Klára és Ferenc

Nem hittem a szememnek. A Duna Televízió ezzel a címmel vetített egy sorozatot. Remélem, hogy Gyurcsány Ferenc és kedves felesége nem nézte meg ezt az olasz filmet. Hacsak nem a kettejük kedvéért tűzték műsorra karácsony környékén. Újra vetítette ellenben a TV2 az Igazából szerelem című angol–amerikai vígjátékot, amelynek egyik epizódjában Hugh Grant alakítja Anglia miniszterelnökét.
A film nagy tanulsággal szolgált. Ebből a habkönnyű alkotásból lehetett levezetni Magyarország miniszterelnökének lelki rugóit. Gyurcsány Ferenc nem miniszterelnöke az országnak, hanem egy képzeletbeli filmben eljátssza a miniszterelnöki főszerepet. Csak amíg Hugh Grant profi filmszínész, aki előre megírt forgatókönyvből alakít, addig Gyurcsány amatőrként azt hiszi, hogy az ország kormányzása rögtönzött filmszerep. Végignézzük azokat az éveket, amióta Gyurcsány alakítja a miniszterelnököt, és egyből a helyére ugrik, mit is jelent az, hogy itt médiakormányzás folyik. Ami annyit tesz, hogy minden fontos, amit a kamera vesz, és semmi sem létezik, ami a kamera látószögén kívül esik. Hugh Grant is inkább csokis kekszet és teát kér a pénzügyi helyzet feltárása helyett. Hát Feri is főz. Klára szerint otthon mindig Feri süt, főz, rétestésztától Lévai Anikó töltött káposztájáig. Hugh Grant örül, mert meghódítja vastag combú hölgyikéjét, ezért végigtáncikálja a Downing Street-i hivatalát. Nosza, Gyurcsány Ferenc sem maradhat le: kedvenc szóvivője, a számtalan közül az egyik, esküvőjére készülve, édes, csacska ajándékként lekottázza Hugh Grant táncát: langaléta, ösztövér alakjával, szélmalom karjaival idétlenül végigkóvályogja országházi dolgozószobáját. „Véletlenül” nyilvánosságra került a szigorúan titkos videó, az egész ország a hasát fogta a látványtól. És Feri milyen jól jött ki ebből – hangzott a hivatalos verdikt. Mit szabadna mást mondani? Tartok tőle, hogy ez hivatalos álláspont, az ember igazából magát szánja, hogy ekkora ripacs a miniszterelnöke. Az évek óta futó Gyurcsány-filmünkben még az aktuális jelszót is Hugh Granttől lopták: „Jövőre belehúzunk!” Módosítva: „Húzzunk bele!”
Vannak Gyurcsánynak nagyon komolyan vett szerepei is. Például feleségéhez, Dobrev Klárához való nyilvános viszonya. A filmben a nagycombú ara a miniszterelnök hazatértén örvendezve lovagló ülésben ráugrik a prime ministerre. Ezt lehet, hogy elpróbálták Gyurcsányékkal, de talán Gréczynek eszébe jutott, hogy a Hír TV és az Echo TV nézői őrjöngve fognak csatornát váltani. Így Klára és Ferenc inkább szerelmi életük hétköznapjaival ajándékoznak meg bennünket furtonfurt. Ferenc Klára nyakát csókolgatja, Klára Ferenc férfias vállához simul. Mutatják az összekulcsolt kezüket: ketten mindenki ellen. „Imádom ezt a laza férfit”, így Klára. Ferenc cserébe mindig és mindenhol ezt dokumentálva csókolgatja felesége száját, kezét. Mintha ez bárkit is megindítana néhány nyugdíjas elvtársnőn kívül, akik visszaidézik a szép időket: „lenn, hol a tölgyek őrzik a völgyet”. Vagy Diurnus Bodor Pált, aki Klára vonzó kisugárzása alól képtelen kivonni magát, és megjegyzi, hogy egy ilyen tehetséges, nagyszerű nő másutt akár miniszterelnökségig vihetné. Megvitathatják ezt Liptai Claudiával, aki szerint Dobrev Klárának akkora akaratereje van, amivel New Yorkot be lehetne világítani. Dobrev, a villanykörte egyébként nem négygyerekes családanya, ahogyan a róla szóló könyv ismertetőjében hazudják. Csak két gyereke van, de nem tudjuk, milyen minőségében szerepel állandóan a nyilvánosságban. Illetve, ha a foglalkozása „közéleti személyiség”, ahogyan ezt a blődséget leírták róla, akkor meg kéne határozni a helyét a közéletben. Mondjuk salátakeverék-szakértő, mellrák- és lábszemölcs-elméleti szakember, esetleg Gyurcsány Ferenc első súgója. Ugyanis nem lehet hová tenni ennek a sugárzó asszonynak azon sekélyesen buta szövegeit, amelyekben a családanyákat visszazavarná dolgozni, mert divatjamúlt szokás, hogy három évig otthon maradnak a gyerekkel. Jellemző, hogy a gyermekpszichológusok alig mertek az ügyben nyikkanni. Ilyenkor hol marad a nagy példakép, Blairné? Legjobb tudomásunk szerint Cherie-nek valóban négy gyermeke van, és az egész Blair família igencsak családcentrikus. Vagy annyiban közéleti szereplő, hogy a férje egy külföldi lapnak adott interjújában közölte a világgal, hogy a felesége zsidó? Félős zsidó. A fasiszta magyaroktól félős zsidó. Hugh Grant lehetett ihletője az őszödi trágárkodásnak is, a filmen csak úgy repkedtek a kib…tt, k…va, szar, b…ki szavak. Végül is, ha Albionban szabad…?
A miniszterelnök nem államügyekkel foglalkozik, hanem harisnyanadrágban futkos, előre eltévedt gyereket talál, kutyát egzecíroz, cikket ír anyukája szegény soráról, blogol, hogy tehermentesítse az MTI-t, könyvet ír, könyvet írnak róla, könyvet a feleségéről. Végállomás az lesz, amikor becsenget az utcánk minden lakásába, mint a filmen Grant, és boldog karácsonyt kíván. Ez olyan viccesen hangzik, ha nem lenne olyan végtelenül szánalmas. Ömlik a pénz a baráti sajtónak, a baráti tévének, a baráti barátoknak, a kilóra megvett ellenzékieknek. A miniszterelnökkel szoros szövetségben működő üzletfelek, haverok, politikusok, médiaguruk könyökig vájkálnak a pénzben, az ország közben vészesen épül le. És ez így is lesz, mindaddig, amíg ez a filmsorozat drámai befejezést nem nyer. Lehet ugyanis filmszerepnek felfogni a kormányzást, és Gyurcsány Ferenc hiheti magát Tony Blairnek vagy Hugh Grantnek, ennek egyszer vége lesz. Kevés szerelmesnek lenni egy pozícióba. Gyurcsány Ferenc, megtapasztaltuk, betegesen vágyja a hatalmat, és szerelmes a miniszterelnökségbe. Nem az ország jobbításán, felemelésén fáradozik, nem érdekli a nemzet sorsa. A külsőségeket imádja. A feelinget. Isteni érzés a hatalom csúcsán. A páncélozott Audik, bérletes repülőgépek, a talpnyaló gárda, a kamarilla, a slepp és minden, ami ezzel jár. A tanácsadók, akik méretre szabják az aljasságot, az udvari írók, akik rajongva írnak szellemességéről, okosságáról, tehetségéről, kellően kidomborítva blairi hasonlóságát, ami annyiban igaz, hogy mindketten hímneműek.
Gyurcsány Ferenc imádja a közfeltűnést. Beszédei és fellépései kizárólag a közönségnek szólnak. Orbán Viktor azért vesztette el hírhedt tévévitájukat, mert úgy hitte, az ország sorsáról fognak vitázni. Senki nem szólt neki, hogy profi hazudozóval hozza össze az élet. Akinek fintorai, rángatózásai, szemforgatásai, hámló tenyerei, kellemtelen hanghordozásai, rosszul hangsúlyozott mondatai egyetlen célt szolgálnak: alávágni az ellenfélnek. Hogy mennyire így van, most, amikor rászorulna az ellenzék támogatására, képtelen visszafogni „veszett” stílusát. Egyik szájából az állandó összefogást és megbékélést fújja, míg a másikból sértegeti és gáncsolja politikai ellenfelét.
Filmbéli példaképét utánozva szeretné, ha népe szeretné. Ezért masszírozza a nyugdíjasok nyakát, rogyik térdre a vaskefénél, nyomkodja a szemeit a vonatbaleset áldozatainál, ugyanakkor kitünteti azokat, akik az ’56-os forradalom évfordulóján véresre verték a tömeget. Rajta röhög a fél ország, amikor a Himnuszt bal kezét a szívére akasztva énekeli. Az teszi ezt, aki mindenfajta nemzeti szimbólumba titkos fasizmust lát bele. Szeret hasonszőrűek közé járni: lapockát veregetni, besúgókat ölelgetni, tollnokaival kvaterkázni. Most Ausztriából üzent, hogy jobb a diós, mint a mákos bejgli, és éljen a karaoke.
Táncolj, Feri… fogy az idő!