Obama mosolya

Lassan egy éve már, hogy Obamától hangos a világ. Az amerikai elnök széles mosolya levette lábukról még a Fehér Házra ferde szemmel nézők egy részét is. Pedig egyelőre nem tett mást, mint érzékeltette, hogy az elmúlt nyolc év amerikai külpolitikai irányvonala módosításra szorul. Még annyi sem kellett, hogy megtudjuk, merre is fordul majd Amerika hajója, s fordul-e egyáltalán, avagy csupán lassít, az új elnököt ünneplés kísérte külföldi útjain. Obama az orosz fővárosba is a sármos dzsigolók magabiztosságával érkezett, s a jól előkészített kommunikációs felvezetés ismét sikert ígért. Úgy ült le tárgyalni, mint a gyakorlott kaszinózó a kártyaasztalhoz. Mosolyogva körbehordozta a tekintetét, észrevétlenül kirakta az ászt, s várta a hatást. Az ilyenkor szokásos elájulás azonban elmaradt. Az asztal másik oldalán ugyanis tapasztalt, minden lépést megrágó sakkozók ültek. Olyanok, mint Putyin, akit nem hat meg különösebben a sármos fellépés. S különben is, pár napja záratta be a kaszinókat.
Moszkva a korábbi viziteknél keményebb diónak bizonyult. Obama lendülete megtört, az ováció, a sikolyok elmaradtak. Elsősorban azért, mert Amerika könnyű győzelmekhez szokott új elnöke még nem tanulta meg, hogy a diplomáciában nemcsak kapni, hanem cserébe adni is tudni kell. A siker e nélkül elképzelhetetlen. Főképp, ha a jó ideje sértett másik fél sem kapható könnyű engedményekre. Oroszországban ugyanis a közhangulat most finoman szólva sem nevezhető Amerika-barátnak. Emellett az sem segítette Obamát, hogy saját hivatalnokai és sajtója sem oly elkötelezett a nyitásra, mint ő maga. Így aztán úgy kellett bizonyítania tárgyalópartnerei felé a szakítást elődje politikájával, hogy eközben otthon a többség inkább folyamatosságot, s mindenképpen az értékek melletti kemény kiállást várt el tőle. Így tényleg nehéz üzletet kötni. Nem véletlenül biztosították be a legkisebb közös többszörös megtalálásával előre a csúcs eredményességét, s óvakodtak a fundamentális problémák megoldásától.
Az Egyesült Államok számára most a nukleáris leszerelésnél is fontosabb Afganisztán stabilizálása és Irán nukleáris ambícióinak kezelése. Ezzel szemben Oroszországot jobban izgatja a posztszovjet térség, a NATO bővítése és az amerikai rakétapajzs közép-európai telepítése. E kérdések sok helyen összeérnek, a kompromisszum tehát nem eleve kizárt. Csakhogy ehhez a jelenleginél több kell. Nem lehet például semmilyen kapcsolatot kizárólag a másikkal szembeni elvárásokra, azaz kizárólagosan negatív potenciálra építeni. Járhatóbb út egymás érdekeinek tudomásul vétele, s a közös pontok megtalálása. Ehhez persze a mosoly önmagában kevés, nem csekély bizalmi tőke és az álláspontok felülvizsgálatának képessége is szükségeltetik. Efelé tettek Moszkvában komoly lépést a felek azzal, hogy az eddigi monológ mégiscsak párbeszéddé alakult.