Bár a hungarikum szóval egyre inkább hadilábon állok, ráadásul a szőlőfajta eredete is balladai homályba vész, azt azért széles mosollyal kijelenthetem: a furmint a miénk.
Aki nem tudná, 2010 februárja a Vinoport magazinnak köszönhetően Furmint februárrá lépett elő, ami azt jelenti, hogy Magyarország közkedvelt fajtája a szokásosnál is nagyobb publicitást kapott. Azaz: itták (ittuk), mint a kefekötő. A Furmint február a csütörtök esti nagy, ünnepélyes kóstolón csúcsosodott ki a pesti Festetics-palotában, ahol harmincöt pincészet bizonyította be, hogy a furmint a régió legizgalmasabb száraz fehérbora. A sokatmondó nyelvcsettintgetés után a közönség elégedetten tehette le a poharat, a léc magasan volt, a minőség alig ingadozott, bárkinél is kóstolt a műértő boriszsza, nagyon mellé nem lőhetett.
Voltak persze nagy kedvencek, három-négyszer mentem vissza a kétméteres Lenkey Gézához, hogy a 2004-es félszárazat visszakóstoljam, csodás élmény, rossz napokon ilyen borokba lehet kapaszkodni. Gyógyszer, miszerint orvosság. Meg kell feltétlenül említenem a Balassa Bor 2008-as furmintját, Demeter Zoltán dűlőszelektált, 2008-as Lapis furmintját és persze Szepsy István 2007-esét. Huncut szemű Szepsy Pista bátyánk a tokaji szárazborok apostola, ha valaki, akkor ő tudja, mi a követendő irány, s mivel ragyoghatunk igazán külföldön. Tokaj ne csak az aszú miatt legyen híres, nőjenek fel a száraz fehérek is a szerephez, de leginkább a magyar jusson el fejben addig, hogy a tokaji polcról ne csak a deszszertborokat emelje le.
A másik teremben a somlóiak kóstoltattak, nyilván az apró (egyhektáros), de annál nagyobb hírű Györgykovács családi pincészet 2008-asával álldogáltunk csendesen percekig. Somló, ha lehet, még romantikusabb, mint a tokaji, mádi, bodrogkeresztúri dűlők, a szelíd vulkán ott a lapály közepén még a legkeményebb szívűeket is megbabonázza. Nekem a tokaji a nő- és a somlói a férfifurmint. Az egyik bársonyos alt, a másik érces bariton. És akkor mint mondjak a rusztira? Hiszen itt van a burgenlandi Weinbau Wenzel is a 2007-es, tökéletes furmintjával a Ruszt feletti Vogelsang-dűlőből. Az évszázadok óta borászkodó Wenzel családot a tárogatószót kedvelő soproniak régóta ismerik, hiszen a nem is olyan régen elhunyt osztrák nagyapa tökéletesen fújta vele a magyar nótákat. Akár Sopronban is. De ha már nosztalgiázok, volt idő, amikor a ruszti a soproni borvidék része volt…
Az érett, de friss almára, olykor birsre emlékeztető, savhangsúlyos, szenvedélyes furmint megunhatatlan. Itthon van – szeressük csak. S leginkább, a világfajták helyett őt mutogassuk a nagyvilágnak. Vége a Furmint februárnak, de nem muszáj alliterálni, muskotály helyett pukkanthatunk továbbra is furmintpalackokat az m-mel kezdődő hónapban is.

Lánczi Tamás rossz híre a mikroadományozóknak: Téged átvertek! – videó