi magyart hurcoltak ezekbe a „létesítményekbe”. Felbecsülhetetlen jelentőségű a hazájából is elűzött Szolzsenyicin írói érdeme, hogy elindította a Gulag-irodalmat. Ma szinte a brezsnyevi korszakhoz hasonlóan elhallgatják a valóságot mind nyugaton, mind Magyarországon, pedig a nácizmusnak és a kommunizmusnak egy célja volt, csak más volt a nevük. Hiteles összehasonlításra azonban nincs mód, miután a nyugati hatalmak a Hitler elleni összefogás érdekében, máig hatóan szemet hunytak Jaltában, Potsdamban és Teheránban is a bolsevizmus bűnei fölött. Szolzsenyicin rendkívüli egyéniség volt, erről személyesen is meggyőződhettem egyszeri telefonbeszélgetésünk alkalmával. Isten áldja meg, adjon neki örök békességet és nyugalmat! – mondta Menczer Gusztáv.
Keresztes Lajos történész érdeklődésünkre azt emelte ki, hogy Szolzsenyicin történelmi jelentőségét egyebek közt az adja, hogy orosz volt, megértette saját nemzetének fájdalmait, az emigrációban is veszekedett, vitatkozott a Nyugattal is, mert látta, hogy országa mivé lehetett volna. – Minden próbálkozás ellenére a mai napig sem tudták őt úgy beállítani, mint aki a múlt rendszert, rendszereket akarta visszahozni, és ugyan megkapta a Nobel-díjat, de Amerikában is „zárvány” maradt. A történész Menczer Gusztávhoz hasonlóan vélekedik arról, hogy a széles közvélemény miért nem ismeri a kommunizmus rémtetteit, miközben a másik diktatúra, a nácizmus áldozatairól, a holokausztról hollywoodi filmek sokasága készült. – Tény, hogy Európában a XX. században az úgynevezett értelmiség többsége baloldali volt, a sztálinizmust, a népirtást nem dolgozta fel. Ezt Lukács György kommunista filozófus úgy fogalmazta meg, hogy „a legrosszabb kommunizmus is jobb, mint a legjobb kapitalizmus”. Ennek az értelmiségnek egyszerűbb volt a kelet-európainak titulált népeket lefasisztázni, a felelősséget pedig áthárítani – fogalmazott a történész.