A katyni bűn megtorlatlan maradt

1940 tavaszán a szovjet titkosrendőrség, az NKVD közel huszonkétezer lengyel katonát, köztük neves értelmiségieket gyilkolt meg a katyni erdőben. A kegyetlen módon végrehajtott tömegmészárlás máig beforratlan sebe az orosz–lengyel kapcsolatoknak, annál is inkább, mert a bűn megtorlatlan maradt részben a nyugati szövetségesek rövid távú politikai érdekei miatt. A katyni gyilkosságról tegnap délelőtt a XX. Század Intézet, a Terror Háza Múzeum és a lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács szervezésében konferenciát rendeztek, délután pedig kiállítás nyílt az Andrássy úti múzeumépületben.

Emléktábla-avató. Isten, becsület, haza, e három szó állt a mártír hazafiak zászlaján, akik mindvégig hűek maradtak hazájukhoz, az ország függetlenségéhez – hangzott el több száz érdeklődő részvétele mellett Óbudán, az Árpád gimnázium falán elhelyezett emléktábla avatóünnepségén. Az eseményen részt vett Joanna Stempinska, Lengyelország nagykövete is. Andrzej Przewoznik, a lengyel Harc és Mártíromság Emlékét Őrző Tanács titkára hangsúlyozta: Katyn arra is rámutat, milyen volt valójában a kommunista diktatúra; a mai napig érezteti hatását azoknak a lengyel hazafiaknak az elvesztése, akik az első világháborút követően kiharcolták a független Lengyelországot. Köszönetet mondott a magyar népnek azért, hogy a több évszázadra visszatekintő, hagyományosan jó lengyel– magyar együttműködés jegyében hazánk a világon elsőként állított emléket Katyn áldozatainak. Tarlós István, Óbuda volt polgármestere emlékeztetett arra, hogy a fogvatartottak kiirtását a háború végeztével Nürnbergben megpróbálták a németekre kenni, ám jellemző, hogy a vádiratból Katyn kimaradt. Bús Balázs, a III. kerület első embere Radnóti Miklós Razglednicák című versével állított egyenlőségjelet a vörös- és barnaterror közé, amelynek jogosságát a lengyel népnél jobban egy nemzet sem igazolhatja. Az emléktáblát Leszek Kriza, a budapesti lengyel plébánia vezető lelkésze áldotta meg lengyel és magyar nyelven. (V. T.)