Kórház betegek nélkül

Még a Veres János-féle keleti kapcsolatokért felelős kormánybiztosság köré szerveződött rapid bürokráciára is jócskán rálicitált az a háromfős költségvetési tanács, amelyet legalább negyvenfős titkársággal kibővített, éves szinten milliárdos nagyságrendű költséget felemésztő hivatallal párnáztak ki. A kormányzati apparátus ezen gyöngyszeme ráadásul azzal büszkélkedhet, hogy önnön létét a takarékos állam gazdálkodásáról és a közpénzügyi felelősségről szóló tavalyi törvénynek köszönheti.
Bár egyelőre nem sokat tudni arról, hogy mivel is foglalatoskodik manapság az óriás testületté duzzasztott minitanács, annyi azonban már biztos, hogy a költségvetés ellenőrzésére létrehívott testületnek nem kell véleményeznie a jövő évi büdzsét, így a nagy létszámú közszolgának türelmesen ki kell várnia a 2011-es bírálati lehetőségeket. Addig is gazdasági előrejelzéseket és becsléseket kellene publikálniuk hivatalos honlapjukon, ezt azonban február óta nem sikerült még összebarkácsolni, a szupertitkárság elérhetősége tehát egyelőre csak szájhagyomány útján terjedhet. A hivatallal így nehezen teremthet kontaktust az ellenőrizendő költségvetést készítő Pénzügyminisztérium is, itt ugyanis csak hosszas keresgélés után, bizonytalanul adják meg a Magyar Nemzeti Bank központi számát, mondván, még soha nem keresték őket a hivataltól… A jegybanknál azonban váratlan segítséget kaphat a kitartó érdeklődő egy talpraesett telefonos kisasszony személyében, aki kibogarássza az illetékes mellék számát, itt azonban senki nem jelentkezik. Többszöri próbálkozás után kiderül, hogy az elérhetetlenségnek prózai oka van: a hivatal állítólag testületileg ebédelni indult. Udvariasan megvárjuk a szieszta végét, hogy többórás gondolkodási idő kérése után a teljes bizonytalanságban maradjunk afelől, végtére is mi lenne a grémium jelenlegi működésének veleje.
Próbálunk megértést mutatni: elfogadjuk, hogy a jövő évi költségvetés hivatalos véleményezése az apparátus összeverbuválásának nehézségei miatt még túl korai lenne, hiszen nem állt még fel a teljes szakmai stáb. Maradna tehát a szakmai elemzések és tanulmányok készítése, erre azonban a honlap összeütéséig még várni kell. Osztunk-szorzunk: ha öt év alatt a kormányzat csaknem ötmilliárd forintot költött külsős tanulmányokra – köztük helyesírási hibáktól hemzsegő, elavult fércművekre is –, akkor a hivatal közel féléves működéséért felszámított 710 millió forintnyi közpénz arányaiban igazodik az állam takarékoskodási elveihez.
A gond, hogy tényleg akadna tennivaló. A háromfős tanács mindegyik tagja köztiszteletnek örvend, tekintélyüknél fogva tehát sokat javíthatnának a Veres János-i mélységekből csigalassúsággal felkapaszkodó pénzügyi fegyelmen, ha lenne a testületüknek vétójoga. Ilyen azonban nincs, így bármilyen véleményt is megfogalmazhatnak egy-egy törvényjavaslat költségvetési hatásáról, bármilyen számításokkal is alátámaszthatják egyes közkiadások megalapozatlanságát, udvarias meghallgatásuk után a parlamenti szavazógép minden jogi és erkölcsi korlátozás nélkül olajozottan működhet.
Maradhatnak tehát az „intézményigazgatási igazgatások”, a közpénzelnyelő automataként működő hasztalan közhasznú társaságok, lehet milliárdokért tévészékházat bérelni a Wallistól és egyetlen pályázóval hosszas közbeszerzési versenytárgyalásokat lefolytatni.
A hivatal olyan, mint a bürokráciáról szóló örökérvényű brit tanmesében szereplő londoni Szent Edvárd-kórház. Ötszáz adminisztratív dolgozó üzemeltette gördülékenyen – orvosok és betegek nélkül.