Jelentésükben a súlytalanság és a csalódás évének nevezik 2009-et a környezetvédelem és a klímaváltozás ügyének előrehaladását illetően. Miért?
– Globális szempontból azért, mert a több éve előkészítés alatt álló koppenhágai klímacsúcs nem hozott kézzelfogható, kötelező érvényű megállapodást. Hazai szempontból pedig azért, mert sikerült a gazdasági világválság hatásaira hivatkozva a közéletből, a közbeszédből és az intézkedések sorából is kizárni a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés ügyét. Bajnai Gordont azért nevezzük Európa legkevésbé zöld kormányfőjének, mert a beszédeiben legfeljebb ha kétszer említette a környezet szót.
– Mégis elmondhatjuk, hogy talán a környezetvédelem az egyetlen terület, amelyben jellemzően ötpárti egyetértés mutatkozik.
– Ötpárti egyetértés valójában csak a kommunikáció szintjén van. A szép elvekkel mindenki egyetért, de kézzelfogható eredményt, számszerűsíthető akcióterveket, változtatási szándékot 2009-ben sem láttunk a kormányzattól
– Valami mégiscsak felmutatható: elértük a génmódosítás-mentességet, bejelentették a klímabarát otthon panel alprogramot, és betiltották a ciános bányászati technológia alkalmazását is.
– A részsikereknek örülni kell, de a nagyobb feladatainkkal lemaradtunk. Például az ivóvízminőség javításában az európai vízkeretirányelv mögött kullogunk. A génmódosított növényeket illető megegyezés dicséretes, de hiányzik egy koncepció, amellyel átállnánk egy fenntartható mezőgazdaságra. Olyan szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési programunk sincs, amely konkrét részleteiben megmutatná azt, hogy az egész magyar gazdaságot hogyan lehet egy klímavédelmi szempontból megfelelő pályára állítani. Az IKSZ nehezményezi azt is, hogy a 2008-ban eladott szén-dioxid-kvóta 28,2 milliárd forintos bevételét nem fordították zöldberuházásokra, pedig ez európai uniós előírás
– Részesülünk ezért bármilyen szankcióban?
– A legsúlyosabb következmény az ország hitelének elvesztése lett. Japán több mint 110 milliárd forint értékű kvótát vásárolt volna tőlünk, ám miután nem teljesítettük a feltételt, vagyis a korábbi bevételt nem forgatták vissza a zöldgazdaságba, elálltak az üzlettől, és Csehországtól vették meg a kibocsátási egységeket. A bizalomvesztés tehát anyagi kárt is okozott.
– A hazai politikai ifjúsági szervezetek közül kizárólag az IKSZ vett részt a koppenhágai klímacsúcson. Mit tapasztalt a kéthetes egyeztetésen?
– Sajnos a szkeptikusok véleménye igazolódott be, akik meglátták, hogy már rég nem az elvekről van szó, hanem ipari támogatásokról, tehát pénzről. A klímacsúcson három érdekcsoport körvonalazódott. Az egyik a fejlett országoké, akik már az ipari forradalom kezdete óta bocsátják ki az üvegházhatású gázokat, és szeretnék fenntartani a gazdasági menetüket, hiszen az alacsony szén-dioxid-kibocsátás kevésbé költséghatékony. A másik a fejlett országok csoportja, elsősorban India, Kína, Brazília, amelyek most álltak az iparosodás útjára, és úgy gondolják: joguk van a környezetszennyezésre, hiszen a fejlett országok 150 éve bocsátanak szén-dioxidot a légkörbe. Éppen ezért pénzt kérnek a fejlett országoktól, hogy finanszírozzák a kevésbé költséghatékony, de környezetbarátabb gazdasági módozatokat. A harmadik csoportot a klímaváltozásnak kitett csendes-óceáni és afrikai országok képviselik, amelyeknek a puszta léte kerül veszélybe a következő tíz-húsz év alatt, még sincs beleszólásuk a pénzmozgásba, csak a megegyezést követelhetik. A három csoport érdekei sajnos nem jutottak közelebb egymáshoz. Elsősorban Kína és Amerika tárgyalása fagyott be, hiszen előbbi az Egyesült Államoktól igyekezett támogatást szerezni, azonban az amerikaiak ettől elfordultak, mert féltik saját iparuk versenyképességét a feltörekvő ázsiai nagyhatalomtól.
– Valójában tehát a klímacsúcson eredmények helyett csak összecsaptak az ipari nagyhatalmak érdekei?
– Sajnos igen. Megszületett a koppenhágai egyezmény, de nem tartalmazza a kötelező érvényű, szankcionálható vállalásokat, amelyeket mindenki várt. Mint ismert, a csúcs egyetlen pozitívuma, hogy elfogadja azt a tézist, hogy a Föld átlaghőmérséklete ne emelkedjen két Celsius-fokot meghaladó mértékben. Január végéig pedig minden országnak nyílt vállalást kell tennie szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére.
– Magyarország elkészítette már ezeket a terveket?
– Hazánk igazodik az Európai Unió célkitűzéseihez, amelyeket már lefektettek, ám a mögé helyezett stratégia nem tartalmaz konkrét megvalósítási útvonalat.
– Mi az IKSZ terve 2010-re a környezetpolitika területén?
– Már dolgozunk a városi levegőszennyezettség csökkentésére vonatkozó javaslatokon, amelyeket háttéranyagként szeretnénk előkészíteni az önkormányzatok számára. Nagyobb horderejű célkitűzésünk annak bizonyítása, hogy nemcsak környezetvédelmi szempontból, de gazdaságilag is megtérülő módozatai vannak a fenntartható zöldberuházásoknak. Minden országnak igyekeznie kell, mert ha nem változtatunk a környezetpolitikán és a rossz szemléleten, 15-20 év múlva elérjük azt a két Celsius-fokra becsült felmelegedési szintet, amely már visszafordíthatatlan folyamatokat eredményez.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
