Hanyatlásuktól tartanak az amerikai újságok

A The New York Times bejelentését követően, miszerint 2011 januárjától részben fizetőssé válik internetes oldala, ismét kiújult a vita az Egyesült Államokban arról, hogy mitévők legyenek a gazdasági válság által sújtott napilapok, amelyek olvasottsága napról napra drasztikus mértékben csökken. A legtöbb szakértő szerint nem oldja meg az újságok pénzügyi gondjait, ha az internetes tartalomért pénzt kérnek olvasóiktól, és a felmérésekből is az derül ki, kevesen hajlandók olyan cikkekért fizetni, amelyeknek ingyenes alternatívái is megtalálhatók a világhálón.

Élen a tévék. A helyi és az országos televíziós csatornákat követően az internet a harmadik számú hírforrás az amerikaiak számára, derül ki egy friss felmérésből. A Pew intézet által végzett kutatás szerint a válaszadók 78 százaléka naponta legalább egy alkalommal kapcsol valamelyik helyi televíziós csatornára, míg az országos csatornákat, például a CNN-t vagy a CBS-t 73 százalék nézi. A harmadik helyen az internet végzett 61 százalékkal. Akik az internetről szerzik információikat, leggyakrabban olyan oldalakat említettek fő információforrásként, mint a Google News, illetve az AOL, a CNN és a BBC oldala. A helyi internetforrásokat használók aránya 50 százalék, és csak 17 százalék az, aki valamelyik országos napilapot – például a New York Timest vagy az USA Todayt – olvasva követi az eseményeket. (MN)

Milyen jövő vár az internet korában a napilapokra? Hogyan tudják megállítani olvasótáboruk zsugorodását az újságok? Képesek-e pótolni kieső bevételeiket az általuk működtetett hírportálok segítségével? Fizessenek-e az olvasók az interneten megjelent cikkekért? Világszerte ezek a kérdések foglalkoztatják azokat a cégcsoportokat, amelyek a tulajdonukban lévő mérvadó napilapok hanyatlása láttán azon törik a fejüket: mitévők legyenek?
Mint ismeretes, a világhírű amerikai liberális napilap, a The New York Times nemrég jelentette be, hogy 2011 januárjától részben fizetőssé válik internetes oldala, a nytimes.com. A gyakori látogatók számára a weboldalhoz való hozzáférés pénzbe fog kerülni, vagyis korlátozott számú cikket ingyen elolvashatnak, afelett viszont átalánydíjat kell majd fizetniük a korlátlan hozzáférésért. A napilap előfizetői különdíj nélkül korlátlanul megtekinthetik majd az újság internetes tartalmát.
A liberális újság vezetőinek döntése első hallásra, üzleti szempontból racionálisnak tűnik. Az Egyesült Államok harmadik legnagyobb napilapjának példányszáma tavaly 7,3 százalékkal, 928 ezerre csökkent az előző évben mért adathoz képest, miközben weboldala – havi 17 millió látogatóval – a legnépszerűbb internetes újságoldal az Egyesült Államokban.
A minőségi újságírás jelképének tekintett The New York Times számára 2008 és 2009 két nehéz évet jelentett, hiszen a napilappiac egyébként sem rózsás helyzetén tovább rontott a gazdasági válság, ami a hirdetők aktivitását is viszszavetette. Az újság adósságokat halmozott fel, hiszen közvetlenül a krízis előtt, 2007-ben áthelyeztette szerkesztőségét egy 57 emeletes komplexumba, az újonnan felépült New York Times-épületbe, amelynek működtetése rengeteg pénzbe kerül. 2008-ban a napilap tulajdonosa, a The New York Times Company 57 millió dolláros veszteséget könyvelt el. A laptól tavaly több száz embert bocsátottak el, öt százalékkal csökkentették a fizetéseket, s a médiabirodalom komolyan fontolgatta a birtokában lévő Boston Globe napilap eladását, illetve továbbra is igyekszik megszabadulni a Boston Red Sox baseballcsapatban vásárolt részvényeitől. A napilappiac pangását jellemzi, hogy a The New York Times, szakítva a hagyományokkal, 2009 januárjában, 1851-es fennállása óta először, hirdetést jelentetett meg címlapján.
Az utóbbi évek az egész amerikai napilappiac számára katasztrofálisak voltak. Csődeljárás indult a Los Angeles Times tulajdonosa, a Tribune Company kiadó ellen, megszűnt a közel 150 éves Seattle Post-Intelligencer, a Chicago Tribune és a San Francisco Chronicle pedig több száz munkatársát bocsátotta el. Noha a recesszióból való lassú kilábalás hatására többek között az autógyártó, az egészségügyi és a telekommunikációs cégek is intenzívebben kezdtek el hirdetni, a napilapoknak hosszú távon számolniuk kell olvasótáboruk további csökkenésével. Tavaly átlagosan több mint tíz százalékkal csökkent az amerikai napilapok példányszáma, a második legolvasottabb USA Today újságé például 17 százalékkal, 1,9 millióra. Egyedül a legnépszerűbb Wall Street Journal pénzügyi-üzleti napilap volt képes növelni példányszámát 0,6 százalékkal, elemzők szerint annak köszönhetően, hogy a válság miatt az emberek jobban érdeklődnek a szakértők által jegyzett írások iránt.
A The New York Times terve, miszerint a haszonszerzés érdekében fizetőssé teszi weboldalát, nem új keletű. Mind a brit Financial Times, mind a Wall Street Journal portáljánál létezik digitális előfizetés, fizetniük a gyakori látogatóknak kell. Szakértők ugyanakkor arra hívják fel a figyelmet, hogy a pénzügyi napilapok esetében azért vált be ez az üzleti koncepció, mert a szakmájukba vágó cikkek olvasásáról nem mondhatnak le a bankárok, a brókerek, a nagyvállalatok döntéshozói.
Az általános politikai-közéleti napilapoknál nem ennyire egyértelmű a helyzet. TimesSelect néven 2005–2007 között maga a The New York Times is próbálkozott ilyen jellegű díjbeszedéssel, pontosabban azoktól kért pénzt, akik a véleménycikkekre voltak kíváncsiak. Akkoriban 13 millió internetes látogatójából 227 ezret tudott rávenni arra, hogy fizessen a szolgáltatásért. A lap vezetősége azonban 2007 szeptemberében úgy döntött, a 227 ezer látogatójától beszedett díjak nem hoznak akkora bevételt, mint a 13 millió látogatót megcélzó hirdetésekből származó jövedelem, ezért véget vetett a TimesSelectnek. Az újság vezetőit döntésükben befolyásolhatták a lap neves publicistái is. Thomas L. Friedman és Maureen Dowd is amiatt panaszkodott, hogy a díjbeszedés miatt kevesebben olvassák írásaikat Amerikában és a világ más tájain egyaránt.
Sok újság mindeddig azért nem tette fizetőssé online tartalmát, mert tartott attól, hogy a digitális előfizetés elidegenítheti az olvasókat, így a hirdetőket is, és a bevétel nem ellensúlyozná a veszteségeket. A Nielsen Online kutatóvállalat ezzel kapcsolatban 52 országban 27 ezer embert kérdezett meg, felmérésének eredményét februárban tette közzé. Mint kiderült, a válaszadók 85 százaléka úgy vélte, a már ingyenes website-ok tartalmáért nem hajlandó pénzt fizetni a jövőben, 79 százalékuk pedig nem hajlandó olyan fizetős weboldalt látogatni, amelynek ingyenes alternatívái vannak (a fizetős The New York Times helyett olvashatják például a Washington Post vagy a CNN ingyenes weboldalát). Az ingyenes tartalomhoz leginkább ragaszkodók pedig éppen azok, akik a legrégebben használják az internetet: az észak-amerikai és az európai felhasználók.
Az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is vita alakult ki újságírók, újságolvasók, médiaszakemberek és vállalkozók körében arról, hogy hosszú távon érdemes-e megfizettetni az olvasókkal az internetes cikkeket. A viták többségében az ellenérvek kerekednek felül. A fizetést ellenzők szerint általános politikai vagy közéleti hírekért nem érdemes díjat szedni, hiszen a legfontosabb sztorikat az összes hírportál közli, a napilapok exkluzív értesüléseit, tudósításait, interjúit pedig pillanatokat alatt átveszi a többi médium is – az megint más kérdés, hogy ezt legálisan, illetve az újságírói etika keretein belül teszik-e. A napilapoknak továbbá számolniuk kell hagyományos riválisaik mellett a hírügynökségek, a hírportálok – mint a közszolgálati BBC vagy a CNN –, illetve a gombamód szaporodó blogok ingyenesen közölt híreivel is. Utóbbiak közül Amerikában egyre nagyobb népszerűségnek örvend például a Huffington Post, amely elismert, minőségi újságírást nyújtó hírportállá nőtte ki magát, több millióan látogatják havonta. A fizetős hírportálok ellen szóló másik érv, hogy a weboldalak végképp elidegenítenék maguktól a szegényebb országokban élő olvasóikat. Egy hozzáférhetőségét korlátozó napilap akár el is veszítheti státusát, kikerülhet a köztudatból, kevésbé lehet véleményformáló.