Katar meghódítaná az európai gázpiacot

Az európai gázpiac meghódítására törekszik a Perzsa-öbölnél fekvő kicsi Katar, amely a világ egyik legnagyobb gázmezeje felett terpeszkedik. Az emírség az Egyesült Államokba, Kínába, Japánba vagy éppen Nyugat-Európába irányuló gázexportjával hívta fel magára a figyelmet, de a közeljövőben a kelet-közép-európai piacokon is érezhető lesz a jelenléte, amely térségünk számára az orosz gáztól való függőség régóta áhított csökkenését eredményezheti. A Lengyelországban és a Horvátországban épülő, cseppfolyós földgáz befogadására alkalmas terminálok létrehozása volt nemrég a Krynicában rendezett, XIX. gazdasági fórum központi témáinak egyike.

Növekvő kereslet. A világ gázkereskedelmének mintegy negyedét teszi ki az LNG-kereskedelem, mondta lapunknak Deák András energia-szakértő. Az első LNG-üzletet 1964-ben Algéria, illetve Nagy-Britannia és Franciaország bonyolította le. A legnagyobb LNG-importőrök közé tartozik Japán, Dél-Korea, Spanyolország, Franciaország és Tajvan, de képes fogadni cseppfolyós gázt Kína, Belgium, az Egyesült Államok, Chile és a Dominikai Köztársaság is. A három legnagyobb LNG-exportőr Katar, Malajzia és Indonézia. (K. Z.)

Horvátországban jövőre kezdődik a megépítése, és a tervek szerint 2014-től lesz működőképes az úgynevezett Adria LNG, vagyis az a Krk-szigetre tervezett terminál, amely alkalmas tankerhajón szállított cseppfolyós gáz (LNG – liquefied natural gas) fogadására, egyben légnemű halmazállapotúvá változtatására. Az LNG-terminál a működés első szakaszában évi tízmilliárd köbméter gázt lenne képes termelni, amelyet később 15 milliárdra növelnének. Mivel Horvátország mindössze 3,2 milliárd köbmétert fogyaszt évente, a terminálba érkező gázból Olaszországnak, Ausztriának, Szlovéniának, Romániának és nem utolsósorban Magyarországnak is jutna, hiszen addigra elkészül a magyar–horvát gázvezeték. (Ezekbe az országokba már hagyományos úton, nem cseppfolyós állapotában szállítják a gázt.) Kelet-Közép-Európában különösen megnőtt az igény az energiaforrások diverzifikálására az utóbbi évek orosz–ukrán gázkrízisei után, amikor is több ország gáz nélkül maradt, és ezen államok saját tartalékaikból vagy máshonnan voltak kénytelenek pótolni kimaradásaikat.
A horvátországi projektben részt vevő négy energiaipari cég – a német E.ON Ruhrgas, a francia Total S.A., az osztrák OMV és a szlovén Geoplin – elsősorban közel-keleti és észak-afrikai országok gázexportjára számíthat. Szóba jöhet kereskedelmi partnerként Irán, az Egyesült Arab Emírségek, Omán, Algéria, Egyiptom vagy Líbia, de a projektben való részvételre a legnagyobb esélye Katarnak van.
A 11,5 ezer négyzetkilométer nagyságú, közel egymillió lakosú emírség – amely 1971-ben nyerte el függetlenségét az Egyesült Királyságtól – olaj- és gázexportjai révén gyors gazdasági növekedést ért el az utóbbi évtizedekben. A világ harmadik legnagyobb gázmezején fekvő Katar gázkészlete közel 26 billió köbméter, a világ összkészletének mintegy 14 százaléka. Az ország GDP-jének több mint ötven százalékát az olaj- és gázbevételek teszik ki. Az energiaforrások közül az LNG iránti kereslet nő a leggyorsabban a világon, s Katar hamar felismerte a cseppfolyós gáz kereskedelmében rejlő lehetőségeket is, az emírség a világ legnagyobb LNG-exportőrévé vált. Az állami kézben lévő Qatar Petroleum közreműködésével nyílt meg például nemrég Európa legnagyobb LNG-terminálja Walesben, Andris Piebalgs, az Európai Unió energiaügyi biztosa pedig még az idén márciusban egy dohai konferencián arról beszélt, hogy az elkövetkező években az unióba irányuló katari LNG-export megnégyszereződhet.
Mikolaj Budzanowski, a lengyel pénzügyminisztérium államtitkára a Krynicában nemrégiben rendezett XIX. gazdasági fórum idején jelentette be, hogy Lengyelország aláírt egy LNG-projektről szóló megállapodást Katarral, amely fontos Lengyelország energiaellátása szempontjából. Az Adria LNG-projektben tervezettekhez hasonlóan a Balti-tengernél fekvő Swinoujscieben felépítendő terminál is 2014-re lenne működőképes, kapacitása évi ötmilliárd köbméter, s Lengyelország gázellátásának 30 százalékát biztosítja. 2014-től húsz éven keresztül évi másfél milliárd köbméter földgázt vásárol a lengyel állami PGNiG gázszolgáltató a Qatargas társaságtól. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint a Perzsa-öbölnél fekvő államok igen komoly tőkeinjekciót adhatnak Lengyelországnak, amely vezető helyre kíván kerülni az uniós tagállamok között a térségből érkező új beruházások fogadásában. A lengyel kormány július elején közölte, hogy a katari QInvest befektetési alap tulajdonába kerül a szczecini és a gdyniai hajógyár.
Deák András energia-szakértő lapunknak elmondta, hogy a lengyel LNG-terminál megvalósítása egy lépéssel előrébb van, mint a horváté, ugyanis az előzőnél megtörtént a pénzügyi kötelezettségvállalás. Lengyelországból – a terminál kis kapacitása miatt – azonban hazánk feltehetőleg nem jut gázhoz, legfeljebb Csehország és Szlovákia. A Horvátországból származó import azonban annál valószínűbb, a kérdés csak az, hogy hány köbméter gázról lesz szó.
Mint ismeretes, a katari gáz kereskedelmében rejlő lehetőségek ellenére az MSZP tavaly áprilisban bírálattal illette Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, aki katari látogatásán az iránt érdeklődött, hogy milyen körülmények mellett szállíthatnának gázt Európába. Nyakó István, a szocialista párt szóvivője ekkor azt mondta, Orbán Viktor katari „luxuskiruccanása” nem hoz hasznot, ugyanis a katari gáz szállításának ára és az adriai tárolás a mostaninál ötödével drágábban volna lehetséges. Idén januárban aztán Gyurcsány Ferenc is az arab országba utazott, ahol úgy vélekedett, az Adriai-tengeren nagy eséllyel felépülhet az a terminál, amely a Katarból érkező gázt fogadni tudja, ezzel pedig akár az orosz gáz negyedét is kiválthatnánk.