Suchman eladta a fél országot

Suchman üzent, olvasom a Magyar Nemzet szeptember 26-i számában, az ATV pénteki műsorában elhangzottakra hivatkozva. A megyei listáról lemondott, de tovább akar politizálni, akár más pártban is. Ő mindig meg fogja találni a helyét, Magyarországot szolgálja a baloldal értékrendjében. Nem a párt számít, hanem az értékrend, amit hordoz. Ez toleranciát, szabadságot, humanizmust és antifasizmust is jelent – mondta a politikus.
Szavak, szavak, de ki a valóságban Suchman Tamás? Most szinte elhatárolódik a megroggyant és a teljes hitelét vesztett MSZP-től, pedig sokáig az elitjéhez tartozott, sőt jelentős stallumokat is osztottak neki. Akkor persze más hangnemben muzsikált. Nem tudom és nem is akarom Suchman politikusi pályáját megítélni, ezt a politológusokra hagyom. De mint az energetikában járatos szakember, igenis értékelnem kell a hazai energiaipar privatizációjában betöltött dicstelen szerepét.
1995-ben, privatizációs miniszterként, az akkori ÁPV Rt. asszisztálása mellett ő hajtotta végre, rendkívül felgyorsítva a villamosenergia-ipar privatizációjának első ütemét. A két legfontosabb hagyományos erőművünket (Mátra, Dunamenti), és valamennyi áramszolgáltatót kiárusító módon átjátszották külföldi szakmai befektetőknek. Utóbbi szó szerint azt jelenti, hogy az egész országra kiterjedő árampiacot átengedték olyan multiknak, akik azóta többségi tulajdonosokká váltak és érdekeik szerint átrendezték az egész szolgáltatói piacot (az egész Dunántúlt az E.ON birtokolja). Róluk, viselkedésmódjukról és szerepükről, az áramárak alakulásáról külön értékelést kellene írni, de most nem erről van szó.
Ma már tisztán látjuk, hogy ki is Suchman Tamás. De mi, szakmabeliek már akkor is tisztán tudhattuk (és hangoztattuk is), hogy azok nem Magyarországot szolgálják, akik az egyik fontos stratégiai iparágat, a nemzet létfontosságú vagyonelemeit átjátsszák külföldi cégeknek. Vegye elő Suchman úr azokat az egyenruhába öltöztetett és primitív szerződéseket, amelyeket december elején sürgősen aláírtak, hogy év végéig a pártfeladat kipipálható legyen. Itt lenne végre az ideje a nyilvánosság elé tárni, hogy az utolsó pillanatokban még milyen engedményeket (felújítási kötelezettségek, 8 százalékos garantált nyereség) tett az akkori kormány, hogy a szerződéseket időben aláírják. Persze, azóta minden hasonló történéssel kapcsolatban kiderült, hogy semmi sincs érdek nélkül.
Kérem Suchman Tamást, hogy a demokrácia jegyében hozza nyilvánosságra a privatizációs szerződéseket, hogy mindenki előtt nyilvánvalóvá válhassék, hogy az általa levezényelt energiaipari privatizáció kimeríti a gazdaságpolitikai hazaárulás fogalmát.
Dr. Petz Ernő
c. egyetemi tanár,
az MTA Lévai Energetikai
Alapítvány elnöke