Önkormányzati pályázatcsapda: az ASP és ami mögötte van

Mondják, kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Mégis vannak, akik megpróbálnak rákényszeríteni minket, illetve jelen történetünkben az önkormányzatokat.
Várhatóan a napokban megjelenik az a pályázati kiírás a Regionális operatív programok (ROP) részeként, amelyben Magyarország hét régiójának önkormányzatai úgynevezett ASP-k létrehozására pályázhatnak. Az ASP-k, vagyis alkalmazásszolgáltató központok olyan informatikai szolgáltatók, amelyek a többi önkormányzat számára fejlesztenek, üzemeltetnek és tartanak karban iktatási, szakhatósági, gazdálkodási stb. rendszereket. Ilyen központokra és szolgáltatásokra számos példát láthatunk az üzleti világban. Sokéves tapasztalattal, aprólékos előkészítés és tárgyalás után vágnak bele vállalkozások egy ilyen központ kialakításába, illetve veszik igénybe a szolgáltatást mások. Szögezzük le, hogy az alapötlettel – vagyis azzal, hogy az önkormányzatok működési hatékonysága növelhető az ügyviteli folyamatok informatikai rendszerek általi támogatásával, illetve ezeket a rendszereket a külső szakértőtől veszik használatba – egyet lehet érteni. A működő modell már középtávon költségmegtakarítást eredményezhet az önkormányzati szektorban. De vegyük sorra, miért gondoljuk azt, hogy ismét ugyanabba a folyóba akarják, hogy belelépjünk! 2004-ben egy másik program (GVOP) révén egyes kiválasztott önkormányzatok nyertek fejlesztési forrásokat működésük korszerűsítésére. Születtek is e-önkormányzati „megoldások”.
Annyiféle, ahány nyertes önkormányzat volt. Szigetszerűen működő, egymással kommunikálni nem tudó fejlesztések jöttek létre. Egy dolog azonban mindenképpen azonos volt ezekben a projektekben. A pályázat nem tartalmazott forrást ezen rendszerek üzemeltetésére. A tervezés ilyen hiányossága, valamint az azóta tartó forrásmegvonás a szektorban oda vezetett, hogy a korábbi pályázatok eredménye legalábbis megkérdőjelezhető. Mivel a pályázatok forrását az EU biztosította, 2012-ig mindenképpen várható ellenőrzés, és kedvezőtlen elbírálás esetén a támogatási összeg visszafizetendő. Ezt egyetlen önkormányzat költségvetése sem viseli el, de a magyar állam költségvetése is megsínylené.
Mind 2004-ben, mind a most kiírásra kerülő pályázathoz tartozó projektek befejezési, elfogadási határideje az önkormányzati választások időszakára esett, esik. 2004-ben olyan informatikai fejlesztésekbe kényszerítették az önkormányzatokat, amelyekre vonatkozó tapasztalatokkal azok egyáltalán nem rendelkeztek. Most a fejlesztéseken túl olyan tevékenységgel terhelnék meg őket, amihez sem tapasztalatuk, sem szakembereik nincsenek. További párhuzamokat vonhatnánk a szabályozási, törvényi környezet vizsgálata vagy a technológia elemzése kapcsán.
Tudjuk, hogy az Európai Unióból lehívható fejlesztési források felhasználásával Magyarország jelentős elmaradásban van. Tudjuk, hogy kapkodó, átgondolatlan projektötletek elnagyolt előkészítése miatt sok fejlesztés valójában nem hasznosul, több projekt elakad, és van bőven példa arra is, hogy néhány „tanácsadó” éppen csak befejezi bábáskodását a projektembrió felett, a magzat elhal. A magyar gazdaságnak nagy szüksége van a pályázati úton elérhető fejlesztési forrásokra, hiszen ezen forrásokkal a gazdaság élénkíthető, vagy legalábbis a csökkenés lassítható. De nem bármilyen áron! A várhatóan megjelenő pályázatokon a főváros vagy a fővárosi kerületek nem vehetnek részt. Majd esetleg a csatlakozások támogatására kiírt pályázaton. Véleményem szerint nehéz elképzelni, hogy bármely közép-magyarországi település önkormányzata szolgáltasson ilyen módon a későbbiekben Budapest számára.
A regionális pályázatokat egymástól függetlenül bírálják el, és ami aggasztóbb, egymástól függetlenül valósulnak meg. Könnyen elképzelhető, hogy egy-két év múlva például egy építési engedélyt máshogyan adnak ki Kelet- vagy Nyugat-Magyarországon, holott ugyanabban az országban, ugyanazon törvények szerint élünk. Lényeges kérdés még az is, hogy miért van szükségünk hét ASP-központra az országban. Amikor a szolgáltatás lényege, hogy interneten keresztül gyakorlatilag minden elérhető távolról. Erre senki nem tudott szakmai magyarázatot adni. A „mindenható verseny” természetesen helyet kapott a válaszokban, de ez a pályázati feltételrendszerből adódó 3-5 éves röghöz kötöttség tükrében nehezen értelmezhető. Mindezt nem a politikai szembenállás mondatja velem, hiszen az egyik legbefolyásosabb független szakmai érdekképviselet, az IVSZ szerint is aggályos a szolgáltató központok ilyen feltételrendszer szerinti megvalósítása. Kérdés tehát, hogy miért akarnak minket újból belekényszeríteni ugyanabba a folyóba. Bár igen sok időt töltöttek az előkészületekkel, mégis elkapkodott a kiírás. Miért söprik le a szakmai kérdéseket a társadalmi egyeztetés során? Miért nem hallgatják meg az önkormányzatok véleményét? A kivéreztetett önkormányzatok pedig a fejlesztés reményében, a folyamatosan apadó források és növekvő feladatok közepette pályázatra adják fejüket, hogy túléljenek. Pedig nem ez a megoldás. Inkább ne tegyék.

A szerző az informatikai és telekommunikációs munkacsoport vezetője
(Fidesz – Magyar Polgári Szövetség)