Hazatértek a magyar orvosok Kongóból

Egy hónap alatt 2200 beteget vizsgáltak és gyógyítottak a magyar orvosmisszió tegnap hazaérkezett tagjai Kelet-Kongóban. A háború sújtotta terület aprófalvainak lakói sötétedésig órákon át várakoztak a tűző napon, hogy a három magyar orvosnő valamelyike megvizsgálja őket a mobil kórháznak kinevezett sátorban, templomban.

Visszatérnek Afrikába, amint lehet – ezzel érkeztek Budapestre tegnap azok a magyar önkéntesek – Nagy Andrea, a törökbálinti tüdőgondozó tüdőgyógyász onkológusa, Pongrácz Mária marosvásárhelyi háziorvos és Veréb Ilona szegedi mikrobiológus –, akik az Afrikai–Magyar Egyesület szervezésében gyógyítottak a fekete kontinensen. Egy hónapon keresztül járták Kelet-Kongó háború sújtotta, eldugott falvait, ahol semmilyen egészségügyi ellátás nem működik, és ahová eddig egyetlen segélyszervezet sem jutott el.
A magyar orvosok biztonságára az ENSZ kongói missziójának katonái ügyeltek, és ők feleltek a logisztikáért is. Mivel háborús övezetről van szó, ahol mindennaposak a kormánycsapatok és a lázadók közötti összecsapások, rendkívül szigorú biztonsági szabályokat kellett betartaniuk. Sötétedés után már nem dolgozhattak, és ha veszélyhelyzet alakult ki, hiába vártak rájuk rengetegen, tovább kellett állniuk. Soha nem tudtak anynyit dolgozni, hogy ne maradjanak ellátatlanul emberek – mesélte lapunknak Nagy Andrea. Beszámolója szerint minden faluban nagy örömmel várták őket, az emberek órákon át álltak sorban a tűző napon, hogy végre bejussanak a mobil rendelőnek kinevezett sátorba, templomba. Ottlétük hetei alatt körülbelül 2200 embert láttak el, sok volt közöttük a férges, magas láztól, felső légúti megbetegedéstől szenvedő, és rengeteg az akut fertőzéses. A krónikus betegekkel azonban nem tudtak mit kezdeni, csak annyit tehettek, hogy elmondták nekik: hosszadalmas kezelésre van szükségük, amit azonban csak a nagyobb városokban működő kórházakban kaphatnak meg.
Főként a gyerekekre és az kisgyermekes anyákra koncentráltak, hiszen a nők másfél-két évente szülnek, s a gyerekek alig több, mint fele éri meg a felnőttkort. A kicsik szinte kivétel nélkül alultápláltak, immunrendszerük nagyon gyenge, nincs ruhájuk, cipőjük, hamar megfáznak, és rengeteg közöttük a fertőző beteg. Az egészségügyi ellátást nem ismerő, olvasni-írni nem tudó asszonyoknak minden alkalommal elmagyarázták: a lázas gyereket itatni kell, méghozzá tiszta vízzel. A kicsiket két-három éves korukig szoptatják, és nem tudják, hogy ha a tejük korábban elapad, azt más táplálékkal pótolni kell. Segítséget vittek, és rengeteget kaptak cserébe, emberileg, szakmailag értékes tapasztalatokat szereztek – mesélte Nagy Andrea. Vissza kell térniük Kongóba, mert olyan nagy szükség van a munkájukra, hogy muszáj segíteniük.