Szegedi viszontagságok. A nordhorni KEK-negyeddöntőben elszenvedett 34-25-ös vereség után a Pick-Szeged közös megegyezéssel szerződést bontott Vladan Matics vezetőedzővel. A játékosok azonban kiálltak trénerük mellett, ezért a vezérkar úgy döntött, hogy a visszavágó után még egyszer napirendre tűzi a kérdést. Ebből akár az is következhet, hogy a továbbjutás megmenthetné Matics mestert. Ami persze óriási bravúr lenne, hiszen tízet számolni az ellenfélre kézilabdában is kiütéssel ér fel.
Egészen az 51. percig mindig volt visszaút. Az egyre meredekebb lejtőket hasonló meredekségű emelkedők követték, az MKB Veszprém kettő-, három-, négy-, majd 18-13 után ötgólos mínuszból is visszakapaszkodott a Ciudad Real ellenében. A házigazda azonban a hajrában ötről a hatra jutott: 22-22-ről 28-22-re húzott el, és 29-24-es győzelmet aratott. Erre mondják, hogy határeset, ugyanis az öt gól előnynek még nem megnyugtató, hátránynak viszont már kifejezetten nyugtalanító. Különösen a végjáték miatt, hiszen a magyarok úgy érezték, szélmalomharcot vívnak a Don Quijote csarnokban, ezért a jegyzőkönyvben rögzített, hivatalos panasszal éltek a fehérorosz játékvezetőkkel szemben.
Mocsai Lajos vezetőedző tegnapi érdeklődésünkre érthetően felemás érzésekkel idézte fel a történteket: „Dicséretet érdemel a csapat, mert tulajdonképpen a világválogatottnak volt egyenrangú ellenfele. Védekezési koncepciónkkal sikerült megfékeznünk a nemzetközi mezőny legerősebb átlövősorát, igaz, ennek érdekében kockázatot kellett vállalnunk, és a spanyolok ezzel a beállós és a szélsők helyzetbe hozásával éltek is. Támadó játékunk hatékonyságán azonban a visszavágóra javítanunk kell, bár nyilvánvaló, hogy a mi repertoárunk szűkösebb, mint a riválisunké. Gondoljunk bele, hogy jelen helyzetünkben Eklemovicsnak milyen alternatívája van, no meg abba is, hogy Marian Cozma halálával a minket ért tragédián túl beállós poszton elveszítettünk egy olyan fegyvert, amely a spanyolok öt plusz egyes védekezése esetén rengeteget segítene. De így is döntetlen közelében tartottuk az állást, és végül azért kaptunk ki öt góllal, mert a játékvezetők az utolsó nyolc percben több ítéletükkel is nyilvánvalóan minket sújtottak. Amire ott hetest adtak, arra itt nem, a hazaiak jobbszélsője, Parrondo két gólja előtt is jól láthatóan vonalra lépett. Ezért a mérkőzés hivatalos jegyzőkönyvében észrevételezték a vezetőink, hogy a hajrában elégedetlenek voltak a játékvezetéssel. Előzetesen azt mondtam, 1-3 gólos vereséget komoly bravúrnak tartottam volna, a 4-6 gól még hagy számunkra esélyt, afelett már kár álmodozni. Most tehát annyit ígérhetünk, hogy Veszprémben mindent megteszünk a győzelemért, képesnek is tartom a csapatot, hogy elérje azt, de a különbségre felesleges lenne tippelnem.”
Biztatásként megemlíthetjük, hogy a Bajnokok Trófeája, a tulajdonképpeni európai Szuperkupa tavaly szeptember 21-i, veszprémi fináléjában, a második félidő derekán az MKB 27-23-ra vezetett a Ciudad Real ellen; más kérdés, hogy a kasztíliaiak 9-1-es rohammal 32-28-ra fordítottak, a bravúros hajrá tehát mentális fölényük és két kezdőhetesre való világklasszisuk, rotációs lehetőségük miatt számukra szokványos.
Ettől persze még a Veszprém is teljes lendülettel veti majd bele magát szombaton a küzdelembe, amelyben a sportág sajátos törvényszerűségei miatt nem az amúgy La Mancha tartományból érkező vendég, hanem a házigazda alakítja Don Quijote szerepét. És az is biztos, hogy e harcban nem számíthat afféle hű fegyverhordozóként, Sancho Panzaként egyik játékvezetőre sem.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!