Cáfolják a vádakat az alpinisták

Visszautasítják a Himalájában májusban elhunyt Szabó Levente hegymászó társai az őket ért vádakat. Szabó családja feljelentést tett, mert szerintük Erőss Zsolték hamisan tanúskodtak az ügyben. Az alpinisták állítják, ilyen nem történhetett, ugyanis nem folyt ellenük eljárás. A hozzátartozók több pontban is kifogásolták a sportemberek viselkedését a szerencsétlenség után. Az expedíció vezetője reagált a bírálatokra és elmondta, mi történt valójában.

Ügyészségi nyomozás zajlik a nepáli Mansiri Himalájában lévő, 8156 méter magas Manaslu megmászása közben elhunyt Szabó Levente hegymászó ügyében. Mint arról beszámoltunk, a miskolci orvos társai, Erőss Zsolt és Barna Dániel május 19-én feljutottak a hegycsúcsra, ő fáradtság miatt 7800 méteren megállt. Bevárta a többieket, és együtt kezdtek ereszkedni; a négyes tábor előtt ötven méterrel megcsúszott, és ötszáz métert zuhant. Holttestét másnap társai találták meg, és alpinista szokás szerint helyben temették el.
Közel öt hónappal a történtek után Szabó Emese, Levente húga feljelentést tett az ügyben hamis tanúzás miatt. A Miskolci Nyomozó Ügyészség nyomozást rendelt el, majd az ügyet átadta a Pestvidéki Nyomozó Ügyészségnek.
Szabó Emese nem kívánt nyilatkozni, ügyvédje, Lichy József elmondta lapunknak: többek között azért tettek feljelentést, mert a hegymászó három társa a nepáli rendőrségnek azt mondta, Szabó Levente eltűnt, nem tudják, hol van. Magyarországon azonban már azt vallották a hegyi hatóságnak, hogy társuk meghalt. Az ügyvéd szerint a hegymászók különböző vallomásukat azzal magyarázták, hogy Nepálban ötezer dolláros díjat kell fizetni akkor, ha bármit fennhagynak a hegyen. A holttest eltemetése miatt kiszabható bírságot akarták megúszni, ezért mondták, hogy társuk eltűnt.
Hamis tanúzásért vagyunk feljelentve, holott sehol nem tanúskodtunk, sehol nem vontak minket eljárás alá – szögezte le Kollár Lajos, az expedíció vezetője. Elmondta, a túra végeztével úgynevezett expedíciós jelentést kell leadnia minden csoportnak a nepáli turisztikai minisztériumban. Ezt ők is megtették, leírták, hogy pontosan mi történt. Halottkémi jelentést kértek, az extrém hegyvidéki viszonyok miatt azonban a minisztériumiak kivitelezhetetlennek tartották, hogy orvosi szemlét végezzenek el, ezért azt javasolták, kérjenek eltűnési igazolást, amihez módosítani kell a jelentést. Kollárék ezt meg is tették, az eltűnési igazolás azóta meg is érkezett Magyarországra. Az expedícióvezető rámutatott: ha egy holttest fent marad a hegyen, azért valóban bírságot kell fizetni, ez azonban a túrát szervező angol céget terheli, ahhoz a pénzhez nekik semmilyen formában nem volt közük.
Az elhunyt családja úgy véli, a sportemberek nem nyújtottak megfelelő segítséget a társuknak, nem értesítették a hegyi mentőket, amikor megcsúszott és a mélybe zuhant. A Himalájában nincsenek mentőcsapatok – jegyezte meg Kollár –, ilyet csak ad hoc jelleggel lehet szervezni, de csak akkor, ha azt az időjárás lehetővé teszi. Nem tette lehetővé, olyannyira, hogy a csúcstámadástól kimerült Erőss Zsolt és Barna Dániel a négyes táborban voltak kénytelenek eltölteni az éjszakát. Közben Kollár konzultált itthoni segítőjükkel, Pártai Lucia meteorológussal, aki elmondta, másnap reggel a monszun érkezte előtt lesz néhány órájuk a keresésre. Az idő ekkor már valóban lehetővé tette a kutatást, Erőssék meg is találták a holttestet. Ügyvédjén keresztül Szabó családja azt is nehezményezte, hogy a holttestről készítettek fényképeket, a fotókról azonban hiányoznak a GPS koordináták, amelyek megmutatnák, hol fekszik a test. Kollárék fényképezőgépe nem alkalmas ilyen dologra, ezért – mint mondta – a koordinátákat külön küldték el a családnak.
Lichy József úgy tudja, a hasonló expedíciókra a hegymászóknak vinniük kell magukkal egy hivatalos személyt, egy úgynevezett leason officert, aki a nepáli kormány alkalmazásában áll. Az expedíció alatt ez az ember pótolja a hatóságot. A magyar csapat azonban nem vitt magával ilyen hivatalos személyt, tehát társuk haláláról semmilyen hivatalos dokumentáció nincsen. Kollár Lajos elmondta, ezeket az összekötő tiszteket a turisztikai minisztérium delegálja kötelező jelleggel, azonban helyi szokás szerint még az alaptáborig sem mennek el. Májusban 18 expedíció volt a Manaslun, egyiknél sem volt jelen az összekötő tiszt.
A Magyarok a világ nyolcezresein expedíciós sorozatban több mint ötven hegymászó vett részt a vállalkozás létrehívása, 2003 óta. A májusi szomorú esetig senki nem sérült meg a túrákon.
Szende Gyula, a Pestvidéki Nyomozó Ügyészség vezetője lapunknak elmondta, hogy a Himalájában szerencsétlenül járt Szabó Levente testvére tett feljelentést a miskolci ügyészségen, az ügy onnan került át a fővárosba. A panasz szerint Erőss Zsolt, a hegymászócsoport legtapasztaltabb tagja hamisan tanúskodott, mikor azt állította a nepáli hatóságoknak, hogy társuk eltűnt, de holttestét nem találták meg. Az ügyészség még vizsgálata elején tart, egyelőre annak lehetőségét keresik, hogy miképp férhetnek hozzá a nepáli dokumentumokhoz. Nehezíti a tájékozódást, hogy hazánknak nincs jogsegély-egyezménye a távol-keleti állammal – tette hozzá Szende Gyula. Az ügyben a Legfőbb Ügyészség kérheti fel a Külügyminisztériumot, hogy segítsen az említett dokumentumok összegyűjtésében.