Nem a politikus felől az embert, hanem az ember felől a politikust – ez Mészáros Márta alapvetése, életművét a történelem sodrásában vergődő egyénnek szentelte, a történelmet csinálóknak és a történelmet elszenvedőknek. A hősöknek. A Nagy Imre-portré után most itt a Kéthly Anna-film, az Utolsó jelentés Annáról, amely, balszerencsénkre még a Temetetlen halottnál is gyengébbre sikerült.
A film keretét és gerincét egy fiktív történet adja, amelynek köszönhetően megismerünk egy besúgót, az irodalmár Pétert (Fekete Ernő), aki egy pesti presszóban épp az öccsét készül felvilágosítani saját múltjáról, hiszen rendszerváltoztatás van, s neki lőttek. A vonatkozó sztori ugyanebben a presszóban indult a hetvenes évek elején, amikor Pétert a tartótisztje felkészítette a nagy feladatra: ki kell mennie Brüsszelbe, hogy hazatérésre bírja Kádár legfőbb ellenségét, Kéthly Annát, az emigráns magyar szociáldemokrácia és a belgiumi Magyar Forradalmi Tanács vezéregyéniségét. Azért Péternek kell mennie, mert nagybátyja Anna nagy szerelme (volt a forradalom leveréséig), s így személyes üzenetet is exportálhat tőle a belgiumi főellenségnek.
Azok a mai fiatalok, akik már látták A mások élete című német remekművet, és most ebből a filmből akarják megismerni a honi (kádári) titkosszolgálat működését, leshetnek, mint a vett malac. Kedélyes ügynökök csevegnek egymással, Péter olyan rokonszenves, sármos, művelt, érzékeny figura, hogy az ember könynyen legyint, á, nem is voltak ezek a Kádár-betyárok olyan rossz fiúk, csak egy kicsit naivak, meg hát tudták, hogy csak így csinálhatnak karriert a szakmájukban. Semmi árnyalat, semmi sejtetés, nem lóg ki a lóláb – az ördög ezekkel ugyan nem cimborál. Az egész gépezetet (titkosszolgálat, diplomácia) belengi valamiféle barátságos nosztalgia: ez volt, kérem, a mi fiatalkorunk. Fekete Ernő jó színész, nem vele van a baj, hanem a rá szabott szereppel, amely olyan életszerűtlen, mint a film egésze. Idióta hippik füveznek egy brüszszeli parkban, s csupa mókából és nemzetközi barátságosságból megkérdezik Pétertől, ugye külföldi-e, s honnan jött. Péter a brüszszeli nagykövet irodájában a telefonkagylót puszilgatja, mint egy elmeháborodott, csak mert épp a nejével beszélt szerelmesen. A férjében csalódó feleség egy szép cirkalmas fecnit hagy a brüsszeli szállásukon Péternek, rajta az üzenet, Párizsba utaztam. Monori Lili egyfajta metaforaként változatlan külsővel ül a hetvenes években és a rendszerváltoztatáskor is a gyomorkeserűje és kávéja felett ugyanannál a presszóasztalnál. Életszerűtlen és modoros jelenetek sora váltja egymást, de a film erősen megvágva, tévéfilmként újragondolva jó is lehetne. Az idős Kéthly szerepében Eszenyi Enikő teljes erőbedobással menti a menthetőt, figurája árnyalt, emberi, érdekes. Esendő. Egyszerre konok hős és egyszerre sebezhető öregasszony. Szegény Kováts Adél a nagykövet (nagykövetségi munkatárs?) szerepében teljesen hiteltelen, feszeng, mint egy magára maradt, szép, általános iskolai igazgatónő, Cserhalmi György szerelmes nagybácsiként pedig jóval több súlyt is elbírt volna. Fene se tudja, mintha össze lenne csapva az Utolsó jelentés, ám az is lehet, hogy a csupa mesterember (a színészgárda, az operatőr, a zeneszerző, a rendező) ezúttal nem jókor és jó helyen találkozott.
A szociáldemokrata szabadságharcos. Kéthly Anna 1889. november 16-án született Budapesten, és emigrációban halt meg 1976. szeptember 7-én a belgiumi Blankerbergében. 1922-től 1948-ig tagja volt a szociáldemokrata párt vezetőségének; ezalatt folyamatosan országgyűlési képviselő volt. 1945 után a párton belüli jobboldal egyik vezetője lett. 1948 márciusában kizárták a szociáldemokrata pártból, 1950. június 9-én letartóztatták, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1954-ben szabadult amnesztiával. 1956. október 31-én a párt elnöke lett. Államminiszteri kinevezést kapott az 1956. november 2-án átalakult Nagy Imre-kormányban, gyakorlatilag miniszterelnök-helyettes volt. 1956 novemberében a II. Internacionálé bécsi értekezletére utazott, és haláláig már nem jött vissza Magyarországra. Bibó István szerint a Nagy Imre-kormány egyetlen hiteles külföldi képviselője volt.
(Utolsó jelentés Annáról. Színes, magyar, romantikus dráma, 100 perc, 2009. Rendező: Mészáros Márta. Forgalmazó: Hunnia Filmstúdió Kft.)
origo.hu
Horror kempingezés közben: maszkos, késekkel felfegyverzett társaság várta a túrázókat sátraiknál
