Rövid válasz egy megkeseredett embernek

A leglényegesebb kérdésre a választ a Népszabadság 1964-es évfolyamában lehet megtalálni. Lózsy János terebélyes Szinuhe-kritikája után néhány héttel vagy hónappal Gombár Endre újabb finn fordításáról, Veijo Meri, ha jól emlékszem, Manila-kötél című könyvéről írt dörgedelmes kritikát, azon mérgelődve, hogy a Szinuhe „gördülékeny fordítása után” hogyan lehetett ilyen silány fordítást produkálni… Ezek után a tények röviden:
1. Az Európa Kiadónál már elfogadott próbafordításom volt a Szinuhéból, amikor Pákozdi Ferenc szerkesztő közölte, hogy mégsem kapom meg a fordítást, mert a „Tutus” (Ortutay „beceneve”) telefonált Gombár érdekében. Ez Bíró Lívia igazgatónőnek elég volt a döntéshez.
2. Aztán Gombár az író közbenjárását kérte, hogy további regényeit is ő fordíthassa, de a Szinuhe után csak két kisregényét és egy színdarabját kapta meg. Felkínálásról tehát szó sem volt. A nagyregényeket a továbbiakban pedig én kaptam (még 1997-ben is Johannesz ifjúsága című posztumusz kötetét), bár sem „lelkes ifjúkommunista”, sem párttag nem voltam soha.
3. A Szinuhe javított kéziratának ellenőrzésére semmilyen „szakértői bizottság” nem alakult. Csak a kiadó gépírónői zúgolódtak, amikor tisztázniuk kellett a „mákos tészta” kéziratot.
4. Egyenes kérdésemre, hogy mit vár a kiadó Gombár kontrollszerkesztői munkájától az én fordításaimnál, Karig Sára, a „Nagy Szerkesztő” szokott éles hangján, de mosolyogva egyenesen válaszolt: „Azt, hogy tanuljon a maga munkájából!…”
5. Finnországban mindig szívesen láttak, Budapesten szerencsém volt Urho Kekkonen köztársasági elnökkel is hosszabb kötetlen beszélgetést folytatni műfordítói munkámról. De sohasem avatkoztam, még öntevékenyen sem, a finn politikai pártok belviszályába. A műfordítás nem lehet politikai agitáció.
6. Nyelvtudományi kéziratom átnézését szakítottam félbe, hogy megírjam Waltariról szóló cikkemet és egy hosszabb tanulmányomat, mert nálunk az „atyai jó barát” centenáriumáról mindenki megfeledkezett. Az Európa Kiadónál én emlékeztettem Nagy Miklóst az évfordulóra. Így, bár megkésve, de legalább jövőre lesz egy újabb Szinuhe-kiadás.
7. Az elmúlt ötven évben 6000 oldalnyi irodalmat fordítottam, ebből mintegy 5000-et finnből. Munkásságomat a Finn Irodalmi Társaság levelező tagsággal honorálta, Mika Waltari pedig 1977 márciusában egy könyv dedikációjában mondott köszönetet „azért a hatalmas munkáért, amelyet műveinek magyarra fordításával végeztem”. Nekem irigységre semmi okom, de mint műfordításaimban, az életben is ragaszkodom a történetek hiteles tolmácsolásához.
Minden megkeseredettség nélkül:
Schütz István