Az üzlet megy tovább

Lassan véglegesen kétségbe vonható, hogy a rádiózás szakma, nem kedvtelés vagy alkalmi szellemi játszótér. Nem azért, mert az amatőr műsorvezetők az idők során profivá válnak (ilyet az utóbbi időben csak Stohl és Csonka András produkált), hanem mert a színvonal már lassan senkit sem érdekel. Legyen húzónév, a többi nem számít. Még az sem, hogy a húzónevek többsége gyors bukást produkál, de arra a kis időre legalább fellendíti a forgalmat. Érdekes, milyen hidegen hagyja mindez az érintetteket. Nem hajlandók észrevenni, hogy csupán használat után eldobandó játékszerek a szerkesztők, tulajdonosok kezében. Végül is miért sértődnének meg, amikor érkezik az újabb ajánlat, az is fizet egy darabig, az üzlet megy, számlázni lehet. Az amatőrség persze nem feltétlenül kellene egyet jelentsen a készületlenséggel, csakhogy a profikat nézve ez a szakma kívülről tényleg egyszerűnek látszik. Spontánnak, keresetlennek, könnyednek. Hogy milyen belülről, azt meg nap mint nap tapasztaljuk az amatőrök által produkált izzadságszagú kínlódásban. Ma már ebből gyűjthetjük a több tapasztalatot.
Stefanek Gertrúd ül a Klubrádió stúdiójában, szerencsétlenségére Gálvölgyi Jánossal szemben. Az Ötös-sorozatban ő az abszolút kakukktojás, kakukkabb Kunczénél is, aki legalább hozzá van szokva a riposztokhoz meg a gondolkodáshoz. Gálvölgyi azonban riporteri készség híján lágyan felolvad beszélgetőpartnerében, miközben fogalma sincs arról, hogy ki ő. Stefanek többször is említi a csalódást jelentő Los Angeles-i olimpiát, amire Gálvölgyi felneszel, és lágyan ekként szól: „Végiggondolta már, hogy mit rontott ott el?” Gyönyörű! Stefanek annál nagyobbat nem tud menteni, mint hogy elegánsan megy tovább, elmondja, milyen szörnyű volt a politikai döntés, hogy egy sportoló életében az olimpia, meg mennyire nem volt kárpótlás a moszkvai játékok, stb. Ha Gálvölgyiben lenne, ha nem is riporteri készségcsíra, de legalább betyárbecsület, akkor nem lapulna, hanem a homlokára csapna, és kiáltana: hogy én milyen ostoba vagyok! Ne haragudjon, kedves Gertrúd! De ehhez arra lenne szüksége, hogy olykor belenézzen a szakmai tükörbe is, és nem csak a Kossuth-díját simogatná otthon. Annak ugyanis nem a színészkirályság, hanem a Gyurcsány-barátság volt az erősebb indoka. (Kíváncsian várjuk az utolsó szoci kegyosztó Kossuth-díj-listát.)
Persze nem csak Gálvölgyi foglalkozik azzal ebben az országban, amihez nem ért. Vannak társai számosan közhivatalokban és politikai pártokban. Azért tartunk itt. A baj az, hogy ezek az emberek amatőr munkáért profi javadalmazásban részesülnek, ettől magukat profinak képzelik, és ez így megy tovább, hisz amatőr dönt szakmai kérdésekben, és ettől lesz az egész olyan, amilyen. A többiek pedig, akik ennek az egész vircsaftnak a megszenvedői, előbb-utóbb eldobják a mércéjüket, pontosabban hozzászoknak a gagyihoz, a dilettantizmushoz, az ingerküszöbük egyre magasabb. Ekként megy tényleg századok, ezredek óta a világ elébb? Vagy ez a sokat emlegetett evolúció?
(Klubrádió, Ötös, péntek, 10.00.)