Ritkán zajlik – ha csak közvetett módon is – háborús bűnökkel foglalkozó per Budapesten. Talán annál inkább el kellett volna érkeznie az igazság pillanatának az 1975. szeptember 30-án Bejrút partjainál hatvan emberrel a fedélzetén a tengerbe zuhant Malév-utasszállító ügyében. Ám minél kitartóbban próbáljuk vizsgálni a történteket, annál ellenállóbb falakba ütközünk. A legvalószínűbb, hogy lelőtték a gépet, de a tettes kilétét csak kevesen ismerhetik. Az elmúlt években hivatalos szervektől semmiféle lényegi információhoz nem jutottunk, a vizsgálati eredményekről szóló dokumentumok titkosak vagy furcsamód eltűntek a helyükről, s a londoni biztosító által annak idején kifizetett 168 millió forint útja is követhetetlen. (A részleteket lásd korábbi írásainkban: Máig hullámsírban nyugszik a titkok járata. Magyar Nemzet, 2005. szeptember 30.; Mélyrepülés. Magyar Nemzet Magazin, 2008. április 26.)
Németh László légiutas-kísérőként dolgozó nejét veszítette el a balesetben, s ahogy ismerem, sosem lesz képes belenyugodni a tehetetlenségbe. Legutóbb betekintést szeretett volna nyerni jogi képviselőivel néhai felesége halotti anyakönyvi kivonatának elzárt alapdokumentumaiba. Elvégre, mondja, a törvény szerint halotti anyakönyvet csak olyan személyről lehet kiállítani, akinek elhunytáról meggyőződött az orvos a szemle során, bírósági döntés esetén pedig rá kell vezetni a dokumentumra, hogy milyen ítélet, utasítás alapján történt a halottá nyilvánítás. Szerinte alapvető joga lenne hozzáférni a közvetlen hozzátartozójáról szóló iratokhoz, kérését mégis elutasította Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter nevében Papp Imre szakállamtitkár 2008. november 10-én. „Visszanéz a múlt” – mondja ilyenkor. László fellebbezett, hiszen a három évtizedes kutatómunka árán fellelt dokumentumok alapján feltételezi, hogy feleségének, Tallér Ágnesnek a holtteste is azok között lehetett, amelyeket a mentés során felleltek s libanoni földön eltemettek. Az engedély végül megérkezett, ám addigra eltűnt a keresett akta legfontosabb része, az, amelyik a halotti bizonyítvány kiállításának körülményeiről szól. Az ügyintéző – talán segíteni akart, de meglehet, pusztán elszólta magát – megemlítette: „Milyen érdekes, ebben az ügyben már járt itt valaki ön előtt!”, de hogy ki mikor mit tett be vagy vett ki, annak nincs nyoma.
Május 26-án, kedden – csaknem harmincnégy évvel a tragédia után – a Pesti Központi Kerületi Bíróságra voltunk hivatalosak, ahol a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumot hívta perre Németh László. Mint emlékeztet, 2005-ben, a harmincadik évforduló évében az Országgyűlés százmillió forintos kegyeleti alapot hozott létre. Áprilisban Dióssy Gábor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) akkori politikai államtitkára levelet küldött a címére. Ebben az állt, hogy az üggyel foglalkozó országgyűlési képviselőkkel egyetértve javasolják: az alapot a hozzátartozók által létrehozandó civil szerveződés kezelje, és a pénzt egybehangzó akaratuk alapján használják fel. 2005 májusában az egyeztetéseken a GKM határozottan amellett foglalt állást, hogy az összeg juttatásként ne legyen szétosztható, azt a parlamenti döntésnek megfelelően kutatásra, repatriálásra, a maradványok hazahozatalára, itthoni eltemetésére lehet felhasználni.
Németh László és a többi hozzátartozó létre is hozta – a gép egykori lajstromozása után elnevezett – HA–LCI alapítványt, amelynek alapítója formailag Kvasz Károlyné, a másodpilóta özvegye lett, a szükséges anyagiakat pedig a különben Angliában élő Németh László bocsátotta rendelkezésre. Az idő telt, a GKM-ben pedig közben államtitkári pozícióban színre lépett Garamhegyi Ábel. A tárca nem sokkal később új álláspontot alakított ki, amelynek értelmében az alapítványt a továbbiakban nem fogadta el a hozzátartozók érdekeinek kifejezésére alkalmas testületként. A magyar áldozatok családtagjait ugyanakkor egyesével, levélben kereste meg, s külön-külön felajánlotta részükre a kegyeleti alap egy-egy részét, gyakorlatilag kártérítésként. Németh úgy fogalmaz, az államtitkárnak ezzel zseniális módon sikerült megosztania a hozzátartozókat. Tény, hogy tízből kilencen úgy foglaltak állást, inkább elfogadják a 4,5 millió forintot, elvégre, mint legutóbbi beszélgetésünkkor Kvasz Károlyné fogalmazott: megöregedtek, s belefáradtak a harcba, úgyhogy már nem vágynak másra, csak nyugalomra. Ha kifizetnék a családonként megállapított pénzt, a hozzátartozók vállalnák, hogy semmilyen más követeléssel nem élnek az állammal szemben. „Mindenki nagyon rá van szorulva a pénzre. Nem akarunk többet kérdezni” – mondta az asszony, aki szerint a rokonok lassan, de biztosan kénytelenek belenyugodni, hogy sosem tudják meg, miért kellett meghalniuk szeretteiknek, s ki a felelős a történtekért.
Nem úgy Németh László, aki a történet folyományaként most a bíróságon küzd igazáért. Első körben – aligha pusztán a pénz miatt – azt az egymillió forintot akarja visszaperelni, amelyet a javasolt, majd elvetett alapítvány létrehozásába fektetett. Úgy véli, vitathatatlanul megállapítható, hogy a tárca őt mint jóhiszemű személyt megkárosította. A minisztérium ügyvédje ezzel szemben őt vádolta meg rosszhiszeműséggel, s mint a GKM-nél fogalmaztak, az alapítvány működtetése nemcsak a jó erkölcsbe ütközött, hanem a jogszabályi előírások megkerülésén is alapult. Mint érveltek, a jogszabályok szerint egy alapítványnak a célja eléréséhez szükséges vagyonnal kell rendelkeznie, de ezt az alapító vagyonától el kell különíteni, hogy ennek alapján a közérdekű célt önállóan és az alapítótól függetlenül megvalósíthassa, és kötelezettségeiért az önálló vagyonnal feleljen.
A nyilvántartásba vételt jóváhagyó bíróság nem vizsgálta, nem is vizsgálhatta azt a körülményt, hogy honnan származik a HA–LCI alapítvány induló vagyona, van-e személyi összeférhetetlenség a készpénzből álló induló vagyon alapító okirat szerinti teljesítője és a kezelő szerv, a kuratórium vezetője között. A minisztérium özvegy Kvasz Károlynét szó szerint – ezt az előkészítő iratban így le is írták – „strómannak” nevezte, mivel a GKM szerint az alapítvány tulajdonképpeni alapítója és kezelője egy személyben a felperes, Németh László.
Döntés természetesen nem született, a tárgyalás ősszel folytatódik. De mint minden évben, szeptember 30-án előbb még virágok kerülnek a magyar áldozatok jelképes sírjára a Farkasréti temetőben.
üzemanyagár változás
Hamarosan dönt a Mol, akár jóval olcsóbb is lehet az üzemanyag
