Egyenesen katasztrofális a magyar gasztronómia helyzete, ami főként a silány alapanyagoknak köszönhető – vallják a lapunk által megkérdezett vendéglátósok. A probléma gyökerét a szakemberek abban látják, hogy a termékeket fogyasztói áron szerzik be az üzletek, így húsz-harminc százalékos hátrányban vannak az uniós országokhoz képest. A szakma évek óta figyelmeztet arra is, hogy korlátozni kellene a multiáruházak további terjeszkedését, mert ez a jelenség nem szolgálja gazdaságunk fejlődését, ráadásul a kiskereskedőt illető nyereséget is besöprik.
A tradicionális konyha a csarnokokba és a piacokra szorult vissza. Nincs ugyanakkor hazai gasztronómia magyar alapanyag nélkül, ezért az éttermesek azt szorgalmazzák, hogy a kistermelők minőségi termékei minél rövidebb úton, közvetlenül kerüljenek be a vendéglátásba. A termelők viszont a kereskedők hálójából képtelenek szabadulni – vélik a gasztronómusok. Egységes vélemény szerint olyan szabályozás kellene hazánkban, amelyik védi, ezáltal újra termelésre serkenti az őstermelőt. Jó példaként említették Ausztriát, ahol az üzletek nyolcvan százalékban regionális termékkel dolgoznak – ebből harminc százalék biotermék, és csak húsz százalék az import.
Nyugati szomszédunk egyébként máris vonzóbb a magyar étterem-tulajdonosok szemében. Jó néhány vendéglős ugyanis inkább a Lajtán túl szerzi be a szükséges alapanyagot, mert, mint mondják, ott jobb minőségű terméket kapni, ráadásul olcsóbban. – Egyes sajtféleségeknél például kilónként 400-500 forintot spórolnak a beszerzők, de ugyanez a helyzet a zöldségeknél, gyümölcsöknél. Az argentin bélszín akár egy ezressel is olcsóbb az osztrák henteseknél kilónként, arról nem beszélve, hogy ott mindig kapunk friss báránygerincet, pácolt csülköt jó áron – mondta Szabó László győri étterem-tulajdonos a Magyar Nemzetnek. Megtudtuk: nemcsak a különleges alapanyagokban nagyobb a választék és jobb az ár, a minőség, hanem olyan hagyományos húsáruknál is, mint például a sertés. – Szállítási költségekkel együtt is megéri akár naponta kijárni – összegezte Szabó László, hozzátéve, hogy a határ közeli megyékben ez mára általános jelenség, de a fővárosból és más régiókból is tud olyan vendéglősökről, akik egymással összefogva inkább Ausztriában pakolják tele a kosarukat.
A fenti jelenség ellenére a patrióta étterem-tulajdonosok sürgetik, hogy újra találjon egymásra a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar, valamint a vendéglátás. Hiszen, mint mondják, olyan magyar étel, mely nagyanyánk ízeit idézi, csak honi földben termett alapanyagból az igazi. December elején ezért a Károly Róbert Főiskolán hívták össze hagyományteremtő céllal azt a konferenciát, amelynek résztvevői felelevenítették a régi a Kárpát-medencei ízek patináját és jelentőségét, és együtt keresték a megoldást arra, hogy miként lehetne visszavinni a hazai tájjellegű terményeket a vendéglők asztalaira. A felhasználókat képviselő Magyar Vendéglátók Ipartestülete azt sürgeti, hogy alakuljon egy nagybani piac a magyar mezőgazdasági kistermelők részére, ahol hiteles származási bizonylattal kizárólag hazai termékeket lehetne forgalmazni. Felvetődött a nagykereskedelmi központok létrehozásának a lehetősége is, amelyek a termékek könnyebb piacra jutását és az európai élelmiszer-nagykereskedelembe kapcsolását segíthetnék elő.
A következő időszak feladata az is, hogy a kihalófélben lévő háztáji gazdaságokat újraélesszék, és elősegítsék: a minőségi termék-előállítók közvetlenül válhassanak a vendéglátás beszállítóivá, a közvetítő szervezetek kiiktatásával. Mindez azt szolgálná, hogy mielőbb kialakulhasson változatos kínálattal a regionális vendéglátás és létrejöjjenek a borutak mintájára a gasztronómiai utak is. Az érintettek szerint az agráriumot és a turizmust felügyelő önkormányzati minisztériumok között tárca közi bizottságot kell alakítani, azzal a feladattal, hogy felülvizsgálja a vonatkozó jogszabályokat.
– A szabályozással nincsenek komoly problémák, hiszen jelenleg is megtehetnék a gazdák, hogy előállítják a környékbeli vendéglátók igényeinek megfelelő mennyiséget, ez csak azon múlik, hogy azok átveszik-e – mondta lapunknak Mikula Lajos, a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének elnöke. A vendéglősök – tette hozzá – nyitott kapukat döngetnek, mert az igényt a gazdák is ismerik, s konkrét lépéseket tettek az ügy érdekében. Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer működjön, előbb meg kell szervezni a gazdákat, akik hajlandók az elején a minimális befektetésre, s megteremteni a bizalmat, vagyis betartani a vendéglősök felé vállalt kötelezettségeiket. Másrészt pedig a vendéglősök részéről lenne szükség arra a felismerésre, hogy a minőséget meg kell fizetni – mondta Mikula Lajos.
A vendéglátással foglalkozók szerint ugyanakkor felül kellene vizsgálni a magyar élelmiszertörvényt is, amely egy általános, a gyakorlatban néhol betarthatatlan követelményrendszert támaszt. A „kicsik” a maguk által termelt és feldolgozott termékek értékesítéséből a drága technológiai beruházásokat nem tudják kitermelni. Ahhoz tehát, hogy a háztáji termékek megjelenhessenek a vendéglátásban, a szokásosnál enyhébb és kedvezőbb elvárásokat kell támasztani velük szemben. – Manapság sehol nem lehet találni tradicionális, keményfás füstöléssel készített árut. Nem is tudjuk, mennyi mérget eszünk meg a mostani gyorspácokban, kémiai húspuhító anyagokban – hoz fel egy példát ezzel kapcsolatban Berkes Gyula, egy fővárosi étterem tulajdonosa. Az érintettek azt is szeretnék, ha a kiemelkedő minőségű magyar élelmiszer-ipari és gasztronómiai termékek védjegyoltalom alá kerülnének. Így az Újházy-tyúkhúslevest vagy a szegedi halászlét nem lehetne zacskóban, szárítva értékesíteni. Indokolt volna a közvetlen beszállítók állami támogatása is annak érdekében, hogy a minőségi hazai termék ne keveredjen a silányabb importáruk közé. „A magyar bárányt exportáljuk Olaszországba, és nekünk Új-Zélandról kell behozni, hogy a vendégnek jó minőséget tudjunk adni” – jegyezte meg a szakember.
origo.hu
Újabb osztrák útzár lehetetleníti el a magyar ingázókat
