Kétségekben Debrecen

Miközben Debrecen az ország legjobban fejlődő városa, százezreket vonzó virágkarneválja van, a debreceni focicsapat, a Loki bravúros sportsikereket ér el – hideg zuhanyként éri az embereket ez a cigánygyilkosságokról szóló rendőrségi bejelentés.

Durran a pezsgőspalack dugója, amikor belépek a Perényi 1 nevű debreceni szórakozóhely pincehelyiségébe. Klasszikus vendég nincsen, egy asztalnál ül négy-öt hölgy, köztük a koncertek műsorszervezője a felszolgáló fiatalember társaságában – lassan csordul le a habzó nedű az üveg nyakán.
Sötét falú, oszlopos, diszkógömbbel s reflektorokkal felszerelt, hosszú bárpultos pince ez a város múzeumi negyedében, az egykori MSZMP-székház, ma városi cégbíróság épületében, melynek három faajtaja tele van graffitivel. Hosszú ideig a Hangfogó nevű rockklub, majd az Orange Music Club működött az oldalbejárós helyiségben, a város harmincas-negyvenes korosztályának nagy örömére. Mivel a Perényi utca 1. szám alatt található, így lett mostanság Perényi 1 a klub neve. (És nem Patriota 1, ahogy a Népszava keresztelte át az elmúlt napok eseményeit követően a szórakozóhelyet.) „Lehetőséget szeretnénk adni a megszólalásra amatőr, helyi zenekaroknak, amelyek már eddig is több ízben felléptek nálunk, akár önálló koncerttel, akár egy ismertebb csapat előzenekaraként. Fontosnak tartjuk a különböző rétegzenei produkciók bemutatását is” – olvasható a klub internetes oldalán.
Mint ismert, augusztus 20-ról 21-re virradó éjszaka itt s a szomszédos karaokebárban csapott le a rendőrségi kommandó a romák elleni sorozatgyilkosság elkövetésével gyanúsítható fiatalemberekre. Aznap éppen „senor Grabovsky underground dj”, a house és a funk zenei stílus kedvelője, a latin érzésű „balearic disco” népszerűsítője nyomta a talpalávalót. A nyomozók földre fektették a vendégeket, mindenkit igazoltattak, majd tíz órán keresztül helyszíneltek; megbontották a falakat, amelyek mögött lőfegyvereket, köztük állványos mesterlövészpuskát találtak.
A négy elfogott férfi közül több a szórakozóhely biztonsági őre volt; kihallgatták Ny.-t, a koncertszervező hölgyet is, aki tíz nappal a történtek után e hét hétfőjén barátnői társaságában éppen pezsgőt bontott a szórakozóhely pincehelyiségében.
– Mit ünnepelnek? – kockáztatom meg a kérdést.
– Semmi közöd hozzá, de miattad nem tudok beszélni a barátaimmal, nemkívánatos személy vagy itt az összes újságíróval együtt – dörög rám a klubmenedzser. Azt még hozzáteszi: elegük van a sajtóból, napokig hallgatták ki a rendőrök, s én is ideges lennék, ha az életemről lenne szó. Félnek a médiától, a megmagyarázhatatlan dolgoktól, hiszen elképzelni sem tudják, hogy az általuk ismert fiatalemberek nőkre, gyermekekre lőttek, s öltek – mondja már elcsendesedve.
Az óriáskivetítőn új műsor kezdődik, a Szökés című bűnügyi sorozattal.
Amikor kimegyek, a pincér gondterhelt arccal utánam jön, majd belülről bezárja a klub ajtaját.
Nem vonom kétségbe: joguk van pezsgővel ünnepelni – talán azt, hogy a hölgyet kiengedték a rendőrségről, véget ért több napig tartó tanúként való meghallgatása.
Hétfőnként táncház van itt, de a nyári szünet miatt ez most elmaradt, szerdánként drum and bass és elektro balkan partikat tartanak, szombatonként telik meg igazán a klubhelyiség, így még igazán nem mérhető le, hogy a történtek miatt elpártolt-e a törzsközönség a népszerű helytől – tudom meg Barabás Zoltán ismert (és elismert) debreceni vendéglátóstól, a klub tulajdonosától, aki a megyei bíróságtól öt éve bérli a pincehelyiséget.
Barabás Zoltán, ahogy már a héten számtalanszor, nekem is elmondja: neki és alkalmazottjainak semmi közük a rendőri akcióhoz, az őrizetbe vettek közül egyik személyt sem foglalkoztatta, őket alkalmanként, a nagyobb tömeget vonzó rendezvényeken bízták meg kidobói tevékenységgel, biztonsági szolgáltatással. Az üzletember nem tudott arról, hogy az akció előtt napokig rendőrségi megfigyelők jártak a szórakozóhelyen, csak az akció után, már a helyszínelés alatt, augusztus 21-én, péntek kora délelőtt értesült az eseményekről.
– Ez a klub békés hely, eddig évente egyszer fordultak elő rendőrök – jelenti ki.
Mint ismert, a négy férfi közül K. Árpádot tartják a romák elleni támadássorozat értelmi szerzőjének, aki 1994 és 1998 között a debreceni Replika együttes dobosa volt. Az együttes azóta elhatárolódott volt dobosától. K. Árpád az együttesből való kilépése óta több szórakozóhelyen dolgozott zenei technikusként. Öccse, K. István érintett volt a debreceni zsinagóga tóratekercsek őrzésére szolgáló szekrényének 1995 januárjában történt felgyújtásában. Cs. István Koszovóban szolgált, volt szerződéses katona. P. Zsoltról keveset lehet tudni a rendőrségi közlemények és a sajtóhírek alapján.
A Perényi 1 üzemeltetője, Barabás Zoltán szerint a szórakozóhelyen egy hónapja műszaki, zenetechnikai jellegű felújítás történt, ezért közreműködött K. Árpád is a munkálatoknál – így akár el is rejthették ott a fegyvereket. Mindenesetre nem csodálkozik azon, hogy munkatársai nem örülnek az újságírói kérdéseknek, hiszen ez a történet a debreceniekben súlyos kérdéseket vet fel. Egyrészt a gyanúsítottakról sokan a rendőrségi DNS-tesztek azonossága ellenére sem tudják elképzelni a rettenetes bűncselekmények elkövetését, másrészt – miközben Debrecen az ország legjobban fejlődő városa, százezreket vonzó virágkarneválja van, a debreceni focicsapat, a Loki bravúros sportsikereket ér el – hideg zuhanyként éri az embereket ez a cigánygyilkosságokról szóló rendőrségi bejelentés, s ez összeesküvés-elméleti feltevéseknek ad táptalajt.
Való igaz, akiket hétfőn, tehát a keddi DNS-egyezőség ismertetése előtt K. Árpád ismeretségi köréből megkérdeztem, nem tartották hihetőnek, hogy a bandavezérként s értelmi szerzőként ismertetett férfi gyilkos lenne. Váradi Ferenc ismert rádiós zenei műsorvezető elmondta: 1994-ben a Replika zenekar fellépéseit szervezte, s értelemszerűen többször találkozott a tagokkal, de a visszafogott, halk szavú fiatalemberként megismert K. Árpádtól semmiféle fajgyűlölő szöveget nem hallott, de még káromkodni sem hallotta. H. T., az egyik neves debreceni söröző felszolgálója mind a négy gyanúsítottat ismeri, s elképzelhetetlennek tartotta, hogy ők követték el a bűncselekményeket.
Miután kedden a rendőrség egy budapesti sajtótájékoztatón bejelentette: a DNS-minták azonosságot mutatnak, azt hittem, ez már meggyőzi a kétkedőket is. A Hajdú-bihari Napló épületének közelében található értelmiségi találkahelyen a Debreceni Zsidó Hitközség korábbi vezetőségi tagja, amikor az ügyet felhozom, felfelé mutat: lehet, hogy ők gyilkoltak, de a szálak felfelé vezethetnek, azt pedig lehet, soha nem tudjuk meg, hogy kik az elméleti szerzői ennek a rettenetes gyilkosságsorozatnak.
Ez a vélekedés tapasztalatom szerint általános a cívisvárosban, sőt többen azt is felvetették: egy megtépázott presztízsű, sok esetben ártatlanokat elfogó, börtönbe csukató (lásd Mór és Tarnabod) rendőrség nyugodtan cserélgethet úgy DNS-mintákat, hogy annak semmiféle szakmai, társadalmi kontrollja sincsen.
Az ügy megítélésébe, bár egyelőre semmiféle ilyen vonatkozása nincs, beszüremkedik a politika. Ismeretes a város kiemelt szerepe ezekben a csatározásokban. Nemrégiben Kósa Lajos debreceni polgármester nyilatkozata kavart vihart, ahogy Szabó Zoltán szavaira reagált. Az MSZP-s politikus azt találta mondani: „Aki meg akarja tudni, hogy milyen lenne a Fidesz kormányon, nézze meg, mit művel az általa vezetett önkormányzatokban, mit tesz az adófizetők pénzével!” Kósa azt válaszolta: „A Fidesz úgy kormányozna, ahogy Debrecent is irányítja.”
Egyes debreceniek így a belpolitika felé szövögetik elméleteiket. Nem értik, miért pont ebben az időszakban változott meg a rendőrségi stratégia. Azé a rendőrségé, amely többször is bebizonyította, hogy a politikai nyomás elviselésére is hajlandó. Manapság – amikor az igazságügyi miniszter egy kísérleti robbantásra azt mondja, hogy azt egy szélsőjobboldali terrorista szervezet követte el, majd kiderül, hogy hazudott – mind gyakrabban elhangzik: „Semmi sem elképzelhetetlen ebben az országban.”
A rendőrségi kommunikáció eközben vérszegény, hiányos. Például azt állítják, nem volt informátoruk, de akkor honnan tudhattak a befalazott fegyverekről? Miért csak most kerültek elő az állítólagos tanúk? Az izraeli kibucban is dolgozó K. Árpád szerény anyagi körülmények között élt, s nem volt pénze autókra, mégis kinek a pénzéből vehette a támadásban használt gépkocsikat? Ezer kérdés vár még válaszra, s hol lehet az igazság?
Szállásadó panzióm tulajdonosa volt az egyetlen, aki Debrecenben hitt a rendőrségi bejelentéseknek.
– Amikor meghallottam, hogy elkapták a feltételezett gyilkosokat, nagyon megörültem, de amikor hozzátették, hogy Debrecenben, libabőrös lettem. Itt a százezreket vonzó virágkarneválunk sikere s a Loki bravúros szereplése. Előfordulhat, hogy ez direkt így lett kitalálva! De nem, mégsem, a rendőrség ekkorát már nem tévedhet.
A héten kiengedték a tarnabodi gyilkosságok korábban gyanúsított és őrizetbe vett „elkövetőit”. No meg a Loki feliratkozott a Bajnokok Ligája főtáblájára.
Mi jöhet még?