Elhúzódó kölni vizsgálatok

Hét hónap elteltével sem sikerült kideríteni a kölni levéltár összeomlásának okát. Emlékezetes, március elején semmisült meg az épület, amely magával rántott két szomszédos bérházat is. A szerencsétlenség két halálos áldozatot követelt, és felbecsülhetetlen kulturális károkat okozott. A vizsgálat kudarcának egyik lehetséges magyarázata az a legendás „ügyeskedés”, amely emberemlékezet óta jellemzi a város politikai és adminisztratív vezetőségét. Az építészeti szakértők sora és az ismeretlen tettes után nyomozó államügyészség mindenesetre igyekszik feltárni, milyen felelősség terheli a tragédiáért a kölni közlekedési vállalatot (KVB), amelynek megbízásából épül a földalatti vasútnak otthont adó alagúthálózat.
Ennek egyik szakasza a levéltár közvetlen közelében vezet, és – a feltételezések szerint – az itt létesített munkahelyet elöntő talajvíz kiváltotta földcsuszamlás okozta az épületek összeomlását. Valószínűleg súlyos anyagi következményekkel kell majd számolnia a KVB-nek. Rossz nyelvek szerint ezért is húzódik el a hatósági vizsgálat.
Megunták viszont a várakozást és a bizonytalanságot azok, akik a levéltárnak kölcsönadott értékeikért aggódnak, és a törvényszékhez fordultak jogorvoslatért. Ügyvédeik három pontban foglalták össze követeléseiket: a kár valós megállapítása, a tulajdonuk viszszaszolgáltatása, és az elvárt jóvátétel összegének megállapítása. A jogászok mulasztással vádolják a várost, amely vállalta, hogy a lehető legnagyobb gondossággal kezeli a levéltárnak ajándékozott és kölcsönzött anyagot. Ezek tulajdonosai, illetve az érintettek leszármazottai semmilyen információval nem rendelkeznek arról, hogy hol és milyen állapotban vannak értékeik.
Például a már elhunyt bariton, William Pearson hagyatékából számos partitúra, hangszalag, hangversenyprogram, kritika és fényképfelvétel talált helyet a város múltjának emlékeit őrző levéltárban. Ennek az anyagnak a kiértékelése és feldolgozása nyújtott volna alapot Franz-Josef Heumannskämper rendezőnek arra, hogy dokumentumfilmben és biográfiában dolgozza fel az énekes életét. A megkezdett munkát most nem tudja folytatni, ezért jóvátételt vár el a várostól. Az ötszáz éves múltra visszatekintő Wittgenstein család azért adta kölcsön a levéltárnak a família leveleit, okmányait és fényképeit, hogy támogassa a tudományos kutatást. Jóvátételért nem folyamodnak, de el akarják érni, hogy a város elismerje a felelősségét.