Möhömaha és pakoputki

Minya Károly
2009. 06. 08. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Bizony, nem egy esetben megtörtént, hogy finn nyelvi tolmácsként a fordítás útjáról a ferdítés zsákutcájába tévedtem. Felmentésemet nem is az alapján kérem, miszerint csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, hanem inkább azért, mert ezek az „elszólások” akaratlanul már az elején jókedvvé varázsolták az első találkozások hivatalos tartózkodását.
Miről is van szó? Itt van mindjárt első tolmácsolásom emléke. Izgalmam „csak” olyan fokú volt, hogy azzal még tisztában voltam, fiú vagyok-e vagy lány. Várakozás a reptéren, majd megérkeznek ők, a tamperei vendégek. Természetesen első kérdésük (nem filozófiai meggondolásból), hogy ki vagyok én, azonban nevem mellé beosztásomat, titulusomat is lefordítottam imigyen: tilkku. Azaz rongydarab. Azóta nem felejtem, hogy a tolmács finnül: tulkki. Nem mindegy. Attól kezdve tudom, hogy az ilyen stresszhelyzetben megjegyzett szavak örökre bevésődnek.
A következő elszólásom még nagyobb derültséget váltott ki. Történt ugyanis, hogy egy múzeumban (vagy másutt, nem emlékszem a helyszínre) az idegenvezető két-három mondatát tolmácsoltam szakaszosan. Mígnem az egyik ilyen egységben összekevertem az anyóst a majommal, ami talán nem nagy csoda, hisz az anyós finnül anoppi, a majom pedig apina. Mondanom sem kell, volt nagy kacagás az idegenvezető és jómagam nem kis meglepetésére. A dolgok tisztázása után mindjárt barátságosabb lett a légkör.
No persze az idegenvezetők sem egyformák. A következő emlékem helyszínére már pontosan emlékszem: Lillafüred, Palotaszálló. Teremről teremre haladtunk, a tolmácsolási módszer az előzőhöz hasonló volt: az idegenvezető mondatcsokrait fordítottam. Mígnem az egyik teremben csak ennyit mondott a plafon díszítéséről: aranyozott mészkő stukkó. Egy jottányival sem többet. Bizonyára próbára akarta tenni finntudásomat. Aki tolmácsolt valaha, tudja jól, hogy a legnagyobb „ellenség” a periferikus szakkifejezés. (Ennél már csak a szójáték gyilkosabb.) Visszatérve a történethez (és utólagos elnézést kérve): mai divatos kifejezéssel a rafinált csúsztatás módszeréhez folyamodtam, s valami egyebet mondtam a plafonról egyetlen tőmondatban. Ezután az idegenvezető kisasszony is megnyugodott, s nem tesztelt tovább. Ja, és el ne feledjem, az első adandó alkalommal utánanéztem, hogy van finnül az aranyozott mészkő stukkó. Íme: kullattu kalkkikivi stukko.
Más. A szomszéd megyébe érkezett egy küldöttség anno, az egykádrendszer, akarom mondani az egypártrendszer idején. (Hol volt még akkor a masszázszuhany, pezsgőfürdő, sarokkád?! Egyenkád – kecskeméti fehér.) A program szerint mindennap más és más város volt a vendégek házigazdája. Talán ebből már az is következik, hogy minden városban a párt- és a KISZ-titkár fogadta, köszöntötte a vendégeket. S bizony, ezek a szövegek olyan egy kaptafára voltak húzva, hogy láttam: finn barátaink délelőtt tízkor még igencsak bóbiskoltak az előző napi fáradtság miatt, hisz a „lemez” ugyanaz volt, válaszolniuk pedig nem kellett. Megfordult a fejemben egy képtelennek tűnő gondolat: mi lenne, ha vicceket mondanék finnül tolmácsolás gyanánt, vagy futballmeccset közvetítenék. De természetesen nem mertem megtenni, hisz tolmácsetika is van a világon, még ilyen uniformis szövegek esetében is.
Szép a finn nyelv, dallamos. Egy mondatot mindig szívesen említek a vendégeknek, amelyet bizonyára ritkán használnak. Így hangzik: Miksi kaksi taksia? Magyarul: Miért két taxi? S mikor vacsora után a tolmács szerepe átvált a szórakoztató házigazda szerepére, szívesen győzöm le őket abban a versenyben, hogy melyik nyelvnek van hosszabb szava. A mi „megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért” szavunkat meg sem közelítik az övéik. S ha tanulják az „egészségedre!” szavunkat, s már-már megy is nekik, galádul kérem a szebb változatot: kedves megegészségesedésetekre! A végén mindig ez jön ki: segeregeregere. S az is érdekes, hogy nem minden finn ismeri saját hasonló értelmű kifejezésük egyik változatát a hölögyn kölögyn szószerkezeten kívül: pölökylä päähän! Szó szerint magyarul igen szemléletes: fadarabot a fejhez…
Talán többen hallották, hogy a legszebben hangzó magyar szavak között található a cipőfűző. Ez azt bizonyítja, hogy a jelentés igazán nem befolyásolja a szó hangzását. Hasonlóképpen találkoztam olyan finn szavakkal, amelyek ha nem is a legszebbek, de a legjátékosabb hangzásúak, hogy a jelentésükről már ne is beszéljünk. Itt van mindjárt a pakoputki, nagyon hangzatos, és kipufogócsövet jelent, a möhömaha pedig mintha hangfestő szó lenne, ugyanis kövéret jelent, a töttörö tölcsért, míg a hattara vattacukrot. Többször gondoltam arra, hogy milyen jó abszurd drámacím lehetne ez például: Möhömaha ja pakoputki, azonban ez csak játékos gondolat volt részemről, s a mű megírásához természetesen a finn nyelvben is alaposabban el kellene mélyednem.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.