Zuhanás

Az eddigi „egyszerű” szegények mellett tömegesen jelennek meg azok Magyarországon, akiknek a közelmúltban, a globális pénzügyi válság miatt szűnt meg a munkahelyük, és azok is, akik már nem tudják törleszteni a forintingadozás miatt megemelkedett devizahiteleiket. Sokan közülük segélyszervezetekhez fordulnak. Leveleik a magyar középosztály elsüllyedésének megrázó dokumentumai.

„Személyesen még soha nem kerestem meg Önöket, és előre is elnézést szeretnék kérni, amiért zavarom Önöket, sőt… szégyellem magam, hogy Önökhöz fordulok a problémámmal, de ezt, kérem, tudják be az elkeseredettségnek, mely hosszú hetek óta fojtogat. […] Számunkra ez az egyetlen mód és lehetőség a hajléktalan létből való kitörésre, ezért keresem meg Önöket, és ezért vagyok kénytelen félretenni mindennemű férfiúi büszkeségemet, és segítséget kérnem Önöktől. Számomra ez hihetetlenül nehéz dolog. Olyanynyira, hogy még a szociális munkásaink sem tudnak erről a levélről. De egyszerűen el vagyunk keseredve. Nem tudom, hogy tudnak-e segíteni ennek a helyzetnek a megoldásában, de remélem, végigolvassák ezt a levelet, és nem veszik zokon, amiért így ismeretlenül is megkerestem az egyesületet. Mindenesetre megkérném Önöket, hogy diszkréten kezeljék ezt a levelet, mert a legközelebbi rokonaink és ismerőseink sem tudnak a hajléktalanná válásunkról.”
A segélyszervezet jelenleg konzervet, ruhát és esetenként tüzelőt tud juttatni a rászorulóknak. És jó tanácsot, valamint együttérzést: telefonon elmondják, milyen állami és civil szervezetekhez lehet még fordulni baj esetén, milyen szociális és egyéb juttatások vehetők igénybe az önkormányzatoknál vagy más, erre hivatott szerveknél. És ha valakinél nagyon nagy a baj, bevetik személyes kapcsolati tőkéjüket, és megpróbálnak megoldást találni a segélykiáltók égető gondjaira – ha másként nem megy, akkor odahívják a sajtót, a nyilvánosságtól remélve támogatást.
Révész Szilvia, a szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója új kezdeményezésükről is beszámol: a gazdasági válság következtében megnövekedett szükségekre reagálva úgynevezett válságpontokat hoznak létre áprilistól Magyarországon. Az első a fővárosban nyílik, de folyamatosan terjeszkednek vidéken is, és ezeken a helyeken élelmiszer- és pénzadományokat gyűjtenek. Az így kapott adományokból élelmiszercsomagokat osztanak – többek között – a gazdasági válság következtében munkanélkülivé vált vagy a devizahitelek miatt eladósodott embertársainknak.
Előzetes becsléseik szerint a magyar lakosság körében több mint négyezer tonna élelmiszer szétosztására lesz lehetőségük, amivel a kritikus időszakokban akár nyolcszázezer ember sorsán is enyhíthetnek.
A segélyszervezet megkeres nagy élelmiszer-áruházakat is, hogy bennük is felállíthasson ilyen válságpontokat, így a nagybevásárlást végző embereknek lehetőségük lesz arra, hogy ha egy-két kiló liszttel, cukorral vagy más alapélelmiszerrel többet vásárolnak, azt helyben le is tudják adni a rászorulók részére.
„Gondolom, sok hasonló levéllel keresik meg Önöket nap mint nap, mivel a mai gazdasági helyzet miatt egyre több a szociális rászoruló. Minden egyes embernek megvan a maga gondja, így nekem is. Segítséget szeretnék kérni, mivel svájci frankos jelzáloghitelem van, súlyos anyagi gondokkal küzdök 3 kiskorú gyerekemmel, sokat éhezünk és nélkülözünk. Mi bármilyen segítséget szívesen fogadunk, akár anyagi, akár élelmiszer-segítséget vagy ruhaneműt, lábbelit. Nagyon sok adósság nőtt a fejemre, nem tudom a víz- és áramszámláimat sem rendezni. Kérem, ha egy mód és lehetőség van rá, segítsenek rajtunk! Két fiam és egy lányom van, fiaim 8 és 4 évesek, lányom pedig 10 éves, mint azt már írtam, bármilyen segítséget szívesen fogadunk, és előre is megköszönjük. Egy elkeseredett anyuka!”
Olvasom a leveleket, elképesztő történetek bukkannak elő belőlük. Van olyan banki alkalmazott, aki nem tudja fizetni a megemelkedett devizahitelt, mert munkanélküli lett a férje. Munka nélküli orvos is kér segítséget, más pedig a közgyógyellátásra jogosító igazolvány kiváltásához kér pénzt.
Már van búcsúlevél is: a szeretetszolgálat kutyás mentői találták meg annak a nőnek a holttestét, aki szikláról vetette le magát, és öngyilkosságát azzal indokolta: reménytelen a helyzete, nem tudja fizetni a megnövekedett lakásrészletét.
Hasonló tapasztalatokról számolnak be a másik nagy humanitárius szervezet, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai is. Fekete Dániel kommunikációs vezető szerint a szociális intézményeikben dolgozó munkatársai az utóbbi hetekben, hónapokban arról számoltak be, hogy csaknem a duplájára nőtt azoknak a segélykérőknek a száma, akik elsősorban a gazdasági válság miatt veszítették el állásukat, otthonukat, vagy amiatt kerültek veszélyeztetett helyzetbe, mert nem tudják fedezni költségeiket.
Az intézmények fenntartása eközben egyre nehezebb, mivel a normatív támogatások csökkennek, miközben a segítségre szorulók száma egyre növekszik. A tapasztalatok szerint a cégek támogatása is jelentősen viszszaesett október óta.
„Ma este becsöngetett hozzánk egy férfi. Nyíregyházáról jött fel kőművesként dolgozni a családjával, a vállalkozó nem fizetett, albérletet nem tudnak fizetni. Négy gyerekével sátorozik. Csak élelmiszert kért a gyerekeinek vacsorára. Nem volt ittas, hihető volt a történet. Ha legközelebb jelentkezik, mit tudok tanácsolni neki?”
A bajt tetézi, hogy a kormány intézkedései is szűkítik a segélyszervezetek mozgásterét. Tavaly módosították az általános forgalmi adóval kapcsolatos jogszabályokat, így a cégeknek már nem áll módjukban visszaigényelni az áfát felajánlásaik után. Ennek következtében drasztikusan csökkent a természetbeni felajánlások száma. Úgy tudjuk, volt olyan édesipari cég, amelynek vezetője felhívta az egyik segélyszervezet vezetőjét azzal, hogy másnap délben a cég udvarán lesz egy kamion tele édességgel. Menjenek oda egy másik teherautóval, és „lopják el”, vagyis pakolják át az árut, a portás nem fogja megjegyezni a rendszámot. A cég segíteni akart a rászorulókon, de ezért nem szeretett volna még áfát is fizetni, ezért találta ki ezt a furcsa megoldást a támogatásra.
A megváltozott szabályozásnak tulajdonítható az is, hogy az élelmiszer-áruházak inkább a szemétbe dobják a lejárt szavatosságú termékeiket, mert így visszaigényelhetik az áfát. Ha néhány nappal a határidő lejárta előtt a rászorulóknak adnák egy segélyszervezeten keresztül, akkor be kellene fizetniük utána a forgalmi adót.
„Lakásunkból ki kell költöznünk három pici gyermekkel. Átmenetileg tudnának biztosítani valamilyen lakhatást? Bármelyik városban vagy faluban, ahol működik az Önök szervezete. Vagy esetleg olcsó albérletet lehetne szerezni? Sürgős lenne.”
A kormány az idén is szorítana egyet a présen: a válságkezelés ürügyén szeretné eltörölni azt a kedvezményt, miszerint a személyijövedelemadó-alap és a társaságiadó-alap csökkenthető az adományok értékével.
Lehel László lelkész, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet igazgatója március harmadikán levelet írt Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, amelyben értelmezi a Miniszterelnöki Hivatal által február 16-án kiadott Válságkezelés és növekedés – kormányzati stratégia című iratot.
„Értelmezésünk szerint ez azt jelenti – elemzi a lelkész –, hogy a közcélú adományok után járó személyijövedelemadó-kedvezmény, valamint a társaságiadóalap-kedvezmény is megszűnik. […] Mivel a jelzett dokumentumban szereplő lehetséges változások a civil szféra összes szereplőjét érintik, szeretnénk miniszterelnök úrtól, illetve hivatalától pontos értelmezését kérni annak, hogy valóban milyen változásokra kell számítani a közcélú adományok tekintetében!”
A válasz késik, ezért most a civil szervezetek és a társadalom összefogását kérik: létrehozták a www.adomanyokert.net honlapot, országos mozgalmat indítva a tervezett módosítások megakadályozására. Úgy gondolják, amennyiben eltörölik a közcélú adományok után járó adókedvezményeket, a civil szervezetek elesnek egyik legfontosabb bevételi forrásuktól, hiszen a vállalkozásoknak nem lesz érdekük a támogatás, sőt esetenként rosszul járnak vele. Ez gyakorlatilag lehetetlenné tenné a segélyszervezetek munkáját, ráadásul a kormány sem nyert túl sokat rajta, hiszen az intézkedéssel mindössze hárommilliárd forintot takaríthat meg.
„X. Y. vagyok, 5 gyermeket nevelünk a férjemmel. Nagyon nehéz anyagi körülmények közé kerültünk. Jelenleg ott tartunk, hogy bármelyik nap kikapcsolhatják a villanyunkat. Ugyanis óraleolvasás után kijött több mint 200 ezres számla. Amit megkértünk részletre, meg is kaptuk. De csak 6 havi részletre. Ami azt jelenti, hogy a havi részlet volt 41 ezer, a részszámlánk pedig 26 ezer. Összesen havi 67 ezret kellett fizetnünk. De mivel a férjem most kezdett dolgozni, ezt nem tudtuk teljesíteni. Így december hónapban nem tudta a Démász levonni a számlámról. És ezért megvonták a lehetőséget. Vagyis ki kell fizetnünk ezt az összeget. Nem tudom, mi lesz velünk, nagyon el vagyok keseredve. Nem elég ez a nagy baj, de még a mindennapi megélhetésünk is veszélyben van. Nincs pénzünk, és nem tudok semmit sem fizetni, sem pedig főzni sem. […] Villanyszámla kifizetése mellett szükségünk lenne ruhaneműre, tartós élelmiszerre, ágyneműre (párna, paplan, takaró). Ezek is hiányosak. Kicsi pléddel takaróznak a gyerekek. Jelen pillanatban még tűzrevalónk is annyi van, amivel holnap tudunk fűteni. És utána nem tudom, hogyan tovább. Venni nem tudunk.”
A válság azokat is érinti, akiknek még van munkahelyük. Egy közép-magyarországi vállalkozás középvezetőjét hívom telefonon, a vonal másik végén negyvenes nő. Arra kér, se a cég, se az ő nevét ne írjam le.
– Örülök, hogy még van munkám – jelenti ki, hiszen vállalata elbocsátás helyett a négynapos munkahét bevezetése mellett döntött, így viszont februárban csak nyolcvanszázalékos fizetést kaptak. Sokkoló a tapasztalat: a munkások jelentős része a fizetése nyolcvan százalékából épphogy ki tudja fizetni a rezsijét, a tartozásait, a számlákat és más kötelező fizetnivalókat, de élelemre már nem tud költeni. A kieső húsz százalék tehát éhezést vont maga után. A középvezető szerint egyre gyakrabban lesznek rosszul a munkások a szalag mellett.
– Már javasoltam, hogy adjunk ingyenebédet a munkásoknak – mondja –, de a válság miatt erre sincs pénz, leszavazta a vezetőség az ötletet.
„Üdvözlöm. Én egy nagycsaládos anyuka vagyok, és igazából azt sem tudom, mit írjak, sosem kértünk még segítséget senkitől. De sajnos a férjem elveszítette a munkahelyét, és hiába próbálkozunk, mindenhonnan elutasító válaszokat kapunk azzal az indokkal, a válság miatt nincsen szükség munkaerőre, engem nem vesznek fel sehova, mert a kicsi még csak 8 hónapos, és azzal indokolják, nekik nem kell olyan munkaerő, akinek sok gyereke van, hiszen a gyerekek megbetegszenek, és akkor én kiesek a munkából. Gyakorlatilag október óta nem tudtunk feladni egy számlát sem, és a lakástörlesztővel is elmaradtunk, ami miatt a bank leterhelte a folyószámlánkat, és az oda érkező gyest és családi pótlékot sem tudjuk levenni a számláról, így már a mindennapi megélhetésünk forog kockán, mindenhonnan kikapcsolással fenyegetnek minket. 3 gyermekünk van, a legnagyobb, Bori 8 éves, a középső, Bence 2,5 éves és a legkisebb, Panka 8 hónapos. Az interneten találtam az Önök címét, és ha tudnának nekem segíteni, hogy honnan tudnánk segítséget kérni, nagyon hálás lennék. Előre is köszönöm. Várom válaszukat. Tisztelettel X. Y.”
Humanitárius munkában részt vevő szakemberek mondják, hogy Magyarországon a „roncstársadalom”, vagyis a megtakarítás nélkül máról holnapra élő, reményvesztett és rossz egészségi állapotban levő réteg nagysága rövidesen eléri az összlakosság negyven százalékát. Nem véletlen, hogy nagyon rosszak az egészségügyi mutatóink – a kilátástalanság önpusztító cselekvési mintákat hoz magával.
A leépülés következő fázisa az lehet, hogy a reménytelen helyzetbe került emberek már a legelemibb együttélési normákat sem tartják be. Latin-amerikai nagyvárosok szegénynegyedeiben látni ennek nyomait, ahol éjszaka az autósok nem állnak meg a piros lámpánál, mert ott kirabolhatják őket; a gazdagok kerítéseit magasfeszültségű vezeték és géppisztolyos őr védi, és az éjszaka nyitva tartó boltokban az eladó golyóálló üveg mögül adja ki az árut, miután előzőleg elkérte érte a pénzt.
„33 éves rokkantnyugdíjas, négy gyermekét egyedül nevelő anyuka vagyok. A helyzetünk kilátástalanná fordult, mert a fiam nagyon beteg. Kölcsön kellett kérnem, amit a mai napig nem tudok visszaadni. Amikor megszültem a kislányomat, a hazajövetelünk napján már itthon súlyos agyvérzést kaptam, lebénult a jobb oldalam. Nagyon szerettünk volna egy saját házat. Most albérletben lakunk egy szolgálati lakásban, amiből hamarosan el kell mennünk. Már 6 éve költözünk egyik házból a másikba. A gyerekek nem értik, hogy miért vagyunk ilyen helyzetben. Nagyon boldog lennék, ha a kincseimet boldognak látnám, mert nekem ők a legfontosabbak a világon!”

(Dőlt betűkkel a Magyar Baptista Szeretetszolgálatnak küldött segélykérő levelekből idéztünk. A levelek szóhasználatán nem változtattunk, a közérthetőség érdekében a központozást egyértelműsítettük, az esetleges helyesírási hibákat javítottuk. A levelekben szereplő neveket megváltoztattuk.)