Közszereplők magánügyei

Simor Andrásnak most már kétségtelenül le kell mondania bankelnöki posztjáról. Természetesen nem azért, mert a sajtó, s benne a Magyar Nemzet szorgalmazására végül elismerte: ciprusi cégébe helyezte át azt a több mint 800 millió forintot, amely legutóbb benyújtott vagyonnyilatkozata szerint hiányként tűnt fel az adatok között. A Magyar Nemzeti Bank elnökének azért kell mielőbb távoznia az egyik legfontosabb független alkotmányos intézmény éléről, mert hamisan, csalárdul járt el: bort ivott és vizet prédikált. A hazai adózókat a minél nagyobb közterhek viselésére kívánta rászorítani, miközben ő maga vajmi kevés áldozatot hozott. Hasonló mértékben róható fel neki az is, hogy közszereplőként magánügynek próbálta feltüntetni üzleti tevékenységét.
Az MNB elnöke, aki egyébként még a bukott miniszterelnök jóvoltából nyerte el tisztségét, a hét elején még megpróbált az adatvédelmi biztos háta mögé bújni. Azt mondta, teljesítette kötelezettségét azzal, hogy benyújtotta vagyonnyilatkozatát a javairól. Az adatok között keresgélve az érdeklődők arra a következtetésre juthattak, hogy az MNB vezetőjének dokumentuma bizonyos ellentmondásokat mutat. Nem lehetett tudni például, mikor jegyezték be Cipruson azt a gazdasági társaságot, amelyhez a pénzembernek köze van. Az adóparadicsomnak számító ország 2004-es uniós csatlakozása előtt vagy ezt követően történt-e a cégalapítás. Ez azért fontos, mert amióta Ciprus az Európai Unió tagja, a területén állítólag nincsenek a hazainál kedvezőbb adózási lehetőséggel kecsegtető offshore vállalatok. Felvetődött az is: Simor vagyonából érthetetlen módon eltűnt csaknem egymilliárd forint. Kérdésként fogalmazódott meg, mennyiben viselte idehaza a közterheket, hogyan járult hozzá a köz boldogulásához.
Simor András mondanivalója eleinte mindössze annyi volt, hogy a jogszabályok szerint járt el. Az adatvédelmi biztos álláspontjára hivatkozva nem kívánt színt vallani. Jóri András ombudsman azt fejtette ki, untig elég, ha az MNB vezetője az országgyűlési képviselőkhöz hasonlóan évente elkészíti a nyilatkozatot, és azt az interneten közzéteszik. Az adatvédelmi törvényt ugyanis Jóri úgy értelmezi: mindenekelőtt azok az információk tekinthetők közérdekből nyilvánosnak, amelyek az elnöki feladatkör ellátásához társíthatók. Simor szabadon mérlegelheti, milyen további információkat oszt meg a nyilvánossággal megtakarításairól, vagyonának felhasználásáról – rögzítette Jóri András. Hozzátette: az elnöki feladatok ellátásához nem kapcsolódó tények az állami vezető magánszférájához tartoznak.
Elképesztő a biztos álláspontja. Amenynyiben én – teszem fel – a korábbi időkben maffiózóként működtem volna, s csak ezután nevezne ki a miniszterelnök magas rangú állami vezetővé, azzal utasíthatnám vissza az érdeklődést, hogy a feltett kérdések nem szerepelnek a vagyonnyilatkozati blankettán, s nem is hozhatók összefüggésbe vezetői feladatköröm ellátásával. Ennélfogva nem lehet szó közérdekből nyilvános adatokról, a magánszférámban pedig senki sem kutakodhat. Tudnám persze, hogy közmegbízatásom ellátásához közbizalom szükséges, ez pedig elképzelhetetlen akkor, ha korábbi működésem nem tiszta és átlátható. Ennélfogva múltbeli magatartásom is összefügg állami megbízatásommal, tehát közérdekből a legtöbb adatom nyilvános. Nem csodálkoznék tehát, ha bárki azt mondaná, ne vállaljon bankelnöki szerepet, aki nem tud és nem is akar számot adni korábbi üzleti-pénzügyi tevékenységéről.
A bankár történetét nem lehet pusztán a vagyonnyilatkozat részeként vizsgálni, mert messze túlmutat azon. Az alkotmányosság kívánalma szerint a közszereplők, az állami vezetők múltja – különösen, ha annak egyes tényei még a vagyonnyilatkozatban is szerepelnek – számot tarthat a köz érdeklődésére. Ha ez nem így volna, rövid úton teljességgel felszámolnánk a demokratikus jogállamot.