Karcsú borok, üde savak – azaz hová menjünk kirándulni, ha nem vágyunk otthoni látogatókra

Budapest közelsége komoly előnyt jelenthet – és néha jelent is – az etyeki bortermelők számára.

Budapest közelsége komoly előnyt jelenthet – és néha jelent is – az etyeki bortermelők számára. Viszont legjobban talán a borkedvelő vándorok járnak, ugyanis valóban elérhető közelségben a fővároshoz békés, zöld táj és izgalmas kalandok várják. Mindez annak ellenére igaz, hogy Etyek nem tartozik a leghagyományosabb borvidékek közé, de ez értékeiből mit sem von le. Valamikor nem is azok a termőhelyek jelentették a borvidéket, mint amit ma jobbára ismerünk. Sőt. Azok a területek ma már a civilizáció áldott – vagy éppen átkos – következményeiként sokszor el is tűntek. A nagyváros a XX. század elején bekebelezte őket, és mára csak egy-egy utcanév maradt a valaha nagymúltú borvidékből. A Villányi út, fölötte a Gellért-hegyre kúszó Somlói út, Ménesi út, Bakator utca, Szüret utca. De eltűnt a szőlő a Budai Vár nyugati lejtőiről is, ahol annak idején szintúgy komoly termést szüreteltek.

A Monarchia idején a Buda-sashegyi borvidék: „…magában foglalja Budapest fő- és székváros és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Duna jobb parti részeit”. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye szőlőterülete az 1908. évi statisztikai adatok szerint 50.080 hektár, a mi az egész ország szőlővel beültetett területének 17.29%-a. A vármegye 221 községe közül, beleszámítva a városokat is, csupán 7 községben nem foglalkoztak szőlőműveléssel. Ennek a komoly termőterületnek a java része ugyan a XI. századtól – jó részt a kereszténység terjedésével együtt – a Duna bal-parti részein terült el, a számok mégis meggyőzőek. 

A ma már csak levéltárakban létező vármegye szőlőművelése nagyobb múltra tekinthetett vissza, mint maga a vármegye. Ennek bizonyítékait legnagyobb részben a mindenki által ismert borkedvelő rómaiak hagyták ránk, de a középkorban is komoly szőlőművelés folyt a Duna mentén. A budai – és ezzel együtt a sashegyi, és az óbudai – szőlőművelésnek is a filoxéra vetett véget. Az időben nagyjából ezzel egybe eső komoly városiasodás csak a végpontja lett ennek a történetnek.

 

Buda vidékén a szőlőművelés évszázadokon keresztül virágzott, a Buda-vidéki vörös borok már az Árpádházi királyok idejében híresek voltak. Később az Anjouk és Mátyás király idejében még nagyobb hírre tettek szert. De kitűnők voltak a fehér borok is, a melyekről Bertrand de la Broquiére, a burgundi herceg főlovászmestere, 1432-ben, Budán átutazóban kóstolva azokat, dicsérően emlékezett meg. (Herczeg M., Magyarország szőlő- és bortermelésének története.)

Mátyás király annak idején Champagne-ból és Burgundiából hozatott szőlővesszőket, ide, budai birtokaira. Habár a helyi legenda azt mondja, hogy a francia uralkodó épp akkoriban elégelte meg a champagne-i bor hitvány minőségét és más bor után nézett a királyi asztal számára… Ennek persze ma már nem tudunk a végére járni, de az bizonyos, hogy Mátyás idejében nagyobb keletje volt a vörösboroknak, mint a fehérnek. Ennek valamelyest ellentmond az a tény, hogy a Kárpát-medence a kadarka megjelenése előtt nem volt kékszőlők termőhelye. Az viszont bizonyított, hogy a XVII. században a Duna budai partvidéke vörös- és fehérborban is komoly termőhelynek számított.

 

Evlia Cselebi, török utazó és történetíró 1660-1664 között a török által megszállt Magyarországon töltötte idejét, és részletes leírást adott több településünkről. Előszeretettel foglalkozott az egykori fővárossal, Budával. A mindennapjaival, lakóinak életvitelével. Többek között a lakosok italozási szokásait is felemlíti, részletes leírást adva a szőlőhegyekről is. De érdemes talán őt magát is idézni: „Kitűnő gyümölcsük is bőségesen van. Lédús és édes-csipős szőllője van... E város korcsmás embereinek különféle részegítő italaik vannak. Egy ketkösia nevű sárga, topáz-szinü s kristályhoz hasonló bora van, a minő Bodzsa-Ada (Tenedosz-szigete) és Anko szigeten sem terem... Hetven helyen van sétahelye, minők: a Király-szőllő, Szőllő liget, Király liget, Gürz-Eliász- hegye (Gellért-hegy), Khizir-baba kolostora, Miftáh-baba kolostora, Baruthkáne vára. A budai vámfelügyelő elbeszélése szerint Gül-baba dombjától (Rózsadomb), a közép-hegyektől és Muhabad dombjaitól (Szabadság-hegy) egész a Gürz-Eliász hegyig és Kile ovaszi dombjáig (Kelenföld) menve, onnan pedig egész Ó-Budáig széltében és hosszában három órányi helyen 7000 szőllő kert van.” 

De visszatérve Etyekhez, immár sokadik alkalommal érezhettük a tavasz szinte első suhintását az Etyeki Kúria birtokon. Tavasszal rendezik ugyanis a hagyományos pinot noir vertikális kóstolót, ahol nem kizárólag a saját boraikat kínálják a közönségnek, hanem rendszerint egy kiemelkedő pincészet hozza saját pinot tételeit. Idén ez némiképp másként zajlott, ugyanis nem más volt a vendég, mint Willi Klinger. Ma már nyugodt lélekkel mondhatjuk: az osztrák bormarketing atyamestere. Nem öregszik, nem változik, nem veszít a lendületéből – bárhol legyen is és tegyen az osztrák borokért. Teljesen más irányból indult ő is – mint szinte mindenki, aki a borfogyasztás oldaláról közelít kedvenc nedűnkhöz – hiszen színésznek és bölcsésznek tanult. Bírja a legfontosabb európai nyelveket, kiváló memóriája van és talán, ami a legfontosabb: intellektusát valóban a szűk értelemben vett közjó érdekében használja. Hogy mi is ez esetünkben? Az osztrák borok legjavának bemutatása a világ kereskedői, borfogyasztói számára. Természetesen időnként áldozatokkal járó munkáját lassan negyven éve végzi és teljességgel tisztában van azzal a ténnyel, hogy ilyen kis ország kínálatát elfogadtatni a világgal kizárólag a legjobb borok bemutatásán keresztül lehet. A valaha nehezen fogyasztható savhangsúlyos és karcsú zöld veltelinik helyett ma már a világban mindenütt ismerik a magas minőségű, egyértelműen Ausztriával azonosítható Grüve és Blafränkisch borokat. Hogy ez nekünk rosszul esik? Igen, így van. Talán nem vigyáztunk eléggé arra, ami a miénk, például a nálunk legnagyobb mennyiségben termő kékfrankosra. Mert a világ sajnos sokkal előbb kapja fel a fejét a Blafränkisch, mint a Kékfrankos szóra. Ne hagyjuk, hogy a végén a furmint is így járjon.

 

De valójában az alkalom témája nem az osztrák bor, hanem a pinot noir volt. Igaz, hogy kóstoltunk osztrák pinot-kat is, de Willi hozott magával francia és új-zélandi tételeket is. Komoly beszélgetés folyt a pulpitusnál Mérész Sándor az Etyeki Kúria főborásza és Németh Ágnes borszakíró részvételével. Beszélgetésük a fajta számos aspektusát érintette, de az igazi meggyőző erő azúttal is a palackokban volt. Sokadik alkalommal bizonyosodott be, hogy ez a

nehéz fajta jól érzi magát Etyeken és tudja mindazt, amit egy komoly szőlőfajtától elvárunk. Komplexitás, koncentráció, egyediség, finesz, érlelhetőség.

Etyeki Kúria Pinot noir válogatás 2016

A válogatás pinot noir borok hosszadalmas és nem olcsó hordószelekció során kapják meg azt a tárolóedényt, amiben a legjobb formát futják majd. Mivel a jó sorsom megengedte, hogy kezdetektől fogva kóstoljam a ház pinot-it, bátran állíthatom, hogy érlelhetőségben és eleganciában is igen előkelő helyen állnak a hazai kínálatban. Komplexitása és koncentrációja jóval nagyobb, mint az átlag nem válogatás tételeknél. Mély és buja aromatikája finoman meszes háttérrel egészíti ki a gazdag gyümölcsösséget. Még évekig érlelhető.

Etyeki Kúria Pinot noir 2017

Megjelenésében tipikus pinot noir, leheletnyit hűvösebb a színe talán, mint a hazai átlag. Illata mély és tiszta. Meggy, friss cseresznye és fűszeres, fahéjas csokoládé keveredik benne. Érezni az érleltebb karaktert, de komplexitása már most észrevehető. Savai szépek, cserzőanyaga nem sok, de határozott. Kóstolva is érezni a bor melegségét, de a benne megbújó potenciált is. Gazdag, intelligens bor, a visszafogottan elegáns tételek tipikus példája.

Etyeki Kúria Pinot noir 2019 magnum

Könnyed megjelenés, halvány rubin színnel. Illata határozottan pinot noir jegyeket kínál, érett meggy egy kis szerecsendió-szórással, gomba, tárkony, nyomokban csokoládé. Intenzív de nem tolakodó. Szerkezetében is hozza a fajta szép karakterét. Figyelemre méltó pinot noir, mely a meleg évjárat ellenére tökéletesen tartja savait és feszes szerkezetét.