Szűk mezsgye a bronzig

Huszonnégyből negyediknek lenni – különösen magyar labdarúgó-válogatottnak, világbajnokságon – dicséretes, bravúros teljesítmény. Négyből negyediknek lenni már nem igazán az. Azt pedig történelmi tényként kezeljük, hogy U20-as válogatottunk bejutott az elődöntőbe az egyiptomi vb-n, ahol holnap 17 órától a 3. helyért mérkőzhet Costa Ricával. (A finálé párosítása Brazília–Ghána.) Hogy tíz év múlva vagy akár jövőre is korszakos sikerként értékeljük e produkciót, az biztos. Hogy már péntek este is így vélekedjünk, ahhoz viszont meg kellene szerezni a bronzérmet.

Játékosaink némelyike a gyepre rogyva, mezét a fejére húzva siratta el a valószínűleg soha viszsza nem térő lehetőséget kedden kora este, a Ghánával szemben
3-2-re elveszített elődöntő után. Ha nem a vb egészét, hanem csak ezt a 90 percet nézzük – pontosabban ebből is az első 45-öt – akkor jogos is mindenféle bánat, hiányérzet és önvád. A második félidőben viszont sokadszor villantotta meg egyáltalán nem „magyaros” erényét a társaság, hiszen kétszer is visszakapaszkodott a döntetlen közelébe. Ezért aztán némi önáltatással joggal érezhetjük úgy, hogy ha már nem kerültünk három-négy gólos hátrányba, akár ki is egyenlíthettünk volna.
A lelátóra száműzött szövetségi kapitány, Egervári Sándor is inkább ez utóbbi motívumot igyekezett kiemelni, reményt merítve és egyúttal adva is a továbbiakra. „A vereség ténye fájó, ám a szünet után produkált játékunk egyértelműen biztató volt – mondta, majd azzal folytatta: Ebben az időszakban ismét bizonyított a csapat, és ez nagyon fontos a pénteki bronzmérkőzésre nézve, hiszen hitet ad a játékosoknak.”
Szó se róla, Costa Rica ellen bizony észnél kell lenni. Nem is feltétlenül azért, mert a térségből eddig egyetlen alakulattal találkoztak a mieink a vb-n, és a Honduras elleni partinak, ugyebár, 3-0-s verés lett a vége. Hanem inkább azért, mert a közép-amerikaiak szerda éjjel úgy kaptak ki 1-0-ra a virtuóz braziloktól, hogy a labdát ugyan csak a meccs 30 százalékában birtokolták, viszont egészen a 93. percig reális esélyük kínálkozott az egyenlítésre. Mindvégig latinos lendülettel és szertelenséggel vetették magukat a küzdelembe, azt az érzetet keltve: ha ők lövik az elsőt, nehezen adják meg magukat. Az is nyilvánvaló, hogy folyamatosan értek a torna során, ugyanis éppen a braziloktól kapott, 5-0-s pofonnal nyitottak, aztán a legjobb tizenhat között már 2-0-lal intézték el a favoritok között számon tartott házigazdát, Egyiptomot.
Ettől persze a mieinknek még elsősorban magukra kell koncentrálniuk. Megtalálni azt a szűk mezsgyét, amely a csalódottság és a túlfűtöttség között vezet, remélhetőleg a bronzérem felé.
Ami még mindig különleges és becses siker lenne, de az sem utolsó szempont, hogy az internetes fórumok anonim ítészei sem érvelhetnének azzal: na, ezek az ütődöttek megverik a cseheket és az olaszokat, aztán kikapnak Ghánától és Costa Ricától.