Csehszlovákia hajdan kézilabdás nagyhatalomnak számított, ám az ország is kettészakadt, a sportág is megszűnt szocialista hitbizománynak lenni, így tegnap este a cseh női válogatott már az esélytelenség minden nyugtalanságával kezdte a kecskeméti Európa-bajnoki selejtezőt. A vendégek ránézésre amúgy is inkább tűntek asztaliteniszezőnek, mint kézilabdásnak, és statikus támadásaik ezt az érzetet tovább erősítették.
Másrészt persze az is igaz, hogy a magyar csapatba visszatért Pálinger Katalin védhet remekül, jól vagy közepesen, a mindenkori vetélytárs annyira tiszteli, hogy ez olykor már önmagában gátja a gólszerzésnek. Mindez a 13-9-es félidei eredményben is tükröződött, no meg az is, hogy elöl a mieink sem brillíroztak. Kezdetben Vérten Orsolya indulásai, aztán Tóth Tímea átlövései jelentették a fő gólveszélyt, de lassacskán beláthattuk, hogy jelen állás szerint nekünk is be kell érnünk a középhatalmi státusszal.
Sőt, fordulás után az is megkérdőjeleződött; különösen Vérten kiválását követően. Balszélsőnk egy ízben rosszul ért földet, és érdeklődésünkre annyit mondott a meccs után még mindig réveteg tekintettel, hogy zsibbad a feje. A csehek őszinte döbbenetükre a hajrában felzárkóztak egy gólra, és szerencsénk, hogy boldogan beérték a 24-20-as, tisztes vereséggel.
Válogatottunk tegnapi játéka vasárnap Bakuban Azerbajdzsán ellen még bizonyára elég lesz, de a decemberi kínai világbajnokságról egyelőre szó se essék.
A csoport másik mérkőzésén: Svédország–Azerbajdzsán 31-11. A kvartettből az első két helyezett jut ki a 2010. december 7. és 19. között sorra kerülő, dán– norvég közös rendezésű Európa-bajnokságra.

A magyar vasút halálos napja: délig három végzetes ütközés történt