Mindössze húszezer debreceni volt: a többség az ország különböző részeiből , illetőleg külföldről érkezett. A tárlat ilyen módon jelentős élénkítő hatást gyakorolt a cívisváros vendéglátására is. Meg is érdemelte a figyelmet, hiszen nem kisebb dologra vállalkozott kiállítás, amelynek pontos címe a Messiások: A nyugati ember és a megváltás gondolata Pablo Picassótól Bill Violáig volt, mint hogy válaszoljon arra a kérdésre, megváltható-e a világ, illetve, hogy megmutassa, milyen választ adnak a XIX. század vége, XX–XXI. század alkotói. A vállalkozás dimenzióihoz méltón imponáló volt a kiállított művek sora, még ha egy-egy nagy nevet olykor kevésbé jelentős munka reprezentált is – Georges Rouault üvegablaka, Picasso bármelyik vászna önmagában is elegendő lenne, hogy egész kiállítási fejezeteket csoportosítsanak köréjük. Kiváló találat volt a tárlat kezdetén és végén elhelyezett művek kiválasztása is. Pauer Gyula látványos, provokatív művekkel idézte meg a torinói leplet indulásként, zárásként pedig az ugyancsak igen provokatív szárnyas oltárt, az alig harmincéves korában, AIDS-ben elhunyt (nem mellesleg a graffiti művészetéből merítő, s valóban világhírű) Keit Haring alkotását láthattuk. A két végpont között pedig felemelő, megrendítő, egyetértésre vagy vitára ingerlő művek sokasága a vörös diktatúra jelképét saját bőrébe karcoló Marina Abramovicztól a bécsi akcionisták, Nitsch, Brus, Schwarzkogler külön bokszban elhelyezett, magyarázó szöveggel kísért műveiig, Serrano hullaházban készült nagyméretű fotóitól az ötvenhatos magyar forradalmat meggyalázó Werner Tübke keresztlevételéig.
A restaurátorok január 4-én kezdtek hozzá a művek állapotfelméréséhez, s még hétfőn négy műtárgyszállító autó indult el, hogy visszavigyék a kölcsönzött műveket. Összesen 81 helyre kellett, illetve kell szállítani a mintegy 200 alkotást – a munkának ez a fázisa január 16-ig fejeződik be.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség