Világnapok

Sokasodnak a világnapok, még akkor is, ha az öleléstől és vadidegenek más formában történő utcai zaklatásától eltekintünk. Október 16. például élelmezési világnap, mert 1945-ben ezen a napon alakult meg az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, amely aztán 1979-ben döntött a világnap megrendezéséről. Akkor már nagy baj volt, talán nagyobb, mint a második világháború után, az azt követő harminc évben pedig az emberiség még jobban belehúzott.
Részlet az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatának 25. cikkéből: „Minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz, joga van a munkanélküliség, betegség, rokkantság, özvegység, öregség esetére szóló, valamint mindazon más esetekre szóló biztosításhoz, amikor létfenntartási eszközeit akaratától független körülmények miatt elveszíti.”
Megállapíthatjuk tehát, hogy a világban ma súlyosan sérülnek az emberi jogok. A világon ma minden hatodik ember éhezik, hogy a passzus többi eleméről most ne is beszéljünk. Egymilliárd ember. Legtöbbjük gyerek. A probléma ugyan egyértelműen Afrika-centrikus, de Magyarországon, ahol szerencsére annyi a jogvédő, mint égen a csillag, szintén súlyosan sérülnek az alapvető emberi jogok. Hazánkban ma több százezer ember éhezik, számuk folyamatosan növekszik, többségük szintén gyerek. A világnapnak minden évben van egy mottója, az idei így hangzott: „Élelmiszer-biztonság a válság idején is.” Az élelmiszer-biztonság esetünkben most nem azt jelenti, hogy ne tessenek átcímkézni a lejárt szavatosságú húst, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a globális gazdasági válság következtében a nemzetközi közösségre hárul a feladat, hogy sürgős és koordinált lépéseket tegyen a meggyengült világgazdaság legszegényebb országokra és lakosaira gyakorolt negatív hatásainak leküzdése érdekében.
Szép gondolat. Magyarország is e közösség tagja, és elemi, emberi, keresztényi kötelességünk segíteni a még nálunk is nyomorultabbakat, miközben Magyarország kormányát fel kellene jelenteni az Egyesült Nemzetek Szervezeténél az emberi jogok súlyos és folyamatos megsértése miatt. Az idei világnap egyébként hétté bővült, egymást érték a konferenciák, a multik alamizsnát osztogattak a bevásárlóközpontokban, itt-ott felbukkant egy kis lelkiismeret-furdalás is.
Ugyanezen a napon ünnepeljük a kenyér világnapját is, amióta a svájci székhelyű Pékek Világszövetsége 2001-es kongresszusán így döntött. A kenyér szent dolog, áldott, mint a bor és az olíva, lehet, hogy a svájci pékekre kellene bízni ezt az egész dolgot, ők már bizonyítottak. A világ ugyanis még mindig képes lenne eltartani a hatmilliárd földlakót. A kérdés tehát az, kiknek az érdeke, hogy ez ne így legyen, és miért.
Másnap, október 17-én a szegénység elleni küzdelem világnapját „ünnepeltük”. A kérdés ugyanaz, fel kellene már tenni jó hangosan, egyszerre, hogy ne nyomja el a homlokzati vízesés zaja.