Hatvanmilliárd forintos gázalku?

Tárgyalássorozat folyik a magyar kormány és a hazai gázkereskedelem és -tárolás java részét magáénak mondható E.ON között a fogyasztók által felhalmozott tartozás mértékének megállapításáról és a visszafizetés módjáról. Úgy tudjuk, az E.ON hatvanmilliárd forint megfizetését kéri, de az alku 170 milliárdról indult. Ha nem fizetünk – természetesen mi, a fogyasztók –, perlik az országot, végső esetben pedig az egész gázüzletet eladhatják.

Valóban tárgyalunk az illetékes tárcával, de egyelőre nem tudok arról beszámolni, hogy a közeljövőben megállapodás is születik majd. Igaz, már látszik a fény az alagút végén – ezt válaszolta Kutas István, a magyarországi gázüzlet főszereplője, vagyis az E.ON szóvivője, amikor arról kérdeztük, hogyan is áll a cége és a magyar kormány között folyó alkudozás a fogyasztók által felhalmozott adósság sorsáról. Arról, hogy mekkora öszszegről van szó, s milyen megoldás képzelhető el az ügyben, Kutas nem tudott felvilágosítással szolgálni.
Lapunk nem hivatalos forrásból arról értesült, hogy igen komoly összeg körül folyik a vita. Az E.ON tárgyalási alapként 170 milliárd forintnyi tartozást rögzített, ezt azonban végül csökkentették azzal a 80 milliárd forinttal, amelyre kvázi extraprofitként az év eleji orosz–ukrán gázválság idején tettek szert a korábban olcsón beszerzett tárolói földgáz értékesítésével. A fennmaradó 90 milliárd forintból a későbbi tárgyalások során még elengedtek 30 milliárdot, az így megmaradt 60 milliárd forint megfizetéséhez azonban már ragaszkodnak. Ha ebben nem sikerül megállapodni, két lépés jöhet szóba. Az egyik az, hogy az E.ON bírósághoz fordul, a másik pedig, hogy megválik a magyar gázüzlettől. A vevő az orosz Gazprom lehet.
*
A német hátterű óriáscég még 2005-ben vásárolta meg a Mol kereskedelmi és tárolócégét, s vált a magyar földgázpiac meghatározó szereplőjévé, de viszonya a gázárakat meghatározó kormányzattal sohasem volt felhőtlen. Politikai okokból ugyanis a kabinet olykor úgy határozta meg a gáz végfogyasztói árát, hogy abból az E.ON-nak állítása szerint komoly időszaki vesztesége keletkezett, amit azután később persze megfizettek a fogyasztók. Ezt sokáig a gázárképletbe illesztett úgynevezett importár-korrekciós formula segítette. Ez azt a célt szolgálta, hogy az árfolyamkülönbségből adódó esetleges nagykereskedői veszteség idővel megtérüljön. Csakhogy tavaly októberben a kormány úgy döntött, hogy megszünteti ezt a kiegyenlítő mechanizmust, s ezzel egy időben a Magyar Energia Hivatal (MEH) által tett 11 százalékos gázáremelési javaslatot is lesöpörte az asztalról, s 6,5 százalékos gázáremelésről határozott. Az E.ON korábbi nyilatkozatai szerint ekkor, vagyis a korrekciós mechanizmus megszüntetésekor éppen harmincmilliárd forinttal tartoztak neki a magyar fogyasztók, nem véletlen, hogy a társaság azonnal a legmagasabb szintről küldött képviselőt Budapestre, hogy tárgyaljon a kialakult helyzetről. A megegyezést a magyar kormány nem nagyon kereste, ezt jelzi legalábbis, hogy az E.ON vezetőjét nem az energetikáért is felelős miniszter, hanem Kis Péter akkori kancelláriaminiszter fogadta. Arról nincs tudomásunk, hogy milyen egyeztetések folytak a két fél között tavaly év vége óta, az azonban biztos, hogy a folyamatos tárgyalásoknak nem kedvezett a hazai belpolitikai bizonytalanság és a kormányváltás.
A magyar kormánynak ugyancsak igyekeznie kell valamiféle megállapodásra jutni, mert az idő szorít. A következő negyedévi gázárak július elsején lépnek életbe, s bár a gáztörvény szerint a tarifákat már nem kell a bevezetésük előtt harminc nappal kihirdetni, a MEH elnöke szerint mindenképpen elég időt kell adni a kereskedőknek az átállásra. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy július elsején változik az áfa is – a jelenlegi húszról huszonöt százalékosra nő a szint –, miként az is, hogy a nemzetközi földgázárak csökkenése miatt idehaza is tarifacsökkenést várnának a fogyasztók. Csakhogy ha már a június hetedikei Európai Parlamenti választás előtt kiderülne, hogy a várt csökkenés helyett szinten tartásra vagy akár gázáremelésre is sor kerülhet a tartozás miatt, hiszen azt mindenképpen a fogyasztókkal fogják megfizettetni, az valószínűleg politikai öngyilkossággal érne fel a szocialisták számára. Emiatt kivárásra játszhatnak a tárgyalóasztal magyar oldalán, de mivel július elsején a törvényeknek megfelelően meg kell nyitni a magyar gázpiacot is – akkortól elvileg bárki bármelyik kereskedőtől vehet majd földgázt –, legkésőbb addigra minden részletet világossá kell tenni. Ezt a forgatókönyvet erősíti az az információnk is, amely szerint június kilencedikén Magyarországra látogat az E.ON-csoport első számú vezetője. Márpedig ő valószínűleg nem újabb tárgyalási fordulóra jön, hanem a már kész megállapodás aláírására.
Lapunk szerette volna megkérdezni a helyzetről a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium álláspontját is, de válaszukból csupán annyi derült ki, hogy „a tartozás pontos mértékéről, rendezésének lehetőségeiről szóló tárgyalások folyamatban vannak, a minisztérium vezetése mielőbbi megegyezésre, a magyar adófizetők érdekeinek megfelelő megállapodás kialakítására törekszik”. Ily módon azt sem sikerült megtudnunk, hogy kik képviselik az országot a tárgyalásokon. Nem hivatalos forrásokból ugyanakkor arról értesültünk, hogy a magyar tárgyalódelegátust maga Bajnai Gordon miniszterelnök vezeti, s mellette Hónig Péter, a szaktárca első embere, Puch László államtitkár, egykori szocialista pártpénztárnok, Podolák György, az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottságának szocialista elnöke, Szigetvári Viktor, a miniszterelnök kabinetfőnöke és Molnár Csaba kancelláriaminiszter foglalnak helyet az asztalnál.