Rakitovszky István szakmunkás, kétgyermekes családapa nem tudja, övék-e még vagy sem a kényelmesen berendezett Péterfy Sándor utcai hajlék, ahol beszélgetünk. Abban sem bizonyos, hogy édesanyja maradhat-e a saját lakásában, amit korábban szintén jelzáloggal terheltek meg. Egy ingerült befektető azzal jár a nyakukra, hogy tessék a két, jelzáloggal terhelt ingatlanból elhúzni. Hiszen a hitelintézet – nevezzük ebben a cikkben csak zrt.-nek – eladta neki a tartozást. Az őket kilakoltatni akaró, mindig álomautóval érkező úr megígérte, három hónapig fizeti albérletüket. Persze van másik lehetőség is, győzködi a családot a befektető: fizessenek neki „csekély” huszonötmillió forintot, azzal viszszaszáll a tulajdonjog mind rájuk, mind a mamára. Huszonötmilliót – holott a 2004-ben felvett, húsz év futamidejű lakásvásárlási hitel hétmilliós volt. A főleg ebből vásárolt lakásuk, valamint István édesanyjáé együttesen is csak tizennégymillió forintot ér.
Nyomtalan hitelfelmondás
Tanulságos, hogy a svájcifrank- alapú kölcsönt adó zrt. előzőleg gépiesen küldözgette a hátralékközlő leveleket, de arról, hogy eladja, vagy hogy már el is adta a tartozást, értesítést nem küldött. A hitelintézet irattárában sincs nyoma. Így hát a végveszély csak abból vált világossá a férfinak, hogy a földhivatalban járva széljegyzést talált az ingatlanokon, amely az őket kitessékelni akaró úr vásárlási szándékát rögzíti. A hüledező Rakitovszky Istvánnak a zrt. nem kívánt magyarázkodni, mondván, innentől a hiteltartozást megvevő befektetővel egyezkedjen a tisztelt adós.
Melóssors, 2009
– Mi már azt sem értettük, hogy nem sokkal a szerződés megkötése előtt azt közölték velünk a hitelintézetnél: mégsem elég nekik fedezetül a tízmilliós lakás, amit a kölcsönből veszünk – magyarázza Rakitovszky. – Merthogy nekik joguk van elegendő céltartalékot képezni a kihelyezett hiteleikre. Mit tehettem volna? Ha nem beszélem rá anyámat, hogy hadd kerüljön jelzálog az ő lakására is, elbukom azokat a pénzeket, amiket addig a szerződésbe öltem. Szegény anyukám hogyne engedte volna meg a bejegyzést. Látta, a gyereke rendesen dolgozik, keres szépen. Igen ám, de az építőipari cég, ahol másfél évig kettőhuszat kerestem, 2008 januárjától nyolc hónapon át nem fizetett bért. Aztán meg felmondtak nekem, de úgy, hogy pénzt azóta se láttam tőlük…
Az elkeseredett negyvenhat éves férfi azóta csak alkalmi segédmunkákhoz jut. Abból vesznek élelmiszert, igyekeznek kifizetni a közműszámlákat, meg annak az új, kisebb hitelnek a törlesztőrészleteit, amelyet az ügyvédfelfogadás miatt kellett felvenniük. Párja, Beáta, aki a napi tengődéshez a háztömb takarításával járul hozzá, most magába süppedve hallgatja férjét. Leszázalékolt, de csak ötvenszázalékosan, ami egyedül szociális járadékra jogosít. Tizenhét éves gimnazista fiuk betoppan a délutáni fociedzésről, majd komor arccal nyomban elvonul. Vivien, a második osztályos kislány nem tágít tőlünk, de minduntalan „áttematizálná” a beszélgetést. Képeslapjából egy tini giccsfilm szöszke hősnőjét, Hannah Montanát mutogatja. Ez a virtuális Hannah önként vállalja az éjszakázást: minden éjjel diáklányból énekes sztárrá vedlik. Rakitovszkyék viszont szeretnének, de nem tudnak éjjelente aludni; a jövőn tépelődnek.
– Kutyába veszik itt a melóst – tör ki a férj. – A nagy állami maffiózók hatalmas végkielégítést tehetnek zsebre, de én hat hónap bértartozásomat sem kapom meg. A munkaügyi központban azt mondják, átképzési lehetőség nincs. Segédmunkás állásokra közvetítenének ki, pedig azokra nem vesznek föl, mert nekem a törvény szerint szakmunkásbért kellene fizetni. És a tetejébe attól sem véd meg az állam vagy a törvény, hogy így mondhassák fel a hitelemet…
A Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete (BHKE) valamiképpen hozzáfér ahhoz a titkos listához, amelyet az egyes hitelintézetek szüntelenül bővítenek befuccsolt hitelezőik nevével és fedezetingatlanjuk megjelölésével. Ezt a terjedelmes és folyamatosan bővülő táblázatot – eredetileg – egy adóparadicsomban lévő befektetői– felvásárlói kör hivatott olvasni.
– Vajon hány hiéna olvassa ezt ebben a pillanatban? – kérdezzük Lénárd Marianntól, a BHKE főtitkárától.
– Éppen elegen, hála a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, amely eddig csak szavakban lépett föl az élősködés ellen – feleli a főtitkár asszony, azokra az utóbbi nyilatkozatokra célozva, melyek szerint a PSZÁF nem tűri többé a „mazsolázgatást” a fedezetingatlanok között. Lénárd Mariann a képernyőjén található listát figyelemmel kísérve arra következtet: napi száz-százötven olyan hitel dől be az országban, amelynek a fedezetéhez rövid időn belül hozzájuthat a tartozás felvásárlója.
Befektetők lesik a prédát
A bankoknál is rosszabbul járhat az adós az alternatív hitelintézetekkel – ez a mind túlterheltebb érdekvédelmi szervezet tapasztalata. A bankok legalább árveréses végrehajtási eljárásra kötelezettek. A PSZÁF által bejegyzett hitelintézetek viszont – amelyekhez persze a kereskedelmi bankok helyezik ki a pénzt – átférnek bizonyos jogi kiskapukon. Olyan opciós szerződést köthetnek a hitelfelvevővel, amelynek alapján ha az utóbbi elmarad a törlesztéssel, simán átadhatják a tartozását. Egy speciális befektetői csoport pedig alig várja, hogy – akár lakottan – megvehesse a becsődölt adósok fedezetingatlanjait. Hogy pontosan mennyiért, az üzleti titok.
– Az viszont már tényleg több a soknál – mondja a civilszervezeti vezető –, hogy ezek a hitelintézetecskék az opciós szerződést sem tartják be. Sokszor még csak az elszámolási kötelezettségüknek sem tesznek eleget a hitel felmondásakor.
„Természetesen” Rakitovszkyéknak sem számolt el a hitelt nyújtó zrt. a tartozás mértékéről, a tartozás és az ingatlanok közti különbségről. A Péterfy Sándor utcai család azonban okkal reménykedhet. Lénárd Mariann utánajárt: a befektető még nem jutott hozzá végleg az ingatlanokhoz. A család ügyében a Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete még éppen jókor nyújtott be közérdekű keresetet a bíróságra.
origo.hu
Életveszélyes rollerbaleset: két tinédzser az áldozat
