Válasz dr. Szili Katalinnak, az Országgyűlés volt elnökének

Tisztelt Szili Katalin Elnök Asszony!
Kérem, engedje meg, hogy ismét személyes élménnyel kezdjem válaszom, amelyet az ön nekem címzett nyílt levele (Magyar Nemzet, október 10.) inspirált. Két hete a Vajdaságban jártam, ott a Nagycsaládosok Országos Egyesülete ösztönzésére jelenleg harmincegy magyar családszervezet működik, ezek találkozóján vettem részt.
Emellett két egykor magyar lakosságú faluban is jártam, Csurogon és Zsablyán. 1944 őszén a partizánok a két falu magyar lakosságát kiirtották, bosszúból hozzávetőlegesen két-két ezer magyart lőttek válogatott kínzások után (élve megsütés, nemi szervek kitépése, bőr lehasítása stb.) tömegsírokba. A szerencsés kevés túlélő azonban az utókorra hagyta a borzalmak leírását. Idézet egy visszaemlékezésből: „Egy apának nyolc fia volt. Elsőnek az apát végezték ki, és a fiainak díszlépésben kellet kísérni a kivégzőhelyre. A legkisebb 13 éves volt, és megtagadta a díszlépést. A hóhérok kegyetlenül ütötték, verték, de a serdülő gyermek hősiesen kitartott, és a kegyetlen ütlegelések dacára sem verte a díszlépést. Ezután koruk szerinti sorrendben kivégezték a gyermekeket, és a megmaradtaknak szintén díszlépésben kellett kísérniük a kivégzőhelyre sorra kerülő testvérüket. A legkisebb végig megtagadta dacosan a díszlépést, ezért minden alkalommal külön megkínozták. Mikor őt magát kísérték, hősiesen leköpte hóhérait, azért azok kiverték a fogait.” (Cseres Tibor: Vérbosszú Bácskában, 1991.)
Az emlékezetnek azonban 2009-ben sincs helye. A magyar szervezetek által odaállított emlékkereszteket ismeretlen kezek gyorsan eltüntetik. Annak idején Csurogon a katolikus templomot is lerombolták, mostanra Zsablyán a katolikus templom teteje is beszakadt, látszik, hogy rég nem használták. A két faluban magyar szónak nyoma sincs, a temetőkben a helyiek által katolikusnak mondott részeken is csak cirill betűs feliratok olvashatók, már ott sincs magyar. Már ahol fellelhető a magyar temető, Zsablyán ugyanis az „új magyar” temetőt beszántották, a tömegsírok helye is csak a leírások alapján azonosítható.
Meg kell azonban jegyezni, hogy ottlétünkkor a helyszínek azonosításában a helyi szerb lakosság készségesen próbált segíteni, gyűlöletnek nyoma sem volt. Szerencsére a nemzetek közötti acsarkodás sincs most napirenden, mostanság sokkal nagyobb probléma a csendes asszimiláció. Személyes tapasztalataim alapján a híres feketetói vásáron, a sokezres forgatagban az idén is békésen megfért egymással a széki magyar népzene a román lakodalmassal. Az emberek egymással nemzetiségtől függetlenül jókedvűek voltak, a román rendőrök is ott segítették a tömeget, ahol lehetett.
Persze, az idő kerekét nem lehet, és nem is kell viszszaforgatni. Ugyanakkor a negyvenezer ártatlanul meggyilkolt délvidéki magyar tragédiája még ma sincs benne a köztudatban. De hogy még az emlékezés sem lehetséges, annak az egyik oka a gyenge, nemzetrészeiért nem megfelelően kiálló anyaország. Mert ha más nemzettel ilyen történne, a világsajtó tele lenne az ilyen gyalázattal, a diplomácia is aktívabb lenne.
Igaza van elnök asszonynak, nemzeti konszenzusra lenne szükség, hiszen e nélkül továbblépni sem lehet igazán. De nézzük a tényeket. A Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma valóban működik, üdvözlendő, de már kevés. Nagyon fontos lenne több év után összehívni a Magyar Állandó Értekezletet, amely fórum a legfontosabb határon túli magyar szervezeteket fogja öszsze. Nem érdemes firtatni, hogy ki miért mellőzte eddig összehívását, de a baj most az égig ér, össze kell fogni. A labda e vonatkozásban most igenis az állami vezetők térfelén pattog.
Figyelemmel kísérem elnök asszony határokon túliakért tett gesztusait, tényleg örülök, hiszen az anyaország gesztusaira nagyon figyelnek odaát. A nyilatkozatok alapján egyértelmű, hogy elnök asszony támogatja a kettős állampolgárság ügyét, ez feltétlenül üdvözlendő, bár 2004 december táján is jó lett volna, ha pártja hivatalos irányvonalával szemben elnöki súlyával határozottabban kiáll az ügy mellett (a párttól a probléma súlya miatt bizony elkelne egy bocsánatkérés – mindenki hibázhat). Azóta az asszimilációs folyamatok még inkább felgyorsultak, ezért nagy szükség lenne arra, hogy kormánypárti képviselőként tekintélyét latba vetve indítványt nyújtson be a kettős állampolgárság ügyében. Nagyon kérem, győzze meg párttársait a pozitív szavazásról, hiszen a döntés jelenleg a szocialista frakción múlik. Ez a nemzet hosszú távú érdeke, és talán a kérdés 2004 óta elvesztette aktuálpolitikai jellegét. Így jóvá lehetne tenni a felmérhetetlen károkat okozó, öt évvel ezelőtti nemzetellenes kampányt, és a kérelmezhető kettős állampolgárság ötéves évfordulón történő megszavazása felértékelhetné a mostani parlament munkáját is (a szomszéd nemzetek is ekképpen tették). Nem tudom, hogy az általam vezetett szervezet ebben hol tudna segíteni, de öt éve változatlan pozitív álláspontunkat szívesen kifejtjük bármilyen fórum előtt, és szívesen megosztjuk akár önnel is, személyes találkozásra az elmúlt években sajnos nem volt lehetőség.
A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) alapítóként 1995-ben létrehozta a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségét (KCSSZ), a magyar kisebbségek körében jelenleg negyvenhárom – számos nehézséggel küzdő – családszervezet működik (a Vajdaságban 31, Erdélyben 8, Felvidéken 3, Kárpátalján egy szervezet van). Miként elnök asszony is említette, valóban dolgozunk egy régióra szabott cselekvési terven, vagyis hogy országonként mit is lehetne tenni a magyar családokért. Csak legyen állami szerv, amelyet munkánk érdekel, és segít az ötletek akár állami szintű megvalósításban. Szintén az utóbbi évek igen káros „eredménye”, hogy több szomszédos országban (Ukrajna, Románia, Horvátország) a hazai viszonyok leképezéseként a magyar szervezetek egy része is két pólus körül csoportosul, lehetetlenné téve az egységes magyar fellépést, és van, ahol a magyar civil élet is ebbe az irányba halad (Románia). A KCSSZ-tagokat a NOE viselkedésének megfelelően arra kérjük, hogy tartsák távol magukat a pártpolitikától.

Dr. Szabó Endre,
Nagycsaládosok Országos Egyesülete, elnök