Ruszin-Szendiből és a főnökéből, Magyar Péterből a kampány élesedésével szinte árad az arrogancia, rendszeresen fenyegetik ellenfeleiket, és ez az agresszió megjelenik a hívek egy részénél is, akiknél szinte lincselési hangulatig szítják az indulatokat.

Miután Magyar Péter kijelentette, hogy a konzervatív oldal újságíróit a Dunába kell hajítani, és a fórumain nyíltan fenyegetni is kezdte ezeket a riportereket, a Tisza-hívek is rendszeresen megtámadják a nekik nem tetsző médiumok alkalmazottait, a kivégzésüket emlegetve. Magáról Ruszin-Szendiről is kiderült, hogy nem riad vissza az erőszak alkalmazásától, legutóbb Kötcsén ment neki egy újságírónak.

A bukott vezérkari főnök a Tisza Párt hajdúsámsoni fórumán, fegyverrel az oldalán pedig már úgy fenyegetőzött: „Viszket a tenyerem, és ki is vagyok képezve rá. Meg tudnám csinálni!” Ha ehhez hozzávesszük, hogy a politikus korábban azt is elárulta, azért gyűjti a fegyvereket, mert „minden, amivel ölni lehet, az közelebb áll a szívéhez”, egészen rettentő kép tárul elénk. Az utóbbi időkben a világban egyre jobban szaporodnak a politikai okokból elkövetett merényletek. Jó lenne, ha a Charlie Kirk emlékére meggyújtott gyertyák fénye emlékeztetne bennünket arra is, hogy nem kívánhatjuk senki halálát és nem támogathatunk semmilyen erőszakot! Még időben figyelmeztetni kellene Magyar Pétert és csapatát, hogy fejezzék be az uszítást és tegyék le a fegyvert. Hogy Magyarország az maradhasson, aminek az elmúlt tizenöt évben megszokhattuk. A béke szigete.