Buknak, de maradnak

Amennyiben az őszödi beszéd, a „köteles beszéd” és még számos máig ható rágalom szellemi atyja lesz a kampány agytrösztje, akkor ennek irányvonala felől sem lehet kétség, mert az MSZP minden egyes kampánymondata a polgári oldal iránti gyűlöletről fog szólniBuknak, de maradnak
Főváros: folytatódik a korrupció és a zűrzavar, a minél rosszabb, annál jobb

n Tihanyi Örs
Feszült időszak elé néz a Magyar Szocialista Párt. A legnagyobb kihívást a jövő évi költségvetési tervezet jelenti, ami már a Tisztelt Ház asztalán pihen. Köztudott, hogy Bajnai Gordon ennek elfogadását szabta maradása feltételeként. Miután a miniszterelnöknek jelenleg semmilyen személyi alternatívája nincs a párton belül, ezért a törvény leszavazása egyértelműen megnyitná az utat az országgyűlési választások előrehozatala előtt.
Korántsem a büdzséről történő végszavazás közeledte azonban az egyetlen olyan esemény, ami romba döntheti a szocialista párthívek amúgy sem rózsás reményeit. Itt van például a fővárost másfél évtizede uraló MSZP–SZDSZ-koalíció, amely, heves vitákat követően, az elmúlt napokban bomlott fel. E pillanatban sokismeretlenes egyenletnek tekinthető, hogy miképpen alakulnak majd Budapesten az erőviszonyok, és stabil többség híján kitart-e Demszky Gábor a főpolgármesteri székben. Sokat sejtető tény azonban, hogy hiába javasolta a Fidesz a közgyűlés feloszlatását és a fővárosi időközi választások kiírását, az eddigi koalíciós partnerek a számbeli többségüket kihasználva minden létező fórumon, így többek között az Országgyűlésben is nemet mondtak rá. Az okot nem nehéz kitalálni: akármilyen mértékben elhidegültek egymástól a felek, azzal mindketten tisztában vannak, hogy számukra még mindig kedvezőbb a korrupció folytatása és a teljes zűrzavar, mint belemenni az idő előtti megméretésbe és az itt várható súlyos vereségbe.
Bármit hoz a jövő, az atomjaira széthulló SZDSZ és a megroggyant állapotban lévő MSZP nehezen fog tudni ép bőrrel kikerülni ebből a káoszból, miután ebben a ciklusban mindent elkövettek azért, hogy támogatóikat eltaszítsák maguktól. Mindkét párt számára létfontosságú a főváros, mert – ahogyan ez a júniusi EP-választáson is megtapasztalható volt – a legelszántabb szavazóik még mindig itt találhatók. A budapesti szimpatizánsok lemorzsolódása olyan csapás lenne, melynek kiheverésére talán nem is lenne elegendő egy négyéves ciklus. Mindez jelenleg reális eshetőségnek tűnik, hiszen a baloldalnak sem szervezeti, sem pedig személyi értelemben nem maradtak tartalékai. Demszky Gábor főpolgármester egyértelművé tette, hogy jövőre nem kíván újra indulni, a szóba jöhető szocialista aspiránsoknak pedig az a legsürgősebb dolga, hogy elhatárolódjanak azoktól az égig érő korrupciós botrányoktól, amelyek többségéért őket terheli a felelősség. A közpénzekkel botrányosan gazdálkodó BKV például valóságos aknamezővé vált, hiszen a több milliárd forintos összeget kitevő végkielégítések és tanácsadói szerződések immár a rendőrségi nyomozás szakaszába jutottak. Nem zárható ki, hogy a Zuschlag-ügyhöz vagy az erzsébetvárosi szocialista ingatlanpanamához hasonlóan előbb-utóbb itt is el fognak vezetni a szálak a legmagasabb politikai körökbe. De legalább ennyire kényes kérdés a Margit híd irreálisan drága felújítása vagy a soha el nem készülő négyes metró, amelynek alagútja végén az elköltött százmilliárdok ellenére még mindig nem látni a fényt.
Mivel a budapesti koalíció szétzilálódása időben egybeesik a költségvetési vitával, ezért joggal tehető fel a kérdés, hogy vajon az országgyűlési többségre hatást fognak-e gyakorolni a közgyűlésben történtek. Tekintettel arra, hogy Demszky Gábor, illetve a parlamenti többség fenntartásában kulcsszerepet játszó Kóka János vezette képviselőcsoport élesen szemben áll egymással, ezért várható, hogy amennyiben a szabad demokratáknál nem alakul ki valamilyen új párton belüli frontvonal, akkor a törvényhozásban változatlanul támogatni fogják a Bajnai-kormányt.
A fentiekhez képest szinte sétagaloppnak tekinthető az Európai Unió bizottságába javasolt biztosjelölt megnevezése körül kialakult vita. Bármennyire égnek a vágytól a szocialista honatyák, hogy Veres János személyében egy vérbeli pártkádert küldjenek Brüsszelbe, egyre nagyobb a valószínűsége, hogy le kell mondaniuk ebbéli törekvéseikről. A Londonban dolgozó Andor László közgazdász személyében egy Bajnai Gordonhoz hasonló karakterű, párton kívüli „szakember” lett a favorit, aki emellett a Gyurcsány-féle „reformpolitikának” is elkötelezett híve. A leendő európai biztos körüli hercehurca azért is figyelemre méltó, mert a további jelölési procedúrák előtti főpróbának is felfogható.
Itt van mindjárt a jövőre indítandó miniszterelnök-, illetve főpolgármester-jelölt, akiknek személye a pártvezetés ígérete szerint még idén meg lesz nevezve. Találgatások formájában már számtalan név merült fel a két kulcsfontosságú pozícióra. Bizonyos szempontból nem is az lesz az érdekes, hogy kik lesznek a befutók, hanem az, hogy a jelölés folyamatában miképpen tudják majd érvényesíteni az akaratukat a párton belüli érdekcsoportok. Ha az eddig látott trend folytatódik, amely szerint a legfontosabb csörtéket mindig a neoliberális irányvonalat követők nyerik, akkor bekövetkezhet, hogy az ősrégi szocialista hagyományokat követő hatalmi osztozkodás helyett valamennyi fontos funkciót a Gyurcsány-féle szárny fogja megszerezni.
Ennek a körnek ráadásul nemcsak személyi kérdésekben maradt meg a befolyása, hanem más téren is, hiszen a választásokra való felkészülést szintén ők fogják irányítani. Egy néhány napja nyilvánosságra került dokumentum például azt sejteti, hogy az MSZP jövőre a korábbiaknál is agresszívabb hangvételű kampányra készül, amelyben a Fidesz vezető politikusaival szembeni gyűlöletkeltés fogja majd a főszerepet játszani. A tervezet szerint a legnagyobb ellenzéki pártot korrupciós ügyekkel hoznák hírbe, megpróbálnák összemosni a különböző szélsőséges csoportokkal, sőt, még a fideszes politikusok keresztény erkölcsi magatartásának hiányosságai is leleplezésre kerülnének. Nem tudni, mi okból, de ezeknek a támadásoknak Orbán Viktor mellett Szijjártó Péter lenne a legfőbb célpontja. Emellett az MSZP botránykeltői az ellenzéki polgármestereket, így például Kósa Lajost sem kímélnék.
A fenti módszerek ismerősek. Korábban maga Gyurcsány Ferenc dicsekedett el a Debreczeni Józsefnek tollba mondott életrajzi könyvében, hogy a 2002-es kampányban milyen aljas eszközök bevetésével uszította a polgári erők ellen a magyar társadalomnak a demagóg jelszavakra fogékony részét. Nem vitás, hogy bő hét esztendővel ezelőtt mindez látványos sikert eredményezett a baloldalnak, részben azért, mert az efféle támadásokra felkészületlen Fidesz-vezetés nem tudott megfelelően reagálni a sorozatos övön aluli ütésekre. Azóta azonban már nagyon sok víz lefolyt a Dunán, és a második hatalmi ciklust töltő balliberális pártok hihetetlenül sokat tettek azért, hogy nevükhöz a hazugság, a csalás, a lopás, a korrupció és dilettantizmus fogalma kapcsolódjék. Nem szabad persze alábecsülni a szocialisták várható negatív kampányának hatékonyságát, ám a jelenlegi népszerűségi mutatók, illetve az országot sújtó gazdasági válság miatt elképzelhető, hogy az alantas indulatok felszítása kontraproduktívvá válik, aminek következményeként a kiszemelt fideszes célpontok helyett azok kerülnek kellemetlen helyzetbe, akik mindezt kiagyalták.
Ameddig azonban nem zárulnak le az urnák, addig bármi megtörténhet, vagyis a Fidesznek ezután sem szabad előre inni a medve bőrére. Amennyiben pedig az őszödi beszéd, a „köteles beszéd” és még számos máig ható rágalom szellemi atyja lesz a kampány agytrösztje, akkor – mint már mondottuk – ennek irányvonala felől sem lehet kétség, mert az MSZP és a hozzá csapódó szabad demokrata klikk minden egyes kampánymondata a polgári oldal iránti gyűlöletről fog szólni.