Megismétlődhet az ír forgatókönyv

Rossz ómen lehet a lisszaboni szerződést támogatók számára, hogy a szerződés ratifikálási folyamatát megállító tavalyi írországi népszavazás előtti eseménysor feltűnően hasonlít az utóbbi napok, hetek fejleményeire, mindössze néhány héttel az újabb, október 2-án sorra kerülő referendum előtt.

Akadályok. Írországon kívül Németországban, Lengyelországban és Csehországban sem zárult még le a lisszaboni szerződés ratifikálása. A Bundestag a német alkotmánybíróság határozatának megfelelően kiegészítő törvényt fogadott el tegnap a szerződéshez. Az alkotmánybíróság korábban úgy határozott, hogy az EU-szerződés ugyan nem mond ellent az alkotmánynak, de a bírói testület feltételhez szabta annak ratifikálását azzal a nyilvánvaló céllal, hogy törvényes úton megerősítse a berlini törvényhozás hatáskörét. Horst Köhler államfő mindaddig nem írhatta alá a dokumentumot, amíg a parlament nem hozott olyan törvényt, amely garantálja a német nemzeti érdekek védelmét a brüsszeli adminisztrációval szemben. Csehországban a parlament ratifikálta a szerződést, ám az euroszkepticizmusáról ismert Václav Klaus államfő egyelőre az ír referendum eredményétől teszi függővé annak aláírását. Hasonlóan vélekedik Lech Kaczynski lengyel elnök is, noha Lengyelországban a szejm már ratifikálta a reformszerződést. A lisszaboni szerződés a tagállamok képviselőit magában foglaló tanácsban 2014-től bevezeti a kettős többség elvét: egy javaslat akkor megy át, ha a tagállamok 55 százaléka és az uniós népesség 65 százaléka támogatja. Az Európai Tanács két és fél éves időtartamra állandó elnököt kap. Összevonják az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője, illetve a külügyi biztos posztját. Bár a nemzeti parlamentek nem vétózhatnak meg közvetlenül jogszabályokat, ellenvéleményüket fokozottan figyelembe kell venniük majd az uniós jogalkotóknak. A szerződés 61 új területen számolja fel a vétójogot, alapvetően bel- és igazságügyi kérdésekben. (MN)

Erre elsősorban az a felmérés utal, amelyet a napokban tett közzé az Irish Times. Eszerint a megkérdezettek 46 százaléka helyesli a szerződést, ami nyolc százalékpontos visszaesést jelent a májusi felméréshez képest. Az ellenzők tábora mindössze egy százalékkal bővült (29 százalék ellenzi a szerződést), ám egyre több a bizonytalan szavazók száma (25 százalék), ami azért aggályos a dublini kormány számára, mert a tavalyi júniusi népszavazást a számos bizonytalan szavazó döntötte el az utolsó pillanatban, az elutasítók javára.
A több mint egy évvel ezelőtti kampányhoz hasonlóan most is ugyanazon pártok és szervezetek csoportosultak az egymással rivalizáló táborokba. A parlamenti pártok – kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt – egyetlen kivételével (Sinn Féin) támogatják az Európai Unió intézményrendszerét átalakítani hivatott, azt szerintük hatékonyabbá és átláthatóbbá tévő lisszaboni szerződést, mondván, Írország gazdaságilag rá van utalva Európára, különösen a válság idején. Az okmány ellen kampányolók – köztük baloldali és katolikus csoportok, szakszervezetek – arra figyelmeztetnek, hogy a szerződés felfegyverzi az EU-t, nagyobb beleszólást ad az európai intézményeknek a tagállamok nemzeti ügyeibe, amely aláássa a demokráciát.
– Kemény feladat lesz elfogadtatni a lisszaboni szerződést az október 2-i népszavazáson – ismerte el nemrégiben Micheál Martin ír külügyminiszter. Miután az írek 54 százaléka voksolt nemmel a tavalyi referendumon, Dublin engedményeket csikart ki Írország számára olyan kérdésekben, mint az ország semlegessége, az adózás kérdése, a művi abortusz tilalma és az ír EU-biztos megőrzése. Az ír követelmények figyelembevétele többek között arra késztette az uniót, hogy minden tagállam számára megtartson egy európai biztosi posztot legalább 2014-ig, noha a lisszaboni szerződés eredetileg kétharmadára csökkentette volna az Európai Bizottság létszámát.
A biztosítékok ellenére elemzők szerint a választók nagy része most arra készül, hogy a népszavazáson büntesse meg a népszerűtlen dublini kormányt, illetve annak válságkezelő intézkedéseit. Brian Cowen kormánya decemberben a közkiadások drasztikus csökkentésére készül, s ez az írek többségének nem tetszik.