Ónodiné Demeter Éva a férjével több mint kilencven hektár földön gazdálkodik a hajdúböszörményi határban. A módosabb gazdák közé tartoznak, pár évvel ezelőtt meg tudták vásárolni a téesz egyik volt telepét is. Több lábon állnak, a növénytermesztés mellett állattenyésztéssel is foglalkoznak. Éva asszony büszkén mutatja meg kis tehenészetét. Ónodiéknak 13 ezer liba felneveléséért 23 millió forintot kellett volna kapniuk a Hajdú-Béttől, végül 20 millió tartozást ismertek el, ám azt sem fizették ki.
– Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fognak fizetni, néhányan úgy döntöttünk, a nyilvánossághoz fordulunk, és az egész ügyet felgöngyölítjük – kezd bele történetébe Éva asszony. – Megkerestük mindazon szereplőket, akiknek közük volt az ügyhöz. 2003-ban kezdtük el a tüntetéseket, először Debrecenben, majd Zagyvarékason, ahová a libákat vitték. 2004 őszén megkerestük a Wallis Rt. akkori vezérigazgatóját, Bajnai Gordont is.
– Mikor jelentkeztek az első fizetési gondok?
– 2003 nyarán, mert a leadott libák után már akkor nem tudtak fizetni. Eltelt 30 nap, 60 nap, és nem jött a pénz. Mi 13 ezer libát adtunk le, és nem kaptunk értük semmit. Tizenegymillió forint tartozást ismertek el, ugyanis átvételkor levitték a liba árát, gondolom, azért, hogy kevesebb legyen az adósságuk. Emiatt mintegy húszmillió forint kárunk keletkezett. Eljött 2004 januárja, amikor a Hajdú-Bét saját maga ellen kért felszámolást. Megpróbáltunk hitelezői választmányt alakítani, hogy a felszámolóval, a Hunyadi Rt.-vel olyan kapcsolatot alakíthassunk ki, hogy beleláthassunk a Hajdú-Bét irataiba a felszámolás ellenőrzésére. Ez sajnos nem sikerült, mert 2004 nyarán, amikor Hajdú Ágnes felszámoló összehívta az alakuló ülést, kiderült, nincs a hitelezői választmány megalakulásához szükséges követelésünk. Az utolsó pillanatban ugyanis, derült égből villámcsapásként, a Wallis Rt. részéről Bajnai Gordon bejelentett még egy négymilliárdos követelést, amit a felszámoló annak rendje s módja szerint be is fogadott.
– Miből eredt az a követelés?
– A Wallis korábban kölcsönt adott a Hajdú-Bétnek. Bajnaiéknak tehát ekkor jutott eszükbe, hogy a Hajdú-Bét még tartozik nekik négymilliárddal. Tehát nem tudtuk létrehozni a hitelezői választmányt, azonban egy jogi passzus szerint a felszámolás megindulása után adott határidőig lehet feljelentést tenni. Ezt a nagyok közül néhányan, akiknek volt pénzük ügyvédre, meg is tették. Ők négy év alatt csak annyira jutottak, hogy a bíróság megállapította: a Hajdú-Bét vagyonából kimenekített ingatlanokat alulértékelték, és ezért mintegy 500 millió forinttal a bíróság felemelte az ingatlanok árát. De ezt a pénzt is a bank kapta meg, mert a hitelezői rangsorban megelőzött minket.
– Önök nem is tettek büntetőfeljelentést?
– De tettünk mi is. Még 2003 decemberében, a debreceni kapitányságon. Ezt először elutasították, mert a cégbírósági adatok szerint 2003 végén a cégnek még hatmilliárd forintnyi vagyona volt, ami a rendőrség szerint bőven elegendő a mi 30-50 millió forintos követelésünk kielégítésére. Ez ellen panaszt nyújtottunk be. Hiszen ekkor már meg is indult a felszámolási eljárás a Hajdú-Bét ellen. 2004. januárban a wallisosok egy huszárvágással december 16-ra visszamenőlegesen áttették a cég székhelyét a Bács-Kiskun Megyei Bíróság hatáskörébe tartozó Kecskemétre. És ez alatt az idő alatt a Raiffeisen Bank, amelynek több milliárddal tartozott a Hajdú-Bét, a jelzáloggal terhelt ingatlanok opciós jogát eladta a Békésfact Kft.-nek, amely a hatmilliárd forint értékű vagyont 2,4 milliárd forintért vásárolhatta meg. Ezek voltak a Hajdú-Bét legértékesebb ingatlanjai. A könyv szerint maradt még mintegy hatmilliárd forint értékű vagyon, de azt minimális áron adták el. Volt itt például egy vágóhíd, amit húszmillió forintért adott el a felszámoló, és két év múlva már százmillió forintért kelt el. Hiába próbáltuk a jogainkat érvényesíteni a felszámolás során, az iratokba nem tudtunk betekinteni.
– Kik voltak ebben az időben a Hajdú-Bét vezetői?
– A Hajdú-Bét fő tulajdonosa a Wallis Rt. volt, amelynek Bajnai Gordon volt a vezetője. A Hajdú-Bét igazgatója Boros Attila volt decemberig, aztán amikor a hercehurca elkezdődött, Kolláth Györgyöt nevezték ki, aki már csak a végét csinálta. 2004. január 10-e környékén Pestre, a tulajdonos Wallis Rt.-hez mentünk tüntetni, illetve a Hajdú-Béthez, mert akkor már annak is a fővárosban volt a székhelye, az irodaházat a Wallistól bérelte. Akkor még nem fogadtak bennünket a Wallisnál, csak egy levelet küldtek át. Kolláth úr ekkor mondta meg nekünk, hogy a cég megindítja maga ellen a felszámolást.
– Ő mit mondott, miért nem fizetnek?
– Mert nincs pénzük. Ők sem kapták meg a pénzüket azoktól, akiknek eladták az árut. Ezután 2004 júniusában megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot Hajdú Ágnes felszámolóval, de nem sikerült. Miután Pesten beállítottunk az irodájába, írt nekünk faxon, meg ne próbáljuk még egyszer, hogy bejelentés nélkül odacsődülünk. Mert nem köteles nekünk megmutatni semmit, és nem köteles nekünk elszámolni se. Mi otthagytuk nála a kérdéseinket, amire aztán semmitmondó válaszokat adott. Azt mondta: nem ad arra lehetőséget a jog, hogy a felszámolásból mi vagyontárgyakat kapjunk, és hogy nekünk is ugyanúgy pályáznunk kell, mint másnak.
2004. október végén mentünk éhségsztrájkolni a Wallis elé. Küldtünk egy faxot Bajnai Gordonnak, kértük, hogy fogadjon bennünket. Azt válaszolták, ne jöjjünk. Miután mégis megérkeztünk, nem akartak beszélni velünk, de közöltük: mindennap ott leszünk, és éhségsztrájkot tartunk, amíg nem tudunk beszélni Bajnai Gordonnal. Erre aztán mégis csak fogadott bennünket. Azt mondta, ők nem tehetnek erről a helyzetről, a Wallisnak is sok pénze benne maradt. Megkérdeztük tőle: mikor tudta meg, hogy összesen 14 milliárdos adóssága van a cégnek, és hogy ezt hogy sikerült nekik összehozniuk? Szó szerint azt válaszolta, hogy nem értettek hozzá, nem szakmabeliek, és ki is vonulnak erről a területről. Azt már én tettem hozzá, hogy eközben tönkretették az egész baromfiágazatot. Akkor arra kértük, próbálják megoldani a problémánkat, mivel mi kistermelők vagyunk, nekünk nincs mivel pótolnunk ezt a veszteséget, míg ők ezt az egészet 150 millióból megúsznák. Ígérte, majd megpróbál segíteni. Aztán nem történt semmi. Amikor ott voltunk hárman Bajnai Gordonnál – csak hármunkat hívtak fel tárgyalni –, nagyon érdekes volt végignézni azt a színjátékot, amit előadott nekünk, ahogy elkezdett velünk beszélni. Azt fejtegette hoszszasan, hogy nagyon sajnál bennünket, mert hogy az ő szülei is csirkét nevelnek falun. Nem tudom, hogy hol nevelhették azt a csirkét, hiszen tudomásom van arról, hogy Bajnai édesapja jelenleg Ausztriában él. És arról is tudok, hogy valamikor a kilencvenes években Bajnai apja a búzafelvásárlás során több milliárd forinttal becsapta a Békés megyei gazdákat. Felvásárolta a búzát, és aztán „elfelejtette” kifizetni az árát, mintegy hárommilliárd forintot. Ezért volt érdekes ez a háztáji csirketartás, amivel Bajnai Gordon velünk sajnáltatta a szüleit.
– Ön hány károsultról tud?
– Körülbelül százan közvetlenül álltak szerződésben a Hajdú-Béttel, és vagy négyszáz embert integrátorok képviseltek. Így ez összesen 500 fő Hajdú-Biharban és Szabolcs-Szatmárban.
– Hányan lettek öngyilkosok a gazdák közül?
– Az egyik Szabóné Nánáson, ő még a legelején akasztotta fel magát. A családjával elköltött vasárnapi ebéd után lett öngyilkos. Akkor még megvoltak a libáink, és a Hajdú-Bét integrátora éppen kint volt nálunk; arról beszélt, hogy nemsokára el fogják a libákat szállítani Nyírgelsére, nyugodtan adjuk oda, mert lesz pénz, a Raiffeisen Bank adott kölcsön, ki tudják fizetni, minden rendben lesz. Ekkor jött a telefon a halálhírről, hogy Szabóné felakasztotta magát. Akkor már nem tudtunk mit tenni, hiszen ha másnak adtuk volna el a libákat, az szerződésszegés lett volna, és büntetést vont volna maga után, ahogy ez meg is történt azzal, aki eladta másnak a libákat.
– Más öngyilkosról nem hallott?
– A Békés megyeiektől hallottam, hogy ott egy férfi akasztotta fel magát, de nem tudom a nevét. Nagyon sokan belebetegedtek ebbe, Baranyainé férje agyvérzést kapott. Szabolcsban is tudok egy asszonyról, akinek tönkrement az egészsége.
– Hány embernek vitte el a bank a házát?
– Egynek Nánáson. Többször árverezték Nyakóné házát, tavaly mondta nekem, hogy a hitelre hitelt vett fel. Eleinte úgy volt a szerződésben, hogy biztosítják a takarmányt, de nem biztosították. Úgy volt megfogalmazva, zárójelben, hogy takarmányt biztosíthat. Azért tartozik nekünk kevesebbel, mert az elején a libát ő adta, de kiszámlázta. Az elején egy fuvar tápot, körülbelül a liba felneveléséhez szükséges takarmány tíz százalékát adta. Forgóeszközhitelt kellett felvennünk, húszmilliót takarmányra, amit meg is ettek a libák.
– Mennyi járt volna maguknak a 13 ezer libáért?
– 23 millió. Amikor elkezdtük, nem ilyen kondíciók voltak, aszerint még 26 millió forintot kellett volna kapnunk öszszesen, darabjáért 2400 forintot plusz áfát.
Ez akkor még jó pénz volt az elvégzett munkához viszonyítva. Akkor vettük meg a volt téesztelepet is a libatartáshoz. 2003 végén nem kaptuk meg a pénzt a libáért, a hitelt viszont törlesztenünk kellett. Hogy vissza tudjuk fizetni a bankhitelt, az édesanyámtól örökölt lakásunkat adtuk el. Még a földből is el kellett adnunk, hogy szabaduljunk az adósságtól. Amiért egész életünkben dolgoztunk, az lett oda. A bajok kezdetén csak ültünk egymással szemben a férjemmel, őriztük egymást, nem mertük a másikat egyedül hagyni, nehogy csináljon magával valamit.
– Önnek mi a végzettsége?
– Agrármérnök vagyok, Debrecenben végeztem 1987-ben, közben a gyes alatt megszereztem a külkereskedelmi diplomát is.
– Mekkora földön gazdálkodnak?
– 48 hektár legelőnk van, szántóföldünk pedig 44 hektár a béreltekkel együtt. A férjem szülei és nagyszülei is gazdálkodók voltak. Kint voltak Amerikában, a gazdasági válság idején hazajöttek, földet vettek, és gazdálkodni kezdtek. Amikor jött a szocializmus, minden földjüket elvették, lóhoz kötve ütötték-verték őket. A nagypapa eladogatta a földet, úgyhogy kárpótlásból mi nem is kaptunk őutánuk semmit. Az én nagyszüleim is gazdálkodók voltak. Édesanyám örökölt negyven aranykorona földet, most ez is közte van. Egész életünkben arra vágytunk a férjemmel, hogy mi is gazdálkodók legyünk. Két fiam van, a nagyobbik 19 éves, a kisebbik 17 éves
– Mit szólnak ahhoz, hogy Bajnai Gordonból miniszterelnök lesz?
– Ez társadalmi igazságtalanság. Ő mindig azzal védekezik, hogy védte a cégét. Egy nagyvállalat vezetőjének rendelkeznie kellene társadalmi felelősségérzettel is. Benne ez nincs meg. Ha valaki hosszú távon gondolkodik, rendelkeznie kell erkölcsi mércével is. Mivel ő erre nem figyelt oda, ez rajta marad örök életében.
origo.hu
Vitályos Eszter: Velünk, nőkkel így nem beszélhetsz!
