Kritikus sajtó. Nincs megelégedve az európai sajtó az EU döntésével, s igen erőteljesen bírálták a lapok Herman Van Rompuy és Catherine Ashton jelölését. A német Süddeutsche Zeitung elsősorban azt emeli ki: annyi ideig vitatkoztak a tagországok Tony Blair volt brit miniszterelnök esetleges EU-elnökként történő kinevezéséről, hogy meggátolta őket abban, hogy a legkompetensebb politikusokat bízza meg a két feladattal. A spanyol El Pais szerint rossz jelzést küld Ashton kinevezése, mert az Egyesült Királyság nem tagja sem az euró-, sem a schengeni zónának. És éppen a britek heves ellenállásának köszönhető, hogy az EU-nak nem lehetett egy több jogosultsággal rendelkező külügyminisztere, csak külügyi főképviselője. „Nemcsak hogy közéleti személyiségnek nem lehet nevezni, de sosem volt magas rangú tagja a brit kabinetnek és kevés tapasztalata van a politikai frontvonalban. Kinevezése tehát egy olyan posztra, amelyet azért terveztek, hogy megerősítse az EU befolyását a világban, nem más, mint elképesztő” – írja Catherine Ashtonról az Irish Times. A francia Libération szerint Van Rompuy és Ashton nem létező, karizma nélküli politikusok a nemzetközi színtéren. Az unió kormánya a két új tisztségviselővel és José Manuel Barrosóval az Európai Bizottság élén nem az a trojka, amelyről Európa legambiciózusabbjai álmodtak – olvasható. A Libération szerint minden csütörtök délután dőlt el, amikor hat baloldali kormányfő – a brit, a görög, a magyar, a portugál, a spanyol és a szlovén – egyhangúlag Ashtont támogatta a külügyi posztra. A lap szerint a csúcsra akkreditált brit újságírók azonnal katasztrofális választásnak nevezték Ashtont, aki szerintük nem ért a diplomáciához. A Financial Times úgy tudja: Washington első reakciója a sokk és a csalódottság volt, és amerikai tisztviselők elképedésüknek adtak hangot e viszonylag ismeretlen figurák felbukkanása láttán.
Bölcs döntést hoztak az Európai Unió tagországainak vezetői azáltal, hogy nem az egyik legfontosabb állam politikusát jelölték az EU elnöki posztjára – összegezte Nicolas Sarkozy francia államfő a Herman Van Rompuy belga miniszterelnök kiválasztása mögött rejlő legfőbb okot. Hogy Sarkozy véleményével, miszerint a legnagyobb tagországok a legfontosabbak-e, a többi uniós vezető egyetért-e, kétséges, ám az biztos, hogy a lisszaboni szerződés életbe lépésével létrejövő uniós elnöki tisztség betöltésére olyan személyre esett a választásuk, akit konszenzusként az összes EU-tagállam elfogadott.
Angela Merkel kancellárral az élen a vezető politikusok üdvözölték az új tisztségviselők – Van Rompuy, illetve Catherine Ashton brit politikus uniós külügyi főképviselői posztra történt – kijelölését. Merkel méltatta a két politikus felkészültségét, szerinte Van Rompuy kinevezésével olyan elnöksége lesz az EU-nek, amely konszenzusra törekszik és politikailag kompetens.
Miközben az uniós államok hangosan üdvözölték saját döntésüket, számos bírálat is érte a kinevezéseket, a kritikusok többsége Ashton tapasztalatlanságáról beszél. A német ellenzéki Zöldek úgy vélekedtek: Van Rompuy és Ashton olyan szürke politikusok, akiknek kinevezése nem járul hozzá az uniós intézmények tekintélyének erősödéséhez. Catherine Ashton erre reagálva azt mondta, ő a legjobb ember a posztra, s új állásában csendes diplomáciát folytat majd. Diszkrét politizálást ígért maga Van Rompuy is, aki szerint az EU rendkívül nehéz időket él át, a pénzügyi és a klímaválság létünket veszélyeztetik, s ezeket a problémákat összefogással lehet csak megoldani.
Obama amerikai elnök szerint a változások az EU-t alkalmassá teszik arra, hogy az Egyesült Államok erősebb partnerévé váljon.
