Sok, külföldön jól bevált modell hazánkban működésképtelennek bizonyul. Egyre inkább ilyennek látom a korábban nálunk is sikerrel alkalmazott vasutassztrájk intézményét. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy mára eljutott a munkavállalók elkeseredettsége és rezignáltsága egy olyan stádiumba, amikor már nem képesek együtt, egységesen kiállni még a saját érdekükben sem. Hasonló hangulat jellemző egyébként az ország lakosságára is, a MÁV szolgáltatásait igénybe vevők körében ez még fokozottabban igaz. Az utazóközönség évekkel ezelőtti szimpátiáját mindenesetre elveszítették a sztrájkoló vasutasok. Ennek ellenére a szakszervezetek ragaszkodnak a régi szisztémájukhoz. Nem látják be azt az egyszerű igazságot, hogy a munkavállalók munkabeszüntetése akkor hatékony, ha azzal a munkáltatónak okoznak kellemetlenséget, nem pedig azoknak, akikből nemcsak a munkáltatójuk, de ők maguk is élnek, vagyis a közlekedni vágyó embereknek.
A cég vezetése ezt egy ideje már nyilván észrevette, és érzékelhetően rá is játszik a közhangulatra. A megoldás pedig kézenfekvő. Nem a szolgáltatás színvonalából kell visszavenni. A vonatok közlekedjenek pontosan úgy, mint máskor. Sztrájkolni a pénztárosoknak és a jegyellenőröknek kellene. Így a cég bevétele csökken, ami valóban érzékenyen érinti majd őket, az utasok rokonszenvét pedig egyértelműen visszanyernék e lépéssel a vasutasok; ingyen utazni ugyanis mindenki szeret.
Regyep János
Vác
origo.hu
Felháborító eset rázta meg a pécsi étterem dolgozóit és vendégeit
