Tbiliszi nem aggódik. Ukrajnában és Grúziában egyaránt élénk érdeklődéssel figyelik Barack Obama moszkvai útját. Kimondatlanul is tartanak ugyanis attól, hogy a Fehér Ház visszafogottabb lesz irányukban. Azt azonban kizárják, hogy Obama valamiféle alkut kötne a kárukra Medvegyevvel. „Washington továbbra is kiáll Grúzia függetlenségének megőrzése, területi integritásának helyreállítása mellett” – szögezi le Alekszandr Rondeli, a stratégiai és nemzetközi tanulmányok alapítványának elnöke, aki bízik abban is, hogy Obama kijelöli az orosz neoimperialista politika határait. Ehhez kapcsolódva Georgi Haindrava megjegyzi, Grúzia ma olyan harctér, ahol egymásnak feszül a Kelet és a Nyugat. Az ellenzéki politikus biztos abban, hogy Grúzia miatt ma senki sem fog fegyvert Oroszország ellen, viszont a világ továbbra sem ismeri el Dél-Oszétiát és Abháziát. A politikus bízik egyfajta változásban is, mondván, számára a Bush–Obama váltás az amerikai állam megújulási, korrekciós képességét jelenti. Kevésbé optimista Georgi Hucisvili, a tbiliszi nemzetközi konfliktuskutató és -kezelő központ vezetője, aki szerint az új amerikai adminisztráció ez idáig csalódást okozott, hiszen szinte semmit sem csinált Grúzia kapcsán. Folyamatosan fontosabb feladatokra, így Afganisztánra vagy Iránra hivatkoztak, ami látszólag arról árulkodik, Washington számára most nem olyan fontos a Kaukázus. Az elemző szerint azonban emellett arról is szó van, hogy Amerikának e régióban Szaakasvili személyében megvan az Oroszországot ostromló embere, ezért a Fehér Ház kényelmesen kivárhat. Így a várakozásokkal ellentétben igazán az sem nagyon látszik, miben változik majd az Egyesült Államok kaukázusi politikája. (S. G.)
Áttörésre azért senki sem gondol, de a kapcsolatok újraindításába (perezagruzka, reset) már eléggé beleélte magát a világ.
Erre van is esély, főképp, ha ezt az újrakezdést realistán, egyfajta átgondolásként, finomhangolásként értelmezzük. Ezt elősegítheti a világpolitikai környezet alakulása is, hiszen a globális válság mindegyik felet konstruktívabbá tette. Ezen kívül mind Moszkvában, mind pedig Washingtonban látják, hogy több fontos kérdésben is együttműködésre ítéltettek. S hogy senki se csalódhasson, arról a felek még Obama megérkezése előtt gondoskodtak. Már ekkor bejelentették ugyanis, hogy Oroszország és az Egyesült Államok megegyezett a nukleáris leszerelésre vonatkozó kétoldalú keretmegállapodásról, amely az alapját képezi majd a hadászati támadó fegyverek csökkentéséről kötött, ez év végén lejáró START–I egyezményt felváltó új szerződésnek, s várhatóan újabb csökkentést irányoz elő.
*
Barack Obama amerikai és Dmitrij Medvegyev orosz elnök új fejezetet akar nyitni a kétoldalú kapcsolatokban, amelyek a kezdeti jó viszony ellenére is megsínylették az előző amerikai elnök, George Bush kormányzásának nyolc évét, s az orosz–amerikai viszony a hidegháború óta nem látott mélypontra került. Mint elemzők ezt már korábban megfogalmazták, Obama első számú feladata, hogy előmozdítsa az együttműködést azon kérdésekben, ahol a két ország érdekei egybeesnek. Ilyen lehet a nukleáris leszerelés mellett afganisztán stabilizálása, a koreai kérdés, s részben Irán problémája. A második csoportba azok a témák kerülnek, amelyek megoldása egyelőre nem igazán látszik, de adott esetben kölcsönös előnyökkel járhatnának. Az előzetes puhatolózások láttán akár ebbe a körbe is sorolhatnánk az amerikai rakétapajzs európai telepítése körüli orosz aggályokat, a világgazdasági válság megoldásáról szóló elképzeléseket, s Oroszország felvételét a WTO-ba. A harmadik kosárba az új amerikai adminisztráció pragmatizmusa azokat a problémákat sorolja, amelyekben középtávon sem nagyon várható megegyezés. Ezek közé sorolhatnánk az európai biztonságról ez idáig kifejtett moszkvai elképzeléseket vagy a NATO keleti bővítése, ezzel összefüggésben a posztszovjet térségben erősödő amerikai befolyás kérdését. A biztató jelek mellett aggályok is akadnak bőven. Az elmúlt éveket idézi, s az orosz rendszer ismeretének hiányáról tanúskodik például, ahogy Obama a látogatás előtti nyilatkozatában éket próbált verni Putyin és Medvegyev közé.
A gondosan kidolgozott menetrendnek megfelelően a másfél órás szűk körű tanácskozás után mindkét elnök termékeny és hasznos tárgyalásokról beszélt, amely lényegében nem változott később, a plenáris ülés után sem.
Medvegyev a két elnök utolsó, nap végi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy mindkét országnak kedvező döntések születtek. Obama kijelentette, bízik Medvegyevben. Az amerikai elnök azonban nem tartja szükségesnek a hadászati támadófegyverek csökkentéséről és a rakétapajzsról folyó tárgyalások összekötését – amit Moszkva szorgalmaz –, jóllehet megérti az orosz érzékenységet. Noha a rakétavédelmi rendszerek ügyében nem történt előrelépés, a két államfő leszögezte, párbeszédet kezdenek egy közös, rakétavédelmi rendszerekkel kapcsolatos adatcserebázis kialakításáról.
Az amerikai vendég orosz kollégája után ma találkozik Vlagyimir Putyin miniszterelnökkel, s megbeszélést folytat Mihail Gorbacsov egykori szovjet államfővel és ellenzéki személyekkel is.
