Budapest, a csodák fővárosa

Amióta Budapestre rászabadult ez a fékevesztett individuális közlekedés, az autósok, motorosok még nem éltek meg ilyen brutális forgalomkorlátozásokat, amilyenek napjainkban történnek. Sajnos ugyanez vonatkozik a közösségi járművek, főleg az autóbuszok utasaira is, egyedül a kötött pályás közlekedési eszközök – a földalatti, a fogaskerekű és a villamosok – működnek normálisan (ha az autósok nem szállják meg a villamos sínpályáját). Nem akarom, ki tudja, hányadszorra elismételni, hogy ennek a most folyó lázas káoszteremtésnek az oka az elmúlt húsz-negyven év ugyancsak lázas semmittevése, az az ostoba város- és kormányzati politika, amelyiknek nem volt sem elég fantáziája, sem felelőssége előre látni a forgalom növekedését, mert a böstörgés már nem segít a bekövetkezett helyzeten.
Tetézi a bajt, hogy Budapest mostani szakmai – építési, műszaki, tervezési, közlekedési, szervezési – és politikai vezetői alkalmatlannak tűnnek egy nagyváros sokasodó gondjainak kezelésére. Megint csak sajnos, egyre-másra azt látni, tapasztalni, hogy a főváros életét drámaian befolyásoló építkezések, műszaki-közlekedési felújítások szakmai vezetése is hozzáidomult az utóbbi két évtized kontraszelektív, kontraproduktív és korrupt városházi matador politikusaihoz.
Ha kénytelen vagyok autóba ülni, például áruszállítás miatt, pokoli élményekben részesít a csodák Budapestje. A Krisztinavárostól az Erzsébet híd–Szent Gellért tér–Műegyetem rakpart/Budafoki út útvonalon végigvergődnöm biztosan felér egy kisebb középkori tortúrával, azonban még a nálam sokkal edzettebb budai autósok is kikészültek attól a forgalomtereléstől, ami a Tabánban történik. A mindenkor – de most a Budai alsó rakpart lezárása miatt különösen – forgalmas Attila útnak a Bethlen-udvar és tabáni teniszpálya közötti, kétsávos szakaszát augusztus közepén lezárták, látszatra egy keresztező közműárok kiásása okán. Az Erzsébet híd felé menő forgalmat átterelték a szembe jövő útpálya egy sávjára, ami már hetek óta példátlan dugulást okoz. Megjegyzendő, hogy a terelés érinti az 5-ös és a 78-as autóbuszok útvonalát, ezáltal a budai belvárost a pesti centrummal összekötő közösségi közlekedést. Na már most, ez így még nem is lenne érdekes, ez megy itt a fővárosban, immár hónapok, évek óta egymást érő választási ciklusokon át, de amit az elmúlt napokban észrevettem, az már tényleg több a soknál.
Először augusztus utolsó hetének derekán figyeltem fel arra a 18-as villamoson utazván – amely mint zárt pályán közlekedő jármű, most is megbízhatóan jár –, hogy reggel 8 és 9 óra között senki sem tartózkodik a lezárt munkaterületen. Az autók és buszok rendületlenül araszolnak a szűk terelőút poklában, nem is látva a Bethlen-ház és fás park felől, hogy a munka áll az építkezésen. Másnap, harmadnap ugyanezt tapasztaltam, végül augusztus utolsó napján, vasárnap kora este kénytelen voltam megállapítani, hogy a szóban forgó munkahelyen napok óta egyetlen kapavágás, de még egy jóízű köpés sem történt, mivel ott közel s távol teremtett lelket nem lehetett látni. Egy jókora, acél szádpallókkal kitámasztott munkagödör ásítozik a teniszpálya sarka előtt, keresztben a lezárt úton, de nemhogy az árok körül, de még az Aranyszarvas vendéglővel szemközt kialakított felvonulási és depóterületen sem volt mozgás napokon át. Gondoltam arra is, talán valami régészeti leletre bukkantak az építők, de ismerve az Ördög-árok vonalának régészeti históriáját, ott legfeljebb néhány újabb kődarabot találhatnak a korábban márt feltárt középkori szakaszon. Különben is, némi túlzással, még ha Attila fejedelem sírját találták volna meg a hármas érckoporsóval, akkor sem indokolhatná semmi, hogy napokon át semmilyen munkavégzés ne történjék egy ilyen példátlanul hektikus útelzárás és forgalomterelés esetén. Ez a nemtörődöm és dilettáns „munkaszervezés” nem egyéb, mint a fent említett okokból fakadó cinikus, az emberek türelmével, idegeivel, pénzével való piszkos játszadozás. A csodák városának újabb, rémisztő csodája: már ezt is megtehetik, a jelek szerint következmények nélkül.