Egy rémes pitbull

Komoly dilemmát okoz az új kormányszóvivő krédója vagy mije. Szollár úr interjút adott egy hetilapnak, ami szimpla magánügy lenne, ha Szollár úr nem Bajnai úr kormányszóvivőjeként tevékenykedne. Mindannyiunk hasznára vagy bosszúságára. Már az is érthetetlen luxus volt, amikor Daróczi úr és Budai (Bugyik) kisasszony párban váltották Danks (Denksz) Emesét. Daróczi (József) Dávid kormányszóvivő kinevezésével Gyurcsány az esélyegyenlőséget akarta hangsúlyozni, és megtalálta hozzá azt a személyt, akinek zsigeri gyűlölete a jobboldal iránt, fölényeskedő pimaszkodása az ellenzék mindenfajta kérdése és kérdése felé csak azért nem torkollott nyílt lázadásba, mert az újságírók ugyanolyan megosztottak, mint a társadalom nagyban.
A kormányszóvivők szó szerint a kormány szavát vinnék, terítenék a nyilvánosságba, mindenfajta kommentár nélkül. A Gyurcsány-kormány két szóvivőt alkalmazott, teljesen feleslegesen, mert egyik sem volt különb a másiknál. Amit Daróczi sötét arccal felvezetett, azt Budai fogvicsorító mosolygással megerősítette. Ezért két fizetést adni tisztára pocséklás, bár igaz, ami igaz, a hazugságot teríteni, a valótlanságokat hihetővé maszkírozni még két kormányszolgának is sok volt. Így történt, hogy munkájukba sokszor besegített a miniszterelnök személyesen. Dallal, tánccal, ha kellett bűvészmutatvánnyal. Egyszer persze minden ámokfutás véget ér, és fény derül a nyers valóságra. Daróczi beállt a kisembereket megnyomorító uzsoracéghez, a Providenthez – vajon honnan a vonzódás a gusztustalan megbízáshoz? Budai meg az MSZP esernyőjén vitorlázik tovább a megérdemelt pártkarrier felé. Bajnai Gordon hosszan tépelődhetett, hogy ki az az ellenszenves, visszataszító modorú egyén, aki képes működtetni azt a bejáratott hazugsággyárat, amelynek célja a valós helyzet mindenáron való ködösítése, elkenése, összezavarása. Hogy aki a napi történésekre kíváncsi, az bogarássza össze a nyilvánosság minden szegletét, mert amit a kormány üzen, az nem az igazság minden kibontott szelete. Nos, megtalálta az emberét Szollár Domokos személyben, aki a Budapest Airport szóvivőjeként két aranyköpéssel is belopta magát az emberek szívébe.
Az egyik a dolgozók sztrájkjával kapcsolatos mondása, miszerint sztrájkolnak ahelyett, hogy örülnének, hogy lyuk van a fenekükön, majd egy sztrájkkövetelést úgy kommentált, hogy attól „lepetézek”. E két megnyilvánulás pontosan elég arra, hogy sürgősen szemétkosárba pottyantsák azt a hányaveti bunkócskát, akiről vizuálisan a hányinger jelenik meg, amint petéket rak a fészek aljára. Elnézést gyengébb idegzetű olvasóinktól, csak érzékletesen tolmácsoltuk Szollár úr szavait. És ebből a peterakóból lett kormányszóvivő. Aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végzett, és fontos közlendője, hogy nincs megkeresztelve, a szülei sem vallásosak, az ELTE-re kevés, a Pázmányra még elég volt a pontszáma, ami mégiscsak jobbnak tűnt, mint a katonai behívó. Megható őszinteség. A kormányszóvivőség is menni fog, mert valami „kémia” működik közte és Bajnai között. Hogy mi ez? Talán a nyálelválasztás képlete vagy a nyelvcsapások egymásra ható reakciója, ki tudja? Szollár kormányszóvivő élőben kellemesen csalódott Lendvaiban és Draskovicsban is. Irigyeljük, hogy nem oszthatjuk mi is ezt az élményt, de a közlés jólesett. Várjuk, hogy Szollár úr agresszív pitbull lesz, ahogy magát jellemezte, vagy színváltó papagáj, amikor nem „patyolattiszta ügyeket” kell kommentálnia. Mi azért azt javasoljuk, mostanában ne tervezzen hosszú távra…