Új lehetőségek előtt

Mai szemmel lehet, hogy többet is elérhettünk volna, de az akkori körülmények között áttörő eredménynek számított a kerekasztal-tárgyalásokon elért megállapodás. Megnyitottuk ugyanis az utat a hatalomátvétel felé. Nem értek tehát egyet a mai bírálatokkal – fogalmazott lapunknak nyilatkozva a húsz évvel ezelőtti változásokról Tadeusz Mazowiecki, a rendszerváltás utáni Lengyelország első miniszterelnöke. Mint kiemelte, mára gyökeresen megváltozott a helyzet, s bár a mostani rendszer sem tökéletes, az előzőnél mindenki számára összehasonlíthatatlanul nagyobb lehetőségeket kínál.

A pénzügyi és gazdasági válság, ha nem is azonos mértékben, de térségünket sújtja talán a legkeményebben. Ebben a helyzetben törvényszerű lenne az összefogás. A visegrádi együttműködés története azonban azt mutatja, erre nem igazából vagyunk képesek. De nem akarják a szoros összefogást, az erős lobbit keleti és nyugati szomszédságunkban sem. Lát-e esélyt a kelet-közép-európai együttműködésre?
– Létezik valamilyen fokú együttműködés országaink között, egyebek mellett a visegrádi négyek keretében, de egyetértek, hogy ez nem elégséges, és ezen mélyíteni kellene. Nemcsak kormányközi tárgyalásokat kell folytatnunk, hanem szükség volna arra, hogy maguk a társadalmak is nagyobb érdeklődést tanúsítsanak egymás iránt.
– De beszélhetnénk az európai szolidaritás hiányáról is. A gazdasági válság hatására mintha ismét távolodna egymástól Nyugat- és Kelet-Európa. Milyennek látja Európa jövőjét?
– Nem vagyok ennyire pesszimista a Kelet és a Nyugat eltávolodását illetően, hiszen az uniós pénzek továbbra is ugyanúgy folynak a mi országainkba is. Nem látom annyira borúlátóan a helyzetet.
– Régiónk sorsát húsz éve s ma is alapvetően a nagyhatalmi egyensúly alakulása határozza meg. Miként látja, mennyiben változott az elmúlt két évtized alatt ez a mozgástér?
– Nem osztom azt a véleményt, hogy a két nagyhatalom határozta meg annak idején a változások menetét, hiszen mi mint történelmi alanyok teljesen új helyzetet hoztunk létre, és a nagyhatalmaknak ezt le kellett nyelniük. Ma már más a helyzet. Oroszország már rég nem az, mint a Szovjetunió volt, még akkor sem, ha kritikus szemmel nézzük az orosz politikai helyzetet. Csak az a fontos számunkra, hogy ne legyen imperialista a politikájuk. Azt hiszem, a globális helyzet, ezen belül az európai alapjaiban változott meg.
– Az embernek azonban néha mégis olyan érzése támad, mintha Európa az Egyesült Államok és Oroszország játékterévé vált volna. Oroszország Európa gázszükségletei miatt tud befolyást gyakorolni, eközben az Egyesült Államok a Lengyelországba és Csehországba telepítendő rakétapajzsával osztja meg Európát.
– De azt nem vonhatják kétségbe, hogy ma mégiscsak egészen más a helyzet. Ami a gázkérdést illeti, az csak arra serkenthet bennünket, hogy diverzifikáljuk forrásainkat, ne csak egy forrástól függjünk. Úgy gondolom, az energiapolitikában igenis elérhető a szolidaritás, közös politika megalkotására leszünk képesek, de nem egyik napról a másikra. Összehasonlíthatatlan a jelenlegi helyzetünk azzal, amilyen a kommunista rendszerben volt. Most a gazdaság alanyai, alakítói vagyunk, nem úgy, mint korábban, amikor tárgyként szerepeltünk a politikai térképen. Nagyon sok minden függ attól, hogy milyen befolyásra teszünk szert az Európai Unión belül, és milyen gyorsan sikerül az új uniós tagországoknak felsorakozniuk, egyenlővé válniuk a régi országokkal. Nekünk semmit sem fognak elengedni, mindent saját magunknak kell kidolgoznunk, kitervelnünk. E tekintetben is optimista vagyok, szerintem jó irányban haladunk.