Söjtöri ínyencségek

Söjtörön jártam a múlt héten. A Zala megye szívében, a Válicka-patak partján található község arról nevezetes, hogy ott született Deák Ferenc. 1803. október 17-én látta meg a napvilágot régi nemes szülei otthonában; a közeli plébániatemplom falán emléktábla tudatja, hogy még aznap megkeresztelték. Szegény édesanyja talán meg sem érte, belehalt a szülésbe. Keserű atyja pár nappal később zalai rokonokhoz adta a csecsemőt, ők nevelték fel, így lett nagy emberré. A művelt, páratlan szellemű és jellemű jogászt, akiben a legnagyobb politikusok egyikét tisztelhetjük idehaza és a világon, már kortársai a haza bölcsének nevezték. Deák emlékét minden korban a legnagyobb megbecsülés övezte a magyarok körében, a kisszerű emberek uralmának szellemére azonban mi sem jellemzőbb, mint hogy az 1970-es és 1980-as kiadású, csip-csup látnivalókat is feltüntető atlasz meg sem jelöli Söjtört, a hivatalos műemlékjegyzékben csak „jellegűként” szerepelt az 1760-ban épült barokk kastély. Ennek megfelelően elhanyagolt, méltatlan állapotban volt.
A születésnap 2003. évi kerek évfordulója alkalmat kínált arra, hogy a kései utódok rendezzék ezen adósságukat a kiegyezés atyjával. A 2002. májusig hivatalban volt polgári kormány készült az évforduló méltó megünneplésére, a műemléki, kulturális feladattervben, valamint a költségvetésben benne volt a renoválás szellemi és anyagi fedezete (az utóbbi nyolcvanmillió forinttal). Söjtör is pályázott híres szülötte házának és környezetének rendbetételére, ami végül további húszmillió forintnyi értékben és sok munkában valósult meg. Tudományos előkészítés és tervezés nyomán már 2002 tavaszán folyt a régészeti feltárás, az emeleti szobák falán a szükséges mértékben, korhűen restaurálták a XVIII. századi falképeket. Az év végére készen volt a feladatok nehezebbik része.
A választást követően a régi rendszerben D–209-es kóddal megjelölt titkos hadnagyocska lett a kormányfő. Sápogott-hápogott, osztogatott-fosztogatott, majd 2003. október 18-án vonatra szállt a pereputtyával, és elutazott Deák szülőházához, illő módon megünnepelni a haza bölcsének szülinapját. A múltját eltitkoló, sötét kampánnyal hatalomra jutott miniszterelnökre azonban – mondjuk úgy – alternatív emlékezők tojást hajigálták, és ez méltatlankodást váltott ki a kényes ízlésű kormánytagokból, baloldali médiakörökből. Talán nem is alaptalanul. Az igazi gasztrobotrány azonban akkor tört ki, amikor kitudódott, hogy a hangulatos, 2,4 millió forintos kiruccanáson csak egyetlen tétel, a rózsadombi Mágnáskertből magukkal vitt elemózsia 734 ezer forintba került. Pótkérdés: mi került még 1,666 ezer forintba? De ha már ott voltak, szép hivatalosan felavatták a helyreállított Deák-kúriát. A gondozott park sarkán, az épület falán és még több helyütt azóta fényes réztáblákon olvasható, hogy megvalósult a kormány és a vidékfejlesztési tárca áldozatából 2002–2003-ban. Pikáns dolog eltűnődni azon, micsoda minőségi különbség lehet politikus és politikus, egy Deák és egy Medgyessy között. Vagy: mit szólt volna a közmondásosan puritán, takarékos Deák e kései utódok dőzsöléséhez? Talán még a szülőházára költött pénznek is talált volna jobb helyet, úgyis mindössze néhány napig lakott benne csecsemőként. Az említett templomból egyébként ismeretlen tettesek 2003-ban ellopták az ezüstből készült, barokk kori kegyszereket. Azóta sem kerültek elő. A műtárgyakról másolatot készítettek, most azokat használják.